Előző naplómmal az Európa-bajnokság közepén jelentkeztem, amelyben arról írtam, hogy a középdöntőben Ausztria és Macedónia is verhető ellenfélnek tűnik számunkra. Mint utólag kiderült, a megérzésem csak részben jött be. A macedónokat abszolút fölényesen vertük, s a dánokkal is remek meccset vívtunk. Sőt, úgy vélem, hogy valamivel több önbizalommal még szorosabb is lehetett volna a találkozó házigazda ellen.
Az utolsó meccset viszont elrontottuk, hiszen néggyel vezettünk a félidőben, s mégis kikaptunk az osztrákoktól. Egy olyan csapattól, melynek már teljesen mindegy volt az eredmény a végső helyezés szempontjából, ám ennek ellenére is végig teljes elánnal küzdöttek.
Sajnáltam, hiszen nagy lehetőséget szalasztottunk el, ugyanis – a másik középdöntős csoporthoz képest – lényegesen könnyebb hatosba kerültünk. A harmadik helyen is zárhattunk volna, majd elcsíphettük volna az ötödik helyet is (amit Izland be is bizonyított a lengyelek ellen). Ez pedig az első négy helyezett erejét látva óriási eredmény lett volna. Picit azonban úgy éreztem, hogy a fiúk megelégedtek a nyolcadik hellyel.
Az elődöntőben csodálatos meccseket láttam, ahol mindenki „meghalt” a pályán. Az első négy helyezett tudásban, de főleg akaratban és hitben felülmúlta a teljes mezőnyt. Előzőleg itt sem tippeltem helyesen. A franciák ugyanis mind az elődöntőben, mind a fináléban fantasztikus játékkal rukkoltak ki. Tudtuk, hogy ők mindig a végjátékra helyezik a hangsúlyt, s most is akkor játszottak a legjobban, amikor leginkább kellett. Hatalmas meglepetés volt a jobbátlövő Porte játéka, akit nem tudom, hogy melyik cilinderből „húzták elő”, de – a többi világklasszishoz hasonlóan – ő is parádésan teljesített a végjátékban. Úgy tűnik, hogy a franciákkal még hosszú-hosszú évekig kell számolni az aktuális tornák esélyeseként. Összességében úgy vélem, hogy színvonalas meccseket láttunk az Eb-n, amelyekből remélhetőleg tanulni is tudunk.
Mostantól a klubfeladatokra kell koncentrálni, hiszen embert próbáló feladatok várnak ránk a tavaszi szezonban. Kedden Magyar Kupa-mérkőzést játszottunk Cegléden. A kontinenstorna végjátékában szereplők – Ruesga, Ugalde és Alilovic – még nem tartottak velünk, de a többi válogatottunkkal is csak hétfőn találkoztunk először. Az összeszokottság hiánya pedig meg is látszott a teljesítményünkön, hiszen az első játékrészben nem igazán találtunk magunkra támadásban. A második félidőben pedig a hosszabb cserepad és jobb kondíció döntötte el a javunkra a mérkőzést.
Csütörtöktől alkotunk újra teljes csapatot. Már kora reggel elindulunk Szkopjéba, ahol aznap délután és másnap délelőtt is edzés vár ránk. Nagyon jól jön most nekünk, hogy mindkét helyi Bajnokok Ligájában szereplő csapattal – Vardar és a Metalurg – megmérkőzhetünk a jövő heti BL-mérkőzésünk előtt. Jó meccsekre számítok két erős ellenfél ellen. Igaz, hogy nem leszünk csúcsformában, de ez a viadal kiváló alakalom arra, hogy elinduljunk abba az irányba. Nagyon várom már, hogy komplett kerettel nekivágjunk a tavaszi szezonnak és sikerrel vegyük a ránk váró akadályokat.
Fazekas Nándor
