Tasnádi Csaba Jászai Mari-díjas rendező kérésünkre elmondta, az ősbemutató a tavalyi Lélektől-lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiváljára született, amelynek keretén belül a rendező beszélni szeretett volna az adott problémakörről. Az említett fesztivál olyan társadalmilag fontos kérdésekkel foglalkozik, amelyek valamilyen formában mindünket érintenek. Pszichés problémák, testi és lelki sérülések, devianciák: „Az IMAgináció elsősorban transzgenerációs jelenségekről szól. Most, amikor magam is közelítek a nyugdíj felé, már unokám is született, rádöbbentem, óhatatlanul is számvetést készít az ember. A gyermekeink elsősorban olyanná lesznek, amilyenné mi magunk formáljuk őket. Genetikai kódokat hárítunk rájuk, és a felbukkanó problémákra a saját múltunk, eltemetett traumáink adhatnak megoldást.”
Tasnádi folytatta: „Az előadás hőse is elkezd kényszerűségből gondokodni az őt körülvevő problémarendszer kuszaságán, és amint szakemberek segítségével mindig mélyebbre ássa magát, gondolatban visszakerül gyermekkorába, s egyre többet megtud eltemetett önmagáról. Ezáltal képes lesz segíteni hozzátartozóin, gyerekein, hiszen a dolgok felismerése már félig gyógyulást jelent. A fesztiválon remek visszhangja volt a darabnak: fölkavarta az embereket, és gondolkodásra késztette őket.”
Tasnádi kiemelte, Nagyváradi Erzsébetnek rendkívül nehéz feladat van, hiszen egy majdnem teljesen üres térben kell megelevenítenie ötven évnyi életutat, ráadásul a benne szereplők felvonultatásával.
Tasnádi hozzátette, eddigi pályáján körülbelül százötven rendezése volt, ezeknek túlnyomó többsége természetesen nem monodráma volt, mégis, a szóban forgó előadást tartja pályája csúcsának. Folytatta, rendkívül óvatosan kell bánni a hasonlóan nagy szavakkal, mégis vállalja, hogy ez eddigi munkásságának ékköve.
Nagyváradi Erzsébet nagyon örült a felkérésnek, mint elmondta, amikor leült Topolcsányi Laura íróval, egy kimondottan őszinte beszélgetés alakult ki, melynek fókuszában az anyaság állt. Amikor Nagyváradi Erzsébet végül elolvashatta a kész anyagot, mélyen megérintette, miközben felemelő volt számára, hogy a monodráma személyesen neki íródott.
Tasnádi hozzáfűzte, a darab megírása kapcsán az volt a kérdés, hogy milyen mértékben engedik a lelki kitárulkozást, a gyerekkori traumák, az abúzus, és egyéb sokkoló hatások feltérképezését. Az édesanya egy módosult tudatállapotba kerül, ennek oka legyen titok, de a lényeg, hogy egy rendkívül furcsa helyzetben számol be életének utolsó másodperceiben életéről. Erről a színésznő Nagyváradi Erzsébet is úgy nyilatkozott, mint rendezője: „Ahogy Csabának, úgy nekem is ez az előadás a pályám csúcsa.”
Az alkotók kifejtették, nem csupán szakmailag, de természetesen emberileg is sokat adott nekik ez az előadás. Maguk is feltettek bizonyos kérdéseket, nem csupán saját maguknak, de szeretteik, gyerekeik számára is. Kifejtették, amikor a fesztiválon tavaly tavasszal eljátszották a darabot, olyan visszajelzések érkeztek, amelyből érzékelhető volt, hogy párbeszéd indult el a befogadó, valamint szeretteik között.
Az előadásról bővebben itt olvashat.
