Augusztus hónapja, vagy, ahogy a régi magyar kalendáriumokban olvashatjuk – Kisasszony hava – többszörösen kötődik Máriához. 5-e Havas Boldogasszony napja, amely a római Santa Maria Maggióre bazilika alapításához fűződő legendáról kapta a nevét. A nevezett nap éjszakáján, a nyári kánikulában hó esett az Esquilinus-hegy egy részére. Ez volt a jel, melyet Mária küldött álomlátás útján egy buzgó, patrícius házaspárnak és a pápának, hogy ott építsenek templomot. Augusztus 15-én pedig Nagyboldogasszony, vagyis Szűz Mária mennybevitelének az ünnepe van. Sok szép himnusz keletkezett tiszteletére a középkorban, de ehhez a naphoz a paraszti hagyományban is évszázados megfigyelések kapcsolódtak szerte Európában. A szüret bőségét, vagy csekélységét szokták a Boldogasszony napi időjárásból jósolni, amint ezt az 1677-es kolozsvári naptár is tanúsítja, ahogy az a cikk címében is olvasható.
Augusztus első fele még általában a forró nyár időszaka, azonban sok minden már az őszi előkészületek jegyében történik. A nappalok ilyenkor érezhetően rövidülnek, és a csillagos augusztusi égbolt, a hulló csillagok hangulata nagy hatással van az emberekre ma is, de nem csak a csillaghullás, hanem a szép augusztusi éjszaka is. Ezt a hangulatot jegyezte fel Francsics Károly veszprémi borbélymester 1850. augusztus 13-áról, amikor naplójában az alábbiakat olvashatjuk: „Almádiból úton hazafelé az est gyönyörű volt, a lég meg sem moccant, csendes volt az egész természet, csak az őszi bogarak zsibongása hallatszott a nagy csendben. A tiszta csillagos, kék égen a félhold volt világító lámpánk.” 1859. augusztus 11-én pedig azt jegyezte fel, hogy: „Ablakunkból végignéztem a piacon, melyet a következő szombaton teljesülendő hold a felhőtlen égről pompásan világíta végig; kellemes, hűsítő szellő lengett, s oly szép volt az est, hogy szebbet kívánni se tudtunk volna.”
Persze nem minden augusztusi nap ilyen szép, vannak kellemetlenebbek is, ilyet is feljegyzett Francsics Károly, például 1855. augusztus 8-áról, amikor azt írta: „Fertelmes időjárás ez! Már néhány napja esik az eső, és esik folyvást, most is.” 1870. augusztus 15-éről pedig azt jegyezte fel: „Nézem ezt a komisz világot. Sötét borult volt az ég, csöpörgött az eső.”
Fortepan / Keveházi János
Az augusztusi jeles napok többsége az időjárás alakulásával és a várható terméskilátásokkal foglalkozik. Egy régi kalendáriumi versike szerint: „Ha forró augusztus az első héten, sokáig lesz hó s télen.” A szőlőtermesztők, borászok ilyenkor már a szüretre készültek. Az ő megfigyelésük szerint: „Ha sok az eső augusztusban, Nem lesz jó bor a hordóban.”
Természetesen augusztus még nyári hónap, gyakran a legmelegebb, még akkor is, ha egy-egy napon érezni lehet az őszi hangulatot. Gyakran fordulnak elő heves záporesők, zivatarok, sőt jégverések is. Bolgár Mihály feljegyzéseiben találjuk azt a hírt, hogy 1765. Augusztus16-án reggeli 8 órakor oly erős záporeső dőlt alá, hogy az utcák rövid pár perc alatt mind víz alatt úsztak; a Hosszú-utcai (ma Jókai Mór utca) csatorna hídját elsodorta a sebes ár, és a püspöki gyümölcsös-kertből elragadott almát s körtét kosár számra fogdosták ki a szomszédos lakók.
Dr. Friedrich Endre jegyezte fel a Szent Anna-kápolna történetében, hogy 1795. augusztus 26-án nagy felhőszakadás volt, mely a Szent Anna-kápolna körül levő teret és a Hosszú-utcát egészen elöntötte. Kiss Adorján, aki reggel lement misézni, a vár felől nem is tudta megközelíteni a kápolnát. Át kellett kerülnie a Simoga-hegyre, (Jeruzsálem hegy) ahol a református templom áll, hogy a kápolnához jusson. A víz elvitte a Kiss-ház előtt álló hidat is. Akkor még egy árok helyettesítette a Hosszú-utcai csatornát, melyet Rohonczy alispán építtetett. Ezen árkon vezetett át a híd. A kápolna eredetileg nem feküdt olyan mélyen, mint most (1907-ben), de a körülötte levő teret és a mellette elvonuló Hosszú-utcát idővel annyira feltöltötték, hogy az utca és a tér szintje magasabb lett, mint a kápolna platója.
Egyébként a Szent Anna-kápolna eredeti belső és külső aránya karcsúbb lehetett, hiszen tudjuk, hogy 1924–1926 között történt átépítésekor padlószintjét több mint egy méterrel megemelték. Ennek oka, hogy az Ördögárok (Hosszú-utcai csatorna) beboltozása előtt árvizeivel áztatta a falakat, és törmelékével a templom környezetét feltöltötte. Gondoljunk csak az 1803. május 7-én történt elöntésre, aminek egyik következménye az lett, hogy a templom alatti kriptát be kellett falazni. De betört a víz a kápolnába 1850. május 22-én, és 1879. július 27-én is.
Fortepan / Herth Viktória dr
1835. augusztus 28-án jegyezték fel Veszprém környékén: „A tartós szárazság miatt a’ szőlőfürtök jobbára lehullottak; mihez képest az idén harmada se leszen a’ tavalyi termésnek. A’ gazdagon megindult sarjú egészen elsült. A’ kukoricza szára apró, ’s csőjét megnevelni nem képes. A’ krumpli öszveaszott, ’s ha csak későbbi esőzések nem segítnek nagyon kevés fog teremni.”
Francsics Károly veszprémi borbélymester jegyezte fel a naplójába, hogy 1849. augusztus 19-én déli fél 12-re megérkeztek vagy ötezer magyar katonák… A pápai országút mellett fekvő gyöpön ütének tábort, hol még jól meg sem telepedének, midőn az eső kezde esni, s minden negyed óra elteltével jobban-jobban esett, úgyannyira, hogy alkonyatkor az egész tábor behúzóda a városba, hol a katonák beszállásoltattak házokba. Éjfél múlt éppen… jött a káplár… elkiáltá magát: − Talpra legények! Egy házzal odább! Nem telt el egy negyed óra, katonáink kívül valának a házon. Az eső ömlött. 20-án reggeli 8 órakor igen sok katonaság jött… A Pápa felé vezető országút mellett fekvő gyöpre mentek ki tábort ütni, de a szörnyű eső, mely szakadatlanul esett, csakhamar vissza, bekergeté őket a városba. (Délután) úgy 3 körül az eső is megszűnt esni. Augusztus 21-én alkonyati 5 és 6 óra között… pipát, dohányt, esernyőt – mert az eső nagyba esett – vettem magamhoz és siettem ki a városból a palotai útra. Egy egész óra hosszába került míg a vonal (a Kádárta felé tartó sereg) elhúzott előttem, mialatt én mindig azon helyen állva pipázgattam, s néztem a soha nem látott sokaságot. Hol egyik, hol másik kezembe kapva esernyőmet, mert az eső meg minden perc múltával jobban locsogott és suhogott esernyőmön.
1866. augusztus 19-én arról tudósított a Veszprém, hogy a nedves 1853-ik év óta (mikor még a hegyek is fölfakadtak, s túl nedvesség miatt a szőlőhegyi pincék vízzel teltek meg és leomlottak) folytonos szárazság van. A szárazság 1863-, 1864- és 1865-ik évben s a jelen évnek június havában oly magas fokra emelkedett, hogy gyümölcstermésünk semmi, a gyümölcsfák nagy része (különösen a szilvafák) kivesztek, s szőlőinkben nem csak a fürtök sültek le, hanem a tőkék is kiégtek és elszáradtak.
