Ahogy a színház egyik kiemelkedő fesztiválján, a Lélektől-Lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválján, úgy a színház repertoárjában is misszió, hogy olyan, társadalmilag meghatározó, tabudöntögető témákról beszéljenek, amelyek az emberi lelket szolgálják, gyógyítják, erről Kellerné Egresi Zsuzsanna kreatív menedzser-igazgatóhelyettes beszélt kérésünkre.
Felhívta a figyelmet, hogy a Csoportterápia emberi kihívásokkal, krízisekkel, gondokkal foglalkozik, így pontosan illeszkedik abba a koncepcióba, amit a Lélektől-Lélekig Színház Gyógyító Erejének Fesztiválja is képvisel. Az előadás során a nézők egyaránt részesei egy pszichoterápiának, amelyből a művészi értéken túl mentálisan is sokat lehet építeni.
Az igazgatóhelyettes hozzátette, szeretnék, ha társadalmunkban elfogadott lenne, hogy nem szégyen segítséget kérni. Folytatta, mindannyian küzdünk valamivel, mindenkinek más módszer lehet a nyerő, az előadás a csoportos terápia világát jeleníti meg.
Forgács Péter nem először rendez a Veszprémi Petőfi Színházban, mint fogalmazott, jó hangulatú és hatékony munkafolyamat van mögöttük, ami többek között az összeszokottságon múlt. Kifejtette, számára nem az a legkedvezőbb rendezői módszer, hogy az asztal körül ülnek és vége-hossza nincs a beszélgetésnek, sokkal inkább hisz a színpadi munkában, éppen ezért rögtön az elején tisztázza a „topográfiai” kérdéseket, minthogy ki honnan jön be és hol megy ki: „Ha a színészeknek van fogalmuk az egész egységről, utána könnyebb részletezni a dolgokat. Az én feladatom két hónappal a próbák előtt, hogy egy valamennyire kész tervet összeállítsak, közben természetesen jönnek még plusz huncutságok. Gördülékeny és könnyű próbafolyamat volt, a csapat nagy részével negyedszerre dolgozom együtt, lelkiismeretes társaság.
Meg egyébként is az az álláspontom, hogy ha nincsen jó hangulat, akkor minek csinálni bármit is. Akkor haza kell menni!
Ha bármilyen feszültséget érzek, vagy akár én vagyok kissé ingerültebb, az az első, hogy bocsánatot kérek, hiszen úgy nem lehet dolgozni, hogy begörcsöltetjük a színészt. Lentről a nézőtérről könnyű felfelé beszélni, de mivel én magam is sokat álltam színpadon, pontosan tudom, hogy milyen nehéz fent lenni. Ha még ehhez hozzájönne a feszültség is, az semmi jóra nem vezetne.”
A rendező folytatta: „Sokan kételkednek azokban a színészekben, akik úgy negyven év munka után rendezni kezdenek. Az a helyzet, hogy nekik bizonyára óriási tapasztalatuk van, hiszek abban, hogy jó rendezők lehetnek.”
Szóba került az is, hogy miért nem áll már színpadon, erről Forgács Péter azt mondta, már nem megy neki könnyedén a szövegtanulás, emellett a fizikai állapota sem tenné jelenleg lehetővé, hiszen épp műtét előtt áll. Hozzátette, boldog a rendezői feladataival, élvezi, amit csinál: „A szóban forgó darab egy rendkívül jól megírt történet, három nagyon tehetséges ember írta. Amellett, hogy valahol egy drámáról beszélünk, remek a humora, és feloldozást is ad a végére. Nem tudom másképp mondani, minthogy egy rettentően jól megkomponált mű, ami azonnal viszi magával a közönséget. Itthon már a legtöbb színház bemutatta, engem pedig felkértek, hogy Finnországban is rendezzem meg, nincs tehát kizárva, hogy egyszer az is megvalósul. Azért lenne érdekes és izgalmas, mert az ember az mindenhol ember, országhatárok ide vagy oda: lelki problémái pedig mindenkinek vannak.”
Az előadásról bővebben itt olvashat.