Gera Zoltán játékosként halmozta a sikereket: 2002-ben az év legjobb hazai labdarúgója lett, ezután kétszer (2004-ben és 2005-ben) elnyerte a magyar aranylabdát, majd 2016-ban megkapta az év NB I-es játékosa díjat, háromszor volt bajnok, négyszer Magyar Kupa-győztes a Ferencvárossal, helytállt a világ legerősebb pontvadászatában, az angol Premier Ligában a West Bromwich és a Fulham futballistájaként, utóbbival Európa Liga-döntőig jutott. Az angol sajtó Puskás Ferenchez hasonlította, Mágikus Magyarként emlegették. Eközben 97-szer ölthette magára a címeres mezt. Különös ismertetőjele a gólja utáni hátra szaltó volt, amit számtalanszor bemutathatott – egyszer a Manchester United elleni angol bajnokin, ami a forduló legszebb találta volt a PL-ben. Az év legszebb magyar góljának választották a 2016-os Európa-bajnokságon a portugáloknak lőtt találatát, ami után Cristiano Ronaldót a gutaütés kerülgette.
Az aktív játék befejeztével Gera maradt a sportágban – edző lett. Ezen a téren – egyelőre – nem sok sikert könyvelhetett el. Egészen pontosan semmit. Már indulásnál magasan volt a léc, hiszen kinevezték az U21-es válogatott élére, mellyel a tétmérkőzéseken nem tudta hozni a várt eredményt. Amikor Marco Rossi koronavírusos megbetegedése miatt nem ülhetett le a válogatott kispadjára, Gera helyettesítette, majd 2021-es Eb-n az edzői stáb tagja volt. Másfél évvel ezelőtt az önállóságot választotta: a Vasashoz szerződött, melyet vissza kellett volna vinni az NB I-be, ám ez nem sikerült, ahogy ezt követően a Kecskemét élvonalban tartása sem. Ennek ellenére maradt a hírös városban, de az új szezon ötödik fordulója után felállították a kispadról, melyre az a Tímár Krisztián ülhetett le, ki ugyancsak megjárta a maga Canossáját, hiszen őt előtte előbb Nyíregyházáról, majd Székesfehérvárról küldték el. Előbbi csapatot felvitte az NB I-be, utóbbival kiesett onnan.
Szóval pörög az edzői ringlispíl, és aki nem tud megkapaszkodni a jó eredményekkel, az bizony repül. Így járt José Mourinho is, akit menesztettek, miután a török Fenerbahce csapatával alulmaradt a portugál Benficával szemben a Bajnokok Ligája rájátszásában, s így nem került fel a sok pénzt hozó főtáblára. Edzői pályafutása során hiába nyert BL-t és UEFA Kupát a Portóval, ugyancsak BL-t az Interrel, Európa Ligát Manchester Uniteddel, Konferencia Ligát az AS Romával, Premier Ligát háromszor a Chelsea-vel, két olasz bajnokságot az Interrel, egyet a Rel Madriddal – ez mind a múlt, ami az új munkáltatót nem érdekli. Aztán ahogy egyesek kihullanak a ringlispílből, mások felszállhatnak rá, és megállás nélkül pörögnek, forognak, keringenek körbe-körbe. Így megy ez a futball világában (is).
