Minél nyugatabbra megyünk, ez annál egyértelműbb, és minél keletebbre ezek a jogok annál inkább nem léteznek. A feminizmus, mint szó is van, ahol szitoknak számít, vagy már az a nő is lehet feminista, aki valójában férfi, és itt nem is tudom tovább sorolni, mert általában itt szokott beállni nálam az agyfagyás. Mindenesetre érdekesnek tartom, hogy amíg a francia forradalom alatt is voltak nők, akik azért küzdöttek, hogy a jövő generációjának több választása is lehessen, mint a házvezetőnő szerep vagy a prostituált, most ott tart a társadalmunk fiatalabb úrihölgyeinek nagy része, hogy 6 USA dollárért mutogatja a nemi szervét a férfiaknak a neten és „karriernek” hívja. Lehet az több pénz is persze, és sajnos a nyomdafesték nem tűri, hogy szó szerint idézzem, de ugye a szexmunkás, az szexmunkás, mindegy mennyit adózik utána.
Azt még érdekesebbnek tartom, hogy ez már nemhogy nem szégyellnivaló dolog, hanem konkrét role-model a fiatal lányok számára. Egyébként valahol logikus, és érthető, hogy a többség nem akar dolgozni vagy tanulni, mikor minden második cikk és élettörténet arról szól a neten, hogy milliókat lehet havonta keresni azzal, hogy Isten – vagy a plasztikai sebész - munkáját mutogatod orrba-szájba. Inkább az a bosszantó, hogy álszent módon, azt mutatják ezek a lányok, hogy a Gucci táskához, meg a yachtozáshoz a drogériás krémek szponzorálásából jutottak, hogy az egyetem mellett nem tudott dolgozni, ez volt az egyetlen esélye, illetve, hogy az előbb említett feminizmus zászlós szóvivői, hiszen egy nő tegyen azt a testével, amit akar.
Érdekes, hogy a fejlett nyugat visszakerül oda, hogy a nő, akkor lehet sikeres, pénzes, és boldog, ha a nap végén ugyanazt csinálja, mint háromszáz évvel ezelőtt. A legszebb tündérmesék arról szólnak, hogy ezek a lányok keményen megszerzett forintjaikból árvaházakat és beteg kiskutyákat támogatnak, de azért még mindig ott tartunk, hogy nem a profit legitimálja az erkölcsöt.
Akinek ehhez van gyomra, aki ilyen beállítottságú, akit nem zavar, annak én is tudom mondani, hogy „go girl!”, hiszen valóban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Valahol azonban nem szabadna ennek az egyetlen alternatívának lenni a kislányok számára, ha sikerre vágynak. Valahol nem lehet ehhez csak a boldog és pozitív narratívát nyújtani, és nem beszélni azokról a nőkről, akik antidepresszánson élnek, pszichológushoz járnak és tönkre mennek a harmincas éveik közepére ebben az egész, valahol egyre betegebb világban.
A közösségi média háromnegyede olyan nőkből áll, akik férfiaknak nyújtott szexuális szolgáltatások árán utazzák be a világot, vesznek drága ruhákat és kiegészítőket, és buliznak állandóan. A nagyrésze már groteszkre műtött fejjel mászkál, mert minél inkább hasonlítasz egy szexbabára, annál inkább leszel autentikus a munkádban. A tinilányok pedig csak azt látják, hogy nem kell ahhoz évekig tanulni, nem kell nyolcórás munkában tized ennyit keresni, hanem lehet ezt így is csinálni. A szerencsés escort lányok történetét felkapja a világháló, a több ezer lány, aki beérik, koros lesz, használt, és értéktelen, és akiknél mindig jönnek majd a fiatalabbak, a szebbek, azokról senki nem beszél. Még a magyar ismert celeblányokra sem szabad azt mondani, hogy ,,dubajozott”, holott mindenki tudja, mert szégyellik, és mégis példaképként mutogatja őket a média a több tíz- vagy százezer fiatal követőjüknek.
Amennyiben nem értesz egyet, vagy nem tetszik, féltékeny és irigy nő vagy a sikereikre, esetleg frigid, vagy maradi. A probléma nem a jelenség, hanem az, hogy piedesztálra emeljük. Aki nem ezt csinálja, akinek nem egyen feje van, az értéktelen, az nem kell majd a férfiaknak, az nem lehet boldog. Tizennyolc évesen nem elég a fiú, aki szeret, mert az nem tud elvinni St. Tropez-ra nyaralni, ha nem lájkolják a képedet a közösségi médiában legalább ötszázan, akkor csúnya vagy, ha nem követnek elegen, értéktelen vagy.
Talán a végére, Almási Kitti, az egyik kedvenc pszichológusom véleménye, ami összefoglalhatja, hogy hogyan szabad egyedül ehhez a furcsa világhoz állni, amit a korlátlan wifi-használat, és a PayPal együtt hozott létre:
,,Tele van a világ olyan emberekkel, akiket indokolatlanul nagyra tartanak, és olyanokkal, akiket méltatlanul alulértékelnek. Épp emiatt sem szerencsés a közvéleményre hagyatkozni. Ha közelebb léptem valakihez, akiről már hallottam, mindig csalódtam. Vagy így, vagy úgy...”
