Persze nem csak Sarolta napja, hanem más napok is bővelkednek szélsőséges időjárási eseményekben. Bolgár Mihály feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1794. július 14-én nagy zivatar volt; a Vásártéren egy házba beütött a villám, két ablakot összezúzott s a fal mellé menekült három embert megbénított ugyan, de nem ölt meg senkit. 1799 júliusában pedig majdnem mindennap esett az eső, sűrű villámlás és mennydörgés kíséretében.
Réthly Antal feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1839 júliusában a szárazság a Bakony, Balaton vidékén oly nagy s hosszantartó, hogy burgonya, kukorica, majd semmi sem lesz, a széna ára, sarjú nem léte miatt már is igen magasra hágott el, általjában a Balaton tájékát egyedül a szőlők vigasztalják meg, melyek igen szépek, és a tavalyinál sokkal jobb és bővebb szüret reményével kecsegtetnek.
Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum
Bartócz József „Régi jó Veszprémiek” – című, 1937-ben megjelent írásában említi, hogy 1841. július 30-án olyan meleg volt, hogy a legöregebb ember sem emlékszik a feljegyzések szerint ilyenre. Sokan elájultak és meg is fulladtak a melegtől. A hírt a csutorás céh feljegyzési közt találta és megjegyzi, a mai újságok ezt bizonyosan így írnák meg: Pokoli meleg Veszprém sziklái között. A fél város hőgutát kapott. A higany a hőmérőkből kiolvadt és a felforrott Séd leforrázással fenyegeti az egész várost.
Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója sem nélkülözi az időjárással kapcsolatos feljegyzéseket. 1842. július 1-ről azt jegyezte fel, hogy hajnali 3 és négy óra közt, a fertelmes hideg szél által – mely egész éjjel üldözte őket – csúfosan keresztülfázva, szerencsésen megérkeztek Veszprémbe. 1846. július 5-ről pedig azt írta: vasárnap volt, gyönyörű tiszta, fényes és meleg nap. A hold azon nap tellett meg. Alkonyati 6 óra után (fél hét felé) az idő oly szép volt, hogy szebbet már gondolni sem tudtunk volna.
1848. július 7-ről pedig az alábbi feljegyzést találjuk Francsics naplójában: „hajnali négy óra felé, a piactérről hazafelé indulék köpönyegemért, mert oly éles, csípős hideg volt a lég, mintha egyik késő őszi reggelen kalandoztunk volna. Az ég pedig oly fényes tiszta volt, hogy azon egy lencseszem nagyságú foltot látni nem lehete.”
Fortepan / Ivánkay Kálmán
A régi néphit szerint: „Ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie.” Szép időt vártak ilyenkor, szent Jakab havában a régi öregek, ha reggel és este a füst egyenesen magasra szállt, ha napnyugtakor tiszta volt az ég és a csalogányok szorgalmasan énekeltek. Bizonyosra vették a rossz idő közeledtét: ha a kakasok napnyugta után kukorékoltak, vagy ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak.
Hajdanában július 12-e volt a tizennégy segítő szent közös nyári ünnepe. Általában betegség, járvány és egyéb szükség esetén hívták őket segítségül. Kultuszuk a nagy európai pestisjárvány idején terjedt el, főképpen a németek által lakott vidékeken. Tiszteletükre a budai várnegyedben is építettek kápolnát. Július 15-én, Henrik napján emlékeztek a vallásosabb hívek a tizenkét apostolra. Apostolok oszlása – mondogatták olyankor, ha mennydörgéses vihar támadt, annak reményében, hogy az égiháború hamarosan szétoszlik, és a kaszások folytathatják a munkát. Egyébként a háziasszonyok, próbaképpen, ezen a napon sütötték az új lisztből az első cipót.
Július a legmelegebb hónap, gyakori a kánikula, de az időjárás nem egyszer tréfálta meg az aratókat. 1875. július 18-án arról írt a Veszprém, hogy: „Bundában arattak múlt hétfőn (július 12-én) a Bakonyban lakó telkes gazdák. Az nap délután oly borzasztó hideg volt ős-Bakony erdeiben, hogy a földmívesek arcai s kezei megkékültek s a könny kiesett szemeikből. Ennél fogva kénytelenek voltak bundában learatni gabonáikat. Az iszonyú hideg mellett roppant záporeső s elvétve szemző jég esett, mely azonban kevés kárt okozott.
Fortepan / Lőrincze Judit
1876. július 16-án pedig arról tájékozódhattak az újság olvasói, hogy „Az időjárás az utóbbi hét folytán oly sajátságos volt, amilyen júliusban ritka. Tikkasztó hőség után, hirtelen beállt eső folytán oly hűvös napok keletkeztek, hogy déli órában is elkelt volna a téli kabát. Általában e nyárban a gazdák nem igen panaszkodhatnak a szárazság ellen: sőt néhány vidéki levelezőnk erősen panaszkodik a folytonos esőzések ellen, melyek a gabonának nagymértékben ártanak. A búza és a rozs különben vidékünkön mindenfelé igen szép és sok aratást ígér, amilyen néhány év óta nem volt.”
A veszprémi fiatalság majálisa 1878. július 8-án tartatott meg a „Betekints”-ben. Az idő most sem volt valami kedvező, a mennyiben az egész napi borongós időt estefelé meglehetős eső váltotta fel, mely azonban csakhamar megállt. 1880. július 11-én arról írt a Veszprém: „Meglátszik, hogy nyár, fürdő- és uborkaidő van, városunk oly csendes, mintha kihalt volna. Az ég felhőtlen, a nap erősen tűz, az utcák porosak, az emberek lomhák, az ablakok legtöbb helyütt lefüggönyözvék, szóval a hőség uralkodik mindenütt. Határaink szépen sárgulnak, vetéseink szép reményre jogosítanak, gyümölcsünk nem sok lesz, a kerti vetemények buják.
