Mindössze két hónap telt el az olimpiai döntő és az Európa-bajnokság rajtja között, mégis sok változás történt a női kézilabdában, azon belül a magyar csapatban. Még mindig fájt a dánok ellen hatgólos vezetésről negyedóra alatt elvesztett olimpiai aranyérem, és talán ez is ösztönözte válogatottunkat a bizonyításra. Növelte lányaink esélyét, hogy az olimpia után több ellenfélnél generációváltás történt, de a magyar csapat sem a sydney-i ezüstérmes gárdával utazott el Romániába. Sérülés miatt hiányzott a gólzsák Radulovics Bojana, valamint Balogh Bea, Benyáts Bea, Németh Helga, Nagy Anikó és Borók Rita. Pádár Ildikó sem volt teljesen egészséges, de így is vállalta a játékot. Ilyen előzmények után megjósolhatatlan volt, hogy milyen végeredmény fog születni a kontinensviadalon. Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára az eseményt megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy az elnökség az első öt közé várja válogatottunkat, amivel sikerülne kvalifikálni a következő világbajnokságra. Ennél előkelőbb helyezésről legfeljebb ábrándokat lehetne szőni - tette hozzá Mocsai Lajos szövetségi kapitány. Aztán a lányok alaposan rácáfoltak a vezetőikre...
A 2000-ben Eb-győztes magyar női kézilabda-válogatott - Fotó: kezitortenelem.hu
Tizenkét csapat két hatos csoportban mérkőzött a legjobb négy közé jutásért. Válogatottunk gólzáporos 33-33-mal kezdett Jugoszlávia ellen. Az egész Eb-n remeklő Farkas Ágnes ezen a mérkőzésen tizenegyszer talált az ellenfél kapujába. Ezután Németországot verték lányaink magabiztosan 33-22-re, majd Ausztriát 35-12-re. Franciaország ellen meg kellett izzadni a 32-29-es győzelemért - Farkas Ágnes ezúttal is tizenegyszer volt eredményes -, és ez a siker már a négy közé kerülést jelentette. Ennél könnyebb volt Oroszország legyőzése (26-19), ami a csoportelsőséget jelentette. A meccs előtt felmerült, hogy a házigazda románok elkerülése érdekében, szerencsésebb lenne kikapni az oroszoktól, és akkor az ukránokkal csatázhatnánk a döntőbe jutásért, ám a szövetségi kapitány nyerésre játszatta csapatát. "Egyrészt sosem kedveltem az efféle taktikázást, másrészt pedig minden meccsnek morális jelentősége is van" - fogalmazott a karriertörténetét ismertető Mocsai titkai című könyvben.
Minden szempontból felejthetetlenre sikeredett a román-magyar elődöntő. Az esetleges botránytól tartva rendőrök és kommandósok sokasága lepte el a sportcsarnokot és a környékét, ami ijesztő látványként hatott egy női sporteseményen. Lelkes szurkolásukkal az erdélyi, székelyföldi magyarok sokszor ellensúlyozták a hazai túlerőt a lelátón, de a nemzeti színű zászlót csak nők lobogtatták, mert a férfiak okkal tarthattak attól, hogy elviszik őket a biztonsági emberek. Ilyen hangulatban zajlott a mérkőzés. "Hat-hét góllal vezettünk, amikor Farkas Ági gólba tartó lövése pillanatában lecsapták a villanyt" - emlékezett Mocsai Lajos. Csak hosszú szünet után folytatódhatott az összecsapás, amit végül Farkas kilenc góljával, valamint Pálinger Katalin remek kapusteljesítményével sikerült megnyerni 25-24-re.
Az ukránok elleni döntő sem volt könnyebb meccs, melynek rendes játékidejében nem bírtak egymással a csapatok - 26-26, pedig félidőben még 17-13-ra vezettek a magyarok. Következett a hosszabbítás, melynek végén 32-30-ra sikerült felülkerekedni az ukránokon. Farkas Ágnes ezúttal önmagán túltéve tizennégy góllal segítette válogatottunkat az aranyérem megszerzésében. Az Európa-bajnokság legjobb játékosának a magyar csapat irányítóját, Siti Beátát választották a szakemberek.
Aranyérmes válogatottunk játékosai: Brigovácz Nikolett, Farkas Ágnes, Kántor Anikó, Kindl Gabriella, Kirsner Erika, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita, Nagy Krisztina, Pádár Ildikó, Pálinger Katalin, Pálffy Zsuzsanna, Pigniczki Krisztina, Siti Beáta, Siti Eszter, Sugár Tímea, Zsembery Tamásné, szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
