A klubok nehézségeivel foglalkozó panelbeszélgetésen Décsy Eszter két fővárosi (Marton Zsanett – Dürer kert, Facsády Orsolya – Turbina) és két vidéki (Gellai Gergő – Made in Pécs, Gál Máté, Ápoló Klub Kecskemét) szakember segítségével igyekezett teljes képet vázolni a hazai viszonyokról.
Décsy Eszter, Gál Máté, Gellai Gergő, Facsády Orsolya, Marton Zsanett
Gellai szerint a témafelvetés valós és húsba vágó: sok klub éli most nagyon rossz időszakát. A szakember mindvégig azt hangoztatta a beszélgetés során, hogy önkritikát kell gyakorolni: szerinte sokkal precízebb, tudatosabb gazdálkodásra van szükség, mert könnyű beleszaladni egy súlyos bukóba is. Saját tapasztalatai alapján azt mondja: egy Pécs méretű városban még van lehetőség kulturálisan értékes dolgokat viszonylag kis veszteséggel bemutatni, egy kisebb, húsz-harmincezres településen azonban kérdés, hogy a tömegeket vonzó rendezvények ki tudják-e termelni a színvonalasabb produkciók költségeit. Megjegyezte: mind a zenekarok, mind a közönség javuló színvonalat vár el, a folyamatos fejlesztések pedig költségesek – de a klubtulajdonosok nem utálhatják se a zenészeket, se a közönséget azért, ha inkább máshova mennek.
“Túl kell lépni a fájó problémákon és jó színvonalú szolgáltatást kell nyújtani.”
Gellai azt látja a helyes iránynak, hogy minél több szubkultúrát meg kell szólítani. Alapvetően a klubok lényege az lenne, hogy egyetlen törzsközönséget szolgáljanak ki, és ez Budapesten még talán, vidéken azonban biztosan nem rentábilis. “Hajmeresztően más zenei stílusú koncerteket is kell szervezni, hogy reálisan minél több vásárlónk legyen.”
Ezzel egyetértett Marton Zsanett is, aki szerint bár fontos az identitás, viszont a működéshez be kell engedni olyan produkciókat is, amik nem feltétlenül tartoznának ide, mert a más stílusokból, más közönségből sokat lehet tanulni. Meg kell ismerni más közösségeket is, mert ha beszorulunk a saját társadalmi buborékunkba, az nem jó. “Örülök, hogy a helyzet ránk erőlteti a nyitottságot.” Ő úgy látja: egy klub identitásának nem elsősorban a zenei stílusban kell megnyilvánulnia, hanem abban, hogy a közönség érzi: ők egyben közösség is. Hogy ezeken a helyeken biztonságban érezheti magát, figyelnek rá.
Facsády szerint elkoptak a klubok identitásai: Budapesten mindenhová ugyanazokat a zenekarokat, ugyanazokat a DJ-ket hívják. Valójában mindenki jobban járna azzal, ha egyedi arculatot építhetne, de senki nem akar lemaradni a nagy nevekről. Gál Máté szerint a klubok nehéz helyzete miatt sokan biztonsági játékot játszanak, ami megöli az innovációt és a kreativitást. A kísérletező kedvet Gellai Gergő is hiányolta: bátran kellene keresni az új irányokat, feszegetni a határokat. Fel kell ismerni, hogy a klubok már nem egymással, hanem a Netflix-szel meg az ezernyi más felülettel versenyeznek, és olyasmit kell nyújtaniuk, amiért az emberek hajlandók felállni a kanapéról és elindulni otthonról.
Marton Zsanett
A pécsi szakember megjegyezte: “ha nem jönnek a zenekarok, ha nem jön a közönség, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elég jók.” Mindenkinek önkritikusan kell dolgoznia azon, hogy javítsa a saját szolgáltatásait. Ugyanakkor hozzátette: a kis, vidéki klubokat nem hagyhatjuk elsorvadni, segíteni kell nekik, különben Magyarország jelentős része eltűnik a zenei térképről, a lakosság nagyobb része nem fog hozzáférni a minőségi élő zenéhez.
A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy a szereplők összefogása kulcsfontosságú. Gellai hangsúlyozta: a klubvezetőknek egymásra nem konkurenciaként, hanem közösségként kell tekinteniük, segíteni kell egymást, párbeszédet kell folytatni. Ha mindenki egyedül próbál megküzdeni a problémáival, az kevés: kifelé egységet kell mutatni. Erre látszik is esély: klubvezetők abban állapodtak meg, hogy létrehoznak egy civil szervezetet, aminek a célja, hogy kifelé definiálják magukat, befelé pedig inspirálják egymást.
“A szimpátia megvan” – mondta Gallai Gergő – “és a nehéz időkben talán nyitottabb is mindenki az együttműködésre.”
