Legutóbb a Szentpétervár elleni BL-csata előtt jelentkeztem, amelyre a biztató előjelek ellenére is nagyon komolyan készültünk. Mindennemű nagyképűség nélkül álltunk a csoportbeli nyitómeccshez, amelyet – így utólag – egy erősebb magyar bajnokihoz tudnám hasonlítani. A legfontosabb célunkat teljesítettük: végig vezetve magabiztosan játszottunk, s elhoztuk Oroszországból a pontokat. Ráadásul nemzetközi meccsen tudtuk gyakorolni a szükséges taktikai elemeket.
Még aznap hazaindultunk, pénteken pedig pihenőt kaptunk. Másnap tehát edzés nélkül indultunk el a közelinek nem mondható Orosházára. Már reggel útra keltünk, s egy ottani hotelben pihentünk meg néhány órára, hogy ne a „buszból kiugorva” kelljen pályára lépnünk. A csapat ezt a találkozót is kellő komolysággal vette, s több junior játékost felsorakoztatva magabiztosan nyertünk. Biztos vagyok benne, hogy remek érzés volt számukra az első csapatban pályára lépni. Ráadásul nem csak a meccs hajrájában, hanem már az első játékrész derekánál lehetőséghez jutottak.
A vasárnapot és hétfőt pihenéssel töltöttük, majd keddtől – mivel a héten nem játszottunk bajnokit – teljes gőzzel a Löwen elleni hazai BL-meccsre készültünk. A tavaly megkezdett szisztémával – a termi-, súlyzós- és a futó edzéseket egyaránt beiktatva – „hangoltunk” a csatára.
Igaz, váratlan nehézségekkel is szembe kellett néznünk: Terzának kiment a bokája, így nem tudott százszázalékos intenzitással edzeni; Chema pedig elkapott egy komoly vírust, aki így az utolsó két napban szintén nemigen tudott tréningezni. Nekem is akadt némi problémám, ugyanis a csütörtöki edzésen véletlenül kaptam egy „fejlövést”, s még az eszméletemet is elvesztettem. Így a csütörtök, pénteki edzéseket ki kellett hagynom. Ott voltam ugyan a fiúkkal, de csak ma, szombaton tudtam kapuba állni. Szerencsére most már a többiekkel és velem is minden rendben van. Bízom benne, hogy holnapra mindenki „elfelejtheti” a problémáit, s maximális erőbedobással mehetünk neki a németeknek.
Az első forduló eredményétől függetlenül úgy gondolom, hogy a csoportban a Löwen a legerősebb riválisunk. Továbbra is úgy vélem, hogy köztünk és köztük fog eldőlni a csoportelsőség. Kielemeztük a Zaporizzsja elleni hazai mérkőzésüket, melyet végig kézben tartották. A végén azonban szerencsétlen körülmények között – talán nagyképűen is – kihagytak három-négy ziccert, amelynek köszönhetően fontos pontot vesztettek. De ennek ellenére látszott, hogy a Rhein-Neckar sokkal jobb képességű alakulat, mint az ukrán bajnok. A váratlan pontvesztésük a mi szempontunkból sem szerencsés, hiszen ellenünk most megkettőzött erővel küzdhetnek, hogy ne kerüljenek lépéshátrányba velük szemben.
Igaz, erre mi is fel vagyunk készülve. S azt gondolom, hogy a négyes döntőről szőtt álmaink megvalósításához hazai pályán ellenük sem szabad pontot vesztenünk. Igaz ez akkor is, hogyha a német együttesek ellen senki sem mehet biztosra, hiszen ők hétről-hétre óriási rangadókat vívnak, s szinte mindegy nekik, hogy otthon vagy idegenben lépnek pályára. Nagyon kemény csatára számítok, hatvan percen keresztül borzasztóan oda kell figyelnünk. Ez lesz az idény első igazán éles összecsapása számunkra, így most fog kiderülni, hogy hol is tartunk a munkában. Remélem, hogy jó úton járunk, s vasárnap – káprázatos közönségünk előtt – ezt be is tudjuk bizonytani.
Fazekas Nándor