Mindez már nem ütötte szíven az Éles József csapata sorsáért aggódókat, hiszen a bajnokság 22. fordulója előtt a „Kisveszprém” stabil sereghajtó volt az addig megszerzett négy ponttal. Ha vicces kedvünkben lennénk, azt mondanánk, hogy több van a katicabogárnak is, de ez inkább siralmas, mint mulatságos.
Ugyan az idény kezdete előtt voltak aggasztó jelek a játékosállomány összetételét illetően, akkor még nem tűnt reménytelennek a helyzet. A harmadik játéknapon idegenben sikerült legyőzni a Budakalászt, és utána még több héten át volt tartása a gárdának, amely sorra vesztette el a meccseit, de kis gólkülönbségekkel. A Fejér-B.Á.L. ellen mindenkinek meg kellett dolgozni a két pontért, az őszi idény hajrájában pedig hazai pályán sikerült legyőzni az Egert, ami reményt adott. A tavaszi szezon elején is szoros csatákat vívott a társaság, ám ekkor már láthatóan kezdtek hiányozni a riválisokkal szembeni elszalasztott lehetőségek: vereség a Dabas, a NEKA, a Budakalász és a Komló ellen. Közben a kiesés elől menekülő többi csapat csendben apránként gyűjtögette a pontokat. Talán a komlói vereség után bizonyosodott be igazán, hogy ennek kiesés lesz a vége.
Visszatekintve a megtett útra, büszkeségre ad okot, hogy az Éles Kézisulival a nulláról indulva és saját nevelésű játékosokra építve rövid idő alatt sikerült eljutni a sportág hazai élvonaláig. Az első NB I-es idény kifejezetten bravúrosra sikeredett, hiszen közel 50 százalékos teljesítménnyel a hetedik helyen végzett az együttes. Majd ezüstérmet nyert a Magyar Kupában, aminek köszönhetően kiléphetett az európai kupaporondra, ahol mindenki meglepetésére a francia Chambéry kiütésével bejutott a csoportkörbe. Közben a válogatottságig jutottak olyan fiatal kézilabdázók, mint Fazekas Gergő, Vajda Huba, Szrnka Levente, valamint újra meghívást kapott a szövetségi kapitánytól Borbély Ádám. Bármilyen hihetetlen, mégis igaz, hogy a folyamatos szakmai fejlődés okozta végül a „Kisveszprém” vesztét, mert nem volt képes megtartani az értékeit. Pénzügyi téren nem sikerült lépést tartani a szakmai előrelépéssel, ezért a távozókat nem tudták megfelelő szintű játékosokkal pótolni.
Veszprém KKFT néven jutott fel a csapat az NB I-be, ahonnan négy év után az idény végén távozik. Akkor nagy lelkesedéssel várták a sportág helyi kedvelői az első városi derbit a „nagy testvér” Telekommal, mellyel egy évvel később sikerült sporttörténelmet írni azzal, hogy egymás ellen vívhatták a Magyar Kupa döntőjét. És a sors most úgy akarta, hogy a Fejér-B.Á.L. utolsó NB I-es meccsén is a Telekom legyen az ellenfele május 15-én a Március 15. utcai csarnokban.
Kiesés után hinni kell abban, hogy van visszaút az NB I-be! De főleg tenni kell érte! Sokat. Olyan sokat, mint az első odavezető út során. Nem lesz könnyű, de egyszer már sikerült. Több tapasztalattal miért ne sikerülne újra?