A beszélgetés résztvevői a zeneoktatás eltérő szintjein tevékenykednek. A Peron egy harminc éves zenei tehetséggondozó program, ami 2019 óta magániskolát működtet, és intézményesített keretek között vesz részt az alapfokú zenei nevelésben. A Magyar Producer Workshop Youtube-csatornaként indult, azóta sokrétű vállalkozássá nőtte ki magát: online oktatással, könyvkiadással is foglalkoznak, és évente 1000-1200 diákot érnek el. A PEMA pedig felsőoktatási képzést biztosít a Miskolci Egyetemen.
Noha a három beszélgetőtárs az oktatási paletta más-más szegletére lát rá, hasonló észrevételeket fogalmaztak meg. Egy ponton szóba került a svéd modell: a skandináv országban a zenét tanuló gyerekeket projekt alapú feladat elé állítják. Létre kell hozniuk egy közös produkciót, aminek minden eleméért ők felelnek: maguk választhatják meg, kikkel szeretnének együttműködni, milyen stílusban kívánják létrehozni a produkciót, és nekik kell kiválasztani a nevet, megtervezni az arculatot, a fellépés vizuális világát. Ebben a rendszerben a fiatalok nemcsak a saját hangszerükben merülhetnek el mélyen, hanem képet kapnak a zeneipar működéséről, arról, hogyan jön létre egy produkció, miként kell brandet építeni.
Bánkuti megjegyezte: nem véletlen, hogy a svédek, angolok, hollandok ott tartanak a nemzetközi zenei piacon, ahol: a gyerekek olyan zenei képzést kapnak, amivel horizontális rálátásuk van a teljes szektor működésére. És ami még fontos: mindezt a közoktatásban. Az Egyesült Királyságban nem akkora biznisz magán zeneiskolát működtetni, mert kevés a jelentkező, hiszen hasznos, piacképes tudást szerezhetnek az állami intézményekben is.
Pap Tibor szerint a magyar közoktatás ezzel szemben vertikálisan gondolkodik: vagyis abba az irányba tereli a diákokat, hogy minél mélyebb tudásra tegyenek szert a saját hangszerükkel, és közben a horizontális kitekintés a perifériára szorul. Ugyanakkor nagyon nehéz lenne megváltoztatni a rendszert a berögződések miatt: ők a Peronnál magániskolaként megtehetik, hogy más szemlélettel oktatják a tanulóikat, a szülők azonban időnként számon kérik rajtuk, miért nem az állami módszertant követik.
Szakadáti szerint a változást az is nehezíti, hogy bár másképp kellene oktatni azt a korosztályt, ami már a digitális világba született bele, a pedagógusok nehezen módosítanak az évtizedek alatt berögzült módszereken.

