Mit tehetünk annak érdekében, hogy képesek legyünk megőrizni stabil mentális helyzetünket, amikor éppen minden a feje tetejére áll? Mircse Andrea a hírfogyasztás tudatos szabályozásában látja a megoldást: „Amit mi megtehetünk, hogy tudatosabban szabályozzuk a politikai hírfogyasztást.
Nem mindegy például, hogy rögtön ébredés után zúdítjuk-e magunkra a feszültségkeltő tartalmakat, hiszen reggel a szervezet eleve egy éppen aktiválódó állapotban van, ezért sokaknál megterhelőbb lehet politikai hírekkel indítani a napot.
Hasznosabb későbbre időzíteni a tájékozódást, és azt is jól megválogatni, milyen csatornákból informálódunk. Még ha a saját világnézetünkhöz közel álló forrásokat olvassuk is, nem mindegy, hogy ezekben mennyire agresszív, hergelő hangnemben kommunikálnak. Az ismerőseinket is megkérhetjük, hogy kevesebb ilyen hírt osszanak meg velünk. Egy terapeuta barátom például megkért rá, hogy ne küldjek neki politikai tartalmakat, mert ezeket nehéz befogadnia. Ez egy asszertív kiállás.”
De konkrétan mit cselekedhetünk mi magunk a feszültség levezetéséért?
„Rengeteg, érzelmeket megmozgató poltikai hír van mostanában a palettán! Fontos, hogy hírolvasáskor saját haragunkat ne tekintsük problémának. A politikával kapcsolatos düh teljesen jogos lehet: azt jelzi, hogy kapcsolatban vagyunk a saját értékeinkkel, és valami számunkra fontos ügy sérül. A kérdés inkább az, hogy mit kezdünk ezzel. Kihozhatunk belőle többet is, ilyen az aktivizmus, önkéntesség, közéleti részvétel. És lehet belőle testi levezetés is, ilyen a sport, a séta, vagy bármilyen mozgás, ami segít, hogy a feszültség ne ragadjon bent. Egyszerűen felmérhetjük a feszültséget 0-tól 10-ig, ahol 0 az egyáltalán nem zavaró, 10 az extrém erős feszültség. Ez a SUD skála, amit majdnem minden ülésen használok a kliensekkel. Ha a feszültség 5 felett van, már lehet, hogy nem elegendő egy légzéstechnika, ilyenkor egy gyors séta segíthet levezetni.
Emellett gyakran javaslom azt is, hogy aki nagyon erős tehetetlenséget vagy dühöt él meg a közéleti helyzet miatt, keressen valamilyen cselekvést: önkéntességet, segítségnyújtást, közügyek melletti kiállást. A passzív hírfogyasztás könnyen fokozza a kontrollvesztettséget, míg a cselekvés visszaadhatja a kontrollt. "Tudok tenni magamért és a közösségemért" — ez egy klassz érzés. A pszichológiában ágenciának hívjuk egyébként azt, amikor képesek vagyunk cselekedni. Aki ágens, az hatékonynak érzi magát, mivel cselekvőképes.”
És vajon meddig számít normálisnak, ha szorongást élünk meg? Teljesen meg kell szüntetni?
Erről a pszichológus a következőket mondta: „A politikai helyzet miatti szorongást nem feltétlenül kell teljesen eltüntetni. A klímaszorongás esetében is látjuk, hogy valós alapokon nyugszik. A politikai stressz is teljesen jogos. A legtöbb huszonegyedik századi szorongás nem irracionális, és nem is ellenség. Sokszor inkább arról van szó, hogy egy valós fenyegetésre reagálunk. Pszichológiai szempontból általában az a cél, például egy terápián, hogy kezelhetőbbé tegyük azt, amit érzünk. Vagyis ne a szorongás kiiktatására törekedjünk, hanem arra, hogy legyenek megfelelő megküzdéseink.
A politikai szférában is ez lehet a feladat: elfogadni, hogy a jövőnkkel kapcsolatban érzett aggodalom jogos, és megtanulni szabályozni azt.
Ebben segíthet a pszichoterápia, de sokat számítanak a hétköznapi önszabályozó eszközök is: a mozgás, az alvás, a rendezettebb étkezés, a relaxáció, különböző légzéstechnikák, valamint a tudatosan korlátozott hírfogyasztás. Ezek nem megszüntetik a szorongást, hanem segítenek abban, hogy ne árasszon el bennünket.
A választási hajrában ráadásul az interperszonális, főként a családon belüli feszültségek a legkiélezettebbek. Ha nem tudtunk meggyőzni eddig senkit az igazunkról, gyakorolhatjuk az elfogadást, az illetővel kapcsolatban, például próbálunk a közös jó dolgokra koncentrálni. De el is kerülhetjük a beszélgetéseket, ha ez mindenképp vitát szítana. Asszertívan terelhetjük a témát, például: Most nem szeretnék erről beszélni, általában nem vezet sehova. Emlékeztessük magunkat arra, hogy demokráciában mindenki arra szavaz, akire akar, ehhez mindenkinek joga van!
Végsősoron pedig legyünk elfogadóak magunkkal, ha szorongunk a politika miatt: valami számunkra fontos dolog miatt aggódunk, és ez rendben van."
