Legutóbb még az idei utolsó nemzetközi ütközetünk előtt jelentkeztem. A Szentpétervár ellen az elvárásoknak megfelelően teljesített az alakulat, s magabiztosan tartottuk itthon a két pontot. Ez rendkívül fontos számunkra, miképp az is, hogy – a sorozatban egyedüliként – pontveszteség nélkül vezetjük a csoportunkat.
Jó úton járunk
Ezt követően heti három mérkőzéssel folytatódott a programunk, a sok utazás és mérkőzés mellett így kevés edzéslehetőség jutott nekünk. Ez persze nem probléma, mert úgy gondolom, hogy a mérkőzéseken tud egy csapat a legjobban összekovácsolódni. A bajnokikon és a kupameccsen is száz százalékot próbáltunk nyújtani, ennek eredményeként hiba nélkül teljesítettük is a hosszú sorozatot.
Visszatekintve az elmúlt fél évre, elmondható, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk. Egyetlen kisiklás van a hátunk mögött, a szegedi vereségünk, amelynek köszönhetően a bajnokságban – remélhetőleg átmenetileg – lecsúsztunk az első helyről. Tőlünk – beleértve magunkat is – mindenki mindig győzelmet vár, de el kell ismerni, hogy Tisza-partról nem könnyű pontot rabolni. Kudarcnak kudarc, de szerencsére nem akkora, amit ne tudnánk jövő tavasszal kijavítani. Összességében pozitívan értékelem a mögöttünk hagyott időszakot. Beleértve azt is, hogy jó után járunk az új társak beépítésével, s a csapattá kovácsolódásban.
A legfontosabb mostantól, hogy a válogatottjaink pozitív energiákkal feltöltődve és sérülések nélkül érkeznek haza, hiszen február elején már a Löwen otthonában lépünk pályára a BL-ben. A héten megkezdtük a pihenőnket. Nekünk, akik nem szerepelünk a válogatottban, egyéni edzéstervet adott edzőnk, Carlos. A többiek pedig már a két ünnep között megkezdik a felkészülést a nemzeti csapatukkal az Európa-bajnokságra. Január elején aztán mi is folytatjuk a munkát a klubbal, egy kisebb alapozás vár a néhány itthon maradóra.
Csapatépítés disznóvágással
Múlt hét szombaton a már hagyományosnak mondható, közös disznóvágáson vettünk részt Nemesvámoson. Családtagokkal, csapattársakkal együtt kiválóan éreztük magunkat. Reggeltől estig együtt voltunk, s a munka mellett jókat beszélgettünk, ami kiváló alkalom arra, hogy még jobban megismerjük egymást a megszokott közegből kiszakadva. Szeretnénk ezt a hagyományt minden évben folytatni.
Lezajlott az évzáró vacsoránk is, ahol a klubvezetés értékelte az évadot, majd mindenkinek boldog ünnepeket és sérülésmentes Eb-t kívántak.
Jézuska-várás, síelés, szilveszter Élesékkel
Mostantól én is készülök a karácsonyra, szokásomhoz híven aktívan kiveszem a részem az ünnepi készülődésből (bevásárlás, takarítás, főzés). A gyerekek pedig természetesen már nagyon várják a Jézuskát, s azt is megírták neki, hogy idén mit szeretnének. Már csak jól kell viselkedniük, hogy meg is kapják. :-)
A két ünnep közé pedig egy kis kikapcsolódást tervezünk, így kimegyünk a családdal Ausztriába síelni. Igaz, én csak a „bébiszitterkedni”, mert bár nagyon szeretném szelni a lankákat, de nem kockáztatom a kézilabda-karrierem. Ezért inkább csak szánkózni és hóembert építeni fogok legkisebb fiammal, Áronnal. Illetve az ő lábára is megpróbálunk majd ráadni egy kis sílécet. A programunk tavaly is így zajlott, s akkor is nagyon jól éreztük magunkat.
Már nem vonz, hogy szilveszterkor minél nagyobb társasággal elmenjünk bulizni. Helyette itthon maradunk, reggel begyújtom a kemencét és estére megsütök benne egy fél malacot. Közeli barátaink, Éles Józsiék átjönnek, elfogyasztjuk a menüt, a gyerekek játszanak, mi pedig nézzük a tévét, amíg bírjuk. Majd lefekszünk ugyanúgy, mint bármely más napon.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a vehir.hu kedves olvasóinak, az MKB-MVM Veszprém szurkolóinak és minden sportbarátnak boldog karácsonyt és sikeres, szerencsés új esztendőt kívánjak. Női kéziseinknek pedig nagyon szurkolok! Jövőre ugyanitt!
Fazekas Nándor
