Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2026. június 16. Jusztin
Veszprém
14°C
2026. június 16. Jusztin
Veszprém
14°C

Ennyire még nem szerettünk sorozatot, mint amennyire utálhatnánk is

2026. január 8. 11:22
A Stranger Things öt évadon keresztül dobálta a nappalinkba a közhelygránátokat, a liberális nyáltól csöpögő érzékenyítést, miközben a történetszál néha olyan sablonos volt, hogy szinte előre, gombostűként lehetett volna letűzni azokat a fordulatokat, amiknek a nézői katarzist kellett volna kiváltani. Egy közepes szintű Netflix-sorozatfogyasztónak az első évad felénél kellett volna magára hagyni Tiziéket, és mégis, a záróévad még a globális stramingszolgáltatót is megbénította egy rövid időre, annyian indították el a lejátszást. Hogy miért, erre próbálunk meg rájönni, szigorúan szubjektív véleményt puffogtatva, spoilerekkel időnként megszórva a cikket.

A filmes szakmát, habár a szórakoztatóiparhoz soroljuk, valójában sokkal nagyobb felelőssége van a történetíróknak és rendezőknek, mint, hogy megtöltik képi tartalommal a vásznat. Mert a néző nem azt a potom néhány ezer forintot fizeti meg, amibe egy mozijegy, vagy egy havi előfizetés kerül. Az életéből a filmnek vagy sorozatnak szánt idővel fizet. A Stranger Things esetében ez összesen körülbelül 45 óra volt.

Pedig az alkotó Duffer testvérek szinte mindent elkövettek, hogy a Stranger Things elbukjon már az első néhány óránál. Korábbi sikersorozatok alapfelállásait összeollózták és teremtettek egy elsőre inkább gyermeteg, mint misztikus világot. Adott néhány gyerek, akik az amúgy is kasztosodó amerikai iskolarendszerben valahol a kockák perifériáján tengődnek (Agymenők), majd akaratlanul belecsöppennek egy földöntúli világba (Lost), hogy aztán a kettő valóság határmezsgyéjén vívják meg azokat a harcokat a demogorgonokkal és egy zombiszerű, hipnotikus lénnyel, amikhez alsó hangon is egy Chuck Norris kellene, de legalább egy Ben Affleck. Közben a két-három generációval idősebb szereplőkkel klisés műbalhékon keresztül próbálnak meg komikus jeleneteket kiizzadni magukból, amiken a néző már csak azért nevet, mert mindenkinek kínos lenne, ha az őszinte fanyalgás ülne ki a tévé előtti arcokra.

Már az első évad néhány része után jogosan merült fel a kérdés: komolyan kell-e venni ezt a sorozatot?

Legalább annyira, mint amennyire a gyerek komolyan veszi a saját játékát. Márpedig azok a játszmák véresen komolyak. (A Stranger Thing esetében szó szerint is, de erről majd később.)

Az egész sorozatot egy látszólag lényegtelen motívum foglalta keretbe: a Dungeons & Dragons offline szerepjáték. Amikor a játékosok maguknak szövik a történetet, beleélve magukat a kitalált karakterekbe – varázsló, mágus, harcos, boszorkány… stb. – és a kulcsmomentumokban a húszoldalas dobókocka adta szerencsére bízzák magukat.

Ha a Stranger Things-re úgy tekintünk, mint egy hatalmas D&D játékra, amit képernyőre vittek és képesek vagyunk a bennünk élő gyermeket feléleszteni, akkor megérthetjük, hogy miért lett az elmúlt évtized egyik legnagyobb nézettségű projektje a sorozat.

A rendező testvérpár ezt a fantáziavilágot elevenítette meg a maga dramaturgiai bárgyúságával, de mégis néha olyan nyers képsorokkal, mint amikor a demogorgonok önkényes vakbélműtéteket hajtottak végre az embereken, vagy amikor a főgonosz Vecna szintén gyermekeket lebegtetett meg, hogy aztán telekinetikus képességeivel horogkeresztszerűen törje szét a végtagjaikat.

Horror, vígjáték, thriller, dráma, akció, fantasy… mi volt a Stranger Things? Kicsit mindegyik. És ebből a koktélból az utolsó részig nem engedett. Az alkotók nem a történet kiszámíthatatlanságával szólították meg a közönséget, hanem azzal a kényelmetlen feszültséggel, azzal a komfortzónán kívüli érzéssel, ami egy gyermeki mesébe ágyazta a sokszor horrorszerű jelenteket, a hős szerepét pedig elosztva a jóérzésű ember szempontjából csakis szerethető gyerekkarakterek között. Márpedig, ha az időnkkel fizetünk egy sorozatélményért, akkor valami olyat várunk, ami különleges, ami kizökkent a sápadt hétköznapokból.

De talán még ez is kevés lenne ahhoz, hogy generációktól függetlenül odaszegezze a nézőket a Netflix elé. A Duffer fivérek másik zseniális húzása az volt, hogy a történetnek megtalálták azt a korszakot, ami a legazonosulhatóbb. Azzal, hogy a 80-as évekbe helyezték bele a történetet, adtak a sorozatnak egy olyan nosztalgiafaktort, ami úgy csalogatja az X és Y-generációk tagjait is, mint a téli fagyi a rendszerváltás gyermekeit. A történet szempontjából pedig kiveszi azt a végtelenül unalmas lehetőségtárat, hogy majd valamelyik 21. századi James Bond-szerű karakter a szuperfegyverével száznyolcvan fokos fordulatot ad az eseményeknek. A sörétes pont annyit tud, mint egy sörétes, a Molotov-koktél pedig éppen annyira éget, mint egy ilyen gerillafegyver, hogy a záróepizód ikonikus baltájáról ne is beszéljünk már.

Mit üzen a Stranger Things? Engedjük el azokat a kliséket, amik az utolsó évadban tetőfokára hágtak, például egy kényelmetlenül hosszú és felesleges coming out jelenettel! A Stranger Things azt mondja, hogy fel kell nőni ahhoz, hogy újra gyerekek tudjunk lenni.

Hajas Bálint
további cikkek
Szotyizás a múzeumban kultúra Szotyizás a múzeumban Egy falu életében a közösségi lét hagyományos pilléreit a templom, a kocsma és a futballpálya adja. Ezt a sokszor mosolyogtató, mégis komoly társadalmi és néprajzi kérdéseket felvető világot mutatja be a Laczkó Dezső Múzeum csütörtökön nyílt formabontó kiállítása. A Hátsó füves tárlat a Bakony és a Balaton térségének amatőr labdarúgását hozza testközelbe, megőrizve az utókor számára a vidéki futball hamisítatlan hangulatát. 2026. június 12. 14:15 A színház akkor teljes, ha mindenki számára elérhető kultúra A színház akkor teljes, ha mindenki számára elérhető Esélyegyenlőségi programjáról tartott szakmai eseményt a Veszprémi Petőfi Színház. A Nagyszínház előcsarnokában rendezett alkalmon Oberfrank Pál színházigazgató és Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes, kreatív menedzser beszélt arról, hogyan lehet a színházat valóban nyitottabbá és befogadóbbá tenni. Az eseményen levetítették a Lélektől lélekig című filmet is, amely a teátrum esélyegyenlőségi törekvéseit mutatja be. 2026. június 12. 11:49 Cyberpunk Veszprém? Megnéztük, honnan indult a műfaj, amely ma aktuálisabb, mint valaha közélet Cyberpunk Veszprém? Megnéztük, honnan indult a műfaj, amely ma aktuálisabb, mint valaha Neonfényes utcák, felhőkarcolók árnyékában élő emberek, mindenható multinacionális vállalatok, testbe épített technológia és állandó társadalmi feszültség. A cyberpunk világa egyszerre ijesztő és lenyűgöző, mégis generációk nőttek fel rajta, és máig az egyik legnépszerűbb sci-fi irányzatnak számít. tegnap 14:21

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.