A 2019-es A két pápa című filmben – Anthony Hopkins és Jonathan Pryce főszereplésével – volt egy jelenet, amikor a pápaválasztó konklávé alatt a kamera a leadott szavazócédulákat mutatta. Azokon pedig le lehetett olvasni Erdő Péter nevét is. A film ugyan nem dokumentum jellegű, mégis hitelességét, amivel bemutatja XVI. Benedek és a későbbi Ferenc pápa, Jorge Bergoglio kevesen kérdőjelezik meg. Ugyanígy hitelesen mutatta be a konklávé menetét is. És bár a szavazócédulákat minden forduló után elégetik – ezek füstjét lehet látni a Sixtus-kápolna kéményéből – az előzetes „vatikáni folyosói pletykákból” sejteni lehet, hogy mely bíborosok nevei merültek fel lehetséges pápaként.
A két pápában sem véletlenül pont Erdő Péter az egyik, akit, ha csak egy másodpercig, de felvillantottak a mozivásznon. A magyar bíboros neve már akkor, 2013-ban is a lehetséges jelöltek közt volt. Az azóta eltelt tizenkét év alatt ez nem változott, de hogy valóban mekkora az esélye, hogy a katolikus egyháznak magyar vezetője legyen, azt számos tényező befolyásolja, amiket igyekeztünk részletesen összegyűjteni a többi lehetséges pápajelölt személyével együtt.
Részlet A két pápa című filmből
Elsőként viszont fontos kiemelni, hogy a pápaválasztáskor a bíborosok arra tesznek esküt, hogy Isten akaratát érvényesítik akkor, amikor ráírják a szavazólapra a jelöltjük nevét. Nem is olyan régen még pont Rómában beszélgettünk Törő Andrással, a Pápai Magyar Egyházi Intézet rektorával arról, hogy Isten nem angyali csodákon keresztül lép közbe a földön, hanem az emberek cselekedetein keresztül, amennyiben ők meghallják az ő szavát. Pontosan ez történik a pápaválasztáskor is.
XVI. Benedek így nyilatkozott erről a kérdésről: „Nem mondanám, hogy a Szentlélek választ pápát. Azt mondanám, hogy a Szentlélek nem irányítja közvetlenül a dolgokat, hanem inkább, mint egy jó oktató, hagy nekünk teret, szabadságot, anélkül, hogy teljesen elhagyna minket. A Szentlélek szerepét sokkal rugalmasabban kell érteni, nem úgy, hogy közvetlenül diktálja nekünk, hogy kire szavazzunk.”
Szóval mindezt nem úgy kell elképzelni, hogy a bíborosok hosszasan csak meditálnak – imádkoznak – majd némán leadják a szavazatukat. A döntésüket számos világi tényező befolyásolja.
Merre tart az emberiség és benne a katolikus egyház? Milyen kihívásokkal kell szembenézni manapság és ezekhez milyen típusú vezetőre van szükség? Konzervatív, esetleg progresszív? Szükség lenne-e lazítani az egyházi dogmákon, vagy épp ellenkezőleg, azok megerősítése jelentheti a stabilitást a jövőben?
A bíborosok a Sixtus-kápolnában
Ferenc pápa kétségkívül új irányvonalat szabott a katolikus egyháznak, főleg XVI. Benedek pápaságának tükrében, aki sokkal inkább tradicionális irányzat képviselője volt, szemben az argentin pápával, akiben sokan az „egy közölünk” karaktert látták. Értékítéletet viszont nem szabad és nem is lehet mondani a két pápa szolgálatára azok más-más világlátása miatt.
Ugyanakkor abból a szempontból nem elhanyagolható tényező, hogy vajon hányan vannak a bíborosok közül, akik az új pápától is azt várják, hogy kövesse Ferenc újító irányvonalát, vagy némileg „lassítva” a haladást, egy konzervatívabb pápában látják a legideálisabb egyházi vezetőt.
Erdő Pétert az utóbbiak közé sorolják a Vatikánban bennfentes újságírók is. Ennek ellenére Ferenc pápával kifejezetten jó kapcsolatot ápolt a magyar egyházfő, a kánonjogi tudását pedig magas, ha nem a legmagasabb szinten ismerik el. Az ő személye egy érdekes elegye a konzervatív alapokról építkező, de a progresszív gondolatokat nem zsigerileg elutasító jövőbeni lehetséges pápa személyében.
Erdő Péter Veszprémben
Erdő Péter jelenleg 72 éves – ez az életkor a cikk későbbi részében még fontos lesz – viszont már nagyon régóta tölt be magas pozíciókat az egyházban. Már a negyvenes éveiben püspök lett, ötvenegy évesen pedig bíboros. 2010-ig pedig ő volt a legfiatalabb tagja a bíborosi testületnek. Több nyelven beszél, közte oroszul is, ez azért is lehet fontos, mert így könnyebben mozdulhat el pozitív irányba a katolikus és ortodox egyház közti feszült viszony.
Mielőtt azonban rátérnénk Erdő Péter valós esélyeire, érdemes megemlíteni a többi olyan bíborost is, akiket potenciális várományosként emlegetnek a pápai trónusra.
Pietro Parolin hetvenéves olasz bíboros, aki Ferenc pápa államtitkáraként a második pozíciót töltötte be 2013 óta a Vatikánban, kvázi a pápa jobbkeze volt. Liberális szemléletű egyházi vezetőként tartják számon, aki viszont sokkal óvatosabbak, mérsékeltebben hajtaná végre az egyházi reformokat, mint Ferenc pápa tette. Jelenleg úgy tűnik, hogy ő fogja vezetni a konklávét is, ez viszont önmagában lényegi előnyt nem jelent a pápaválasztáskor. Parolinnal három külföldi pápa után ismét olasz ember kerülne a Szentszék élére.
A pápaválasztás a fogadóirodákat is aktivizálta, a bukmékerek által adott esélyekről a Newsweek készített összesítést. Ebben nem Erdő, de nem is Parolin áll az élen, hanem egy fülöp-szigeteki bíboros, Luis Antonio Tagle. Ő jelenleg hatvanhét éves és ugyanúgy Ferenc pápa belső köréhez tartozott, mint Parolin. Sokan csak „ázsiai Ferencnek” szokták hívni, karizmája hasonlít az elhunyt pápáéhoz. Amennyiben a konklávé őt választja meg pápának, a katolikus egyházban eljönne az első ázsiai pápa ideje.
Ferenc pápa és Tagle bíboros (fotó: CNS/Paul Haring)
Szintén példa nélküli lenne földrajzi szempontból, ha Peter Turksont választanák pápává. Őt egyébként a fogadóirodák a harmadik legesélyesebbnek tartják Tagle és Parolin mögött, valamint Erdő Péter előtt. A pápaság történelmében, főleg az első századokban Afrika már több egyházfőt is adott, ők azonban mind Észak-Afrikából, a mai Algéria és Líbia területéről származhattak. A ghánai Turkson lenne az első, aki a szubszaharai vidékről foglalhatná el a pápai trónt. Őt még II. János Pál emelte bíborosi rangra, valamint 2013-ban is esélyesnek tartották. Nézeteiben – Erdőhöz hasonlóan – a konzervatív és liberális gondolatok is jelen vannak.
A névsorban megtalálható még egy olasz bíboros, Matteo Zuppi, Bologna jelenlegi érseke. Az olasz média őrá is ráaggatta a Ferenc pápa ihlette jelzőt, többször írtak róla „olasz Bergoglióként”, tekintve az elesettek és szegények iránti érzékenységét, valamint a pompa és sokszor a protokoll elutasítását.
Európából még két bíboros neve szokott felmerülni, Marseille érsekéé Jean-Marc Aveline személyében, valamint a máltai származású Mario Grech. Mindketten közvetlen stílusukról ismertek, valamint főleg Grech esetében szokták kiemelni, hogy korábban a konzervatív irányvonalhoz tartozott, azonban igazodva Ferenc pápa úttörő nézeteihez, ő is elkezdett nyitottságot mutatni például az LMBTQ-közösségek felé.
Turkson és Ferenc pápa találkozása
A többi jelölt fényében, vajon mekkora az esélye Erdő Péternek a pápaságra? Hogy ebben a kérdésben közelíteni tudjunk a válaszhoz, nem árt ismerni a pápaválasztás menetét, amiről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A legfontosabb, hogy a bíborosok kétharmados többsége kell az eredményességhez. Szintén bennfentes, ám nem megdönthetetlen információk alapján a konklávékon nem példa nélküli, hogy olyan helyzet alakul ki, hogy két erős jelölt közül nem tudnak dönteni a bíborosok. Ebben az esetben szokott kompromisszumként egy harmadik jelölt feltűnni, akit a bíborosok többsége elfogad. Mindez erősítheti Erdő Péter esélyeit, akit a konzervatívok mellett számos liberális beállítottságú bíboros is elfogad és tisztel.
Hogy milyen származású a pápa, alapvetően nem kellene, hogy számítson, mégis sokszor emlegetik komoly befolyásoló tényezőként. Ferenc esetén argentin származása, az, hogy első pápa volt a dél-amerikai kontinensről, ahol a kereszténység kevésbé küzd olyan kihívásokkal, mint Európában, az előnyére válhatott a konklávén. Ahogy annak idején II. János Pálnál is lengyel származása, aki a Vasfüggöny mögül érkezett az egyház élére. Ezzel szemben állítólag létezik a Vatikánon belül két irányvonal, az egyik szeretne újra olasz pápát látni Szent Péter trónján, a másik a világ periférikus részéről üdvözölne valakit, aki tudja, hogy milyen az, amikor üldözik a keresztényeket.
Erdő Péter magyar származása ilyen szempontból elenyészik a lehetséges első ázsiai, vagy fekete-afrikai pápa mellett, de érdemes kiemelni a két olaszt is, amely nemzet eddig a legtöbb pápát adta a világnak, utoljára I. János Pált, a „mosolygós pápát”, aki a huszadik század derekán mindössze harminchárom napig töltötte be ezt a tisztséget, majd máig tisztázatlan körülmények között elhunyt.
Némileg kisebb, de mégsem elhanyagolható törésvonalat jelenthet az is a bíborosok között, hogy ki szolgál a Vatikánban és ki azon kívül. Parolin és Grech ilyen szempontból erős jelöltek vatikáni beágyazottságuk miatt, őket nevezik kuriális bíborosknak. Amennyiben viszont a másik képletes frakciót alkotja több bíboros, akkor ez inkább hátrány lehet nekik Erdő Péter javára.
De ha már szóba kerültek a pápaválasztó bíborosok, összesen 133-an fognak szavazni. Ők a bíborosok, akik rendelkeznek ezzel a joggal és még nem töltötték be a nyolcvanadik életévüket. Érdemes megemlíteni azt is, hogy ennek a testületnek közel nyolcvan százalékát Ferenc pápa nevezte ki. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ezek a bíborosok minden szempontból azt a társukat fogják keresni a konklávén, aki egyértelműen az elhunyt egyházfő irányát követik, mindenesetre Ferenc pápa hatása még halála után is érződni fog az új pápa megválasztásánál.
Cikkünk korábbi részében említettük, hogy az sem elhanyagolható szempont pápaválasztáskor, hogy hány évesen lesz valaki egyházfő. Mivel ez a szolgálat a pápák élete végéig – vagy lemondásáig – szól, már a konklávé alatt sejthető, hogy valaki évtizedekig, vagy annál rövidebb ideig tölti be a pápaságot. Jorge Mario Bergogliót hetvenhat évesen választották pápává és tizenkét éven át vezette az egyházat. Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál viszont csak ötvennyolc éves volt ekkor és közel huszonhét évig vezette az egyházat. Ezzel egyébként Szent Péter óta ő volt a harmadik leghosszabb ideig regnáló pápa. Vatikáni értesülések szerint a bíborosok most is inkább egy rövidebb ideig tartó pápaságot preferálnának, így a most még fiatalabb, kevésbé befolyásos bíborosoknak is megadatna a lehetőség, hogy a későbbiekben a pápai trón esélyes várományosaivá léphessenek elő, amennyiben belátható időn belül történne a következő konklávé. Mindez erősíti Erdő Pétert, hiszen a legesélyesebbnek tartott bíborosok közül ő a legidősebb jelenleg.
Létezik azonban egy római mondás, miszerint aki pápaként megy be a konklávéba, az bíborosként jön ki, utalva ezzel arra, hogy akinek túl nagy ambíciói vannak, az sohasem lesz pápa. Egy másik mondás szerint vékony pápát mindig kövér követ. Itt persze nem a testalkatra kell gondolni, hanem a már taglalt világnézet szerinti különbségekre. Az utolsó három pápa megfelel ennek a sormintának, hiszen II. János Pál nyitottságát egy konzervatívabb XVI. Benedek követte, hogy aztán Ferenc pápa ismét a liberálisabb vonalat kövesse. Ha ez folytatódik, akkor Erdő Péternek valóban komolyabb esélyei is lehetnek.
A történelem során eddig egy magyar bíboros, Bakócz Tamás esztergomi érsek állt a legközelebb a pápasághoz. Az ő neve az 1513 márciusában, II. Gyula pápa halálát követően összehívott pápaválasztáson merült fel. A konklávé során állítólag egészen az utolsó szavazási fordulóig ő vezette a szavazatokat, ám végül Giovanni di Lorenzo de' Medici bíboros szerezte meg a többségi támogatást, aki X. Leó néven lépett a pápai trónra. Ez az eset is mutatja, hogy még a legesélyesebb pápajelöltek is alulmaradhatnak az utolsó pillanatban. Ugyanakkor több történész kétségbe vonja, hogy Bakócz valóban az esélyesek közé tartozott volna.
