Mint arról legutóbb írtam, a Super Globe után három hét pihenőt kaptam, amelyet itthon tölthettem. Október 9-én utaztam vissza Katarba, hogy az el-Dzsais csapatával megkezdjük a felkészülést a november 29-én kezdődő ázsiai Bajnokok Ligájára. Az első másfél hét a ráhangolódásról szólt, méghozzá csonka kerettel, hiszen az egyiptomi és tunéziai csapattársaim a válogatottjaiknál szerepeltek.
Jól eső meglepetés
Jól eső érzés volt, hogy ezt megelőzően ugyan csak nagyon rövid időt töltöttem náluk, a vezetők mégis rendkívül kedves meglepetéssel rukkoltak elő a születésnapomra. Egy korábbi válogatott fotómmal díszített tortával leptek meg az egyik edzés után, amit a vezetők, edzők, játékostársak körében együtt fogyasztottunk el. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire jól esett ez a gesztus.
A folytatásban aztán már teljes kerettel készültünk. Közvetlenül az ázsiai torna előtt több mint két hetet töltöttünk a tunéziai edzőtáborban. Ez is élményt jelentett, hiszen korábban még sosem jártam abban az országban. Kétszer találkoztunk az algériai válogatottal, illetve egy-egy helyi első osztályú együttessel is vívtunk hasznos felkészülési mérkőzéseket.
Színvonalas torna, győzelem
Dohába visszatérve szinte azonnal kezdődött az ázsiai torna, melynek otthonául a januári vb egyik csodálatos sportcsarnoka szolgált. Az iráni, szaúd-arábiai, kuvaiti és katari résztvevők két ötös csoportban csatáztak, majd az első-második helyezettek játszották az elődöntőket. A csoportmeccseket hibátlan teljesítménnyel abszolváltuk, így a másik ötös második helyezettjével, egy kuvaiti gárdával találkoztunk. Remek játékkal rukkoltunk, s ötgólos győzelmet aratva bejutottunk a döntőbe.
Az aranyéremért a szintén katari Lekhwiya ellen csaptunk össze, amelyben a volt szegedi Frantisek Sulc, illetve a Veszprémben is megfordult Marko Bagaric számított ismerősnek. Kiváló meccset játszottunk, nekem is jól ment a védés, s 33:30-ra nyerni tudtunk. Az el-Dzsais így megvédte címét a sorozatban, teljesítve a klubvezetés elvárását. Szerencsére végig jó teljesítményt nyújtottam, s rengeteg lehetőséget kaptam.
Az említett kiválóságok mellett olyan nagy nevekkel is találkoztam, mint a dán Joachim Boldsen, vagy a lengyel Marcin Lijewski. Természetesen a színvonalat nem lehet összehasonlítani az európai Bajnokok Ligájáéval, de összességében elismeréssel tudok beszélni a sorozatról.
Megható búcsú
Az utolsó napokban már nagyon vártam, hogy hazatérhessek a családomhoz, minden nap egy hétnek tűnt. Indulás előtt a klubvezetés szervezett nekem egy meglepetés bulit, amelyen egy gyönyörű emlékplakettet és egy hatalmas tortát kaptam ajándékba. A klubelnök hosszasan méltatott, elmondta, hogy mennyire megszerettek. Nagyon örülök, hogy négy és fél hónap alatt be tudtam illeszkedni, illetve meg tudtam kedveltetni magam egy teljesen más kultúrában. A döntésem meghozatalakor a szívem vérzett a Veszprémért, de utólag úgy tűnik, hogy jól cselekedtem.
A győzelemnek köszönhetően az eredeti időpontnál három nappal korábban, 12-én, pénteken hazajöhettem. Mindez meglepetés volt a gyerekeknek. Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire örültek, amikor az iskolából hazatérve megpillantották az apukájukat.
Kötetbe foglalva
Az első dolgom az volt, hogy kezembe vettem a könyvem, hiszen most láttam először. Az Első számú második c. kötet mind képanyagában, mind tartalmában nagyon-nagyon tetszik. Rendkívül büszke vagyok rá, hogy egy ilyen minőségű könyvet össze tudtunk hozni Zatkalik Dávid szerzővel. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól is. Nagyon örülök, hogy annak idején igent mondtam a felkérésre, s véghez is vittük ezt a tervet.
Folyamatosan kapom a felkéréseket, hogy dedikáljam a köteteket. Megpróbálok még karácsony előtt eleget tenni minden ilyen jellegű felkérésnek. December 18-án a Vojvodina elleni SEHA-liga meccs után az aréna aulájában, 22-én (17 órakor) pedig a Balaton Plázában várom az érdeklődőket.
Hogyan tovább?
Tudom, hogy sokakat foglalkoztat, hogy miként alakul a jövőm, ezzel kapcsolatban azonban még nem tudok információkkal szolgálni. Ami biztos, hogy 2015. június 30-ig a Veszprémhez köt a szerződésem, de a klubvezetőkkel még nem ültünk le tárgyalni. Hamarosan erre is sor fog kerülni, hiszen január elején már kezdődnek az edzések.
Közelegnek az ünnepek. A szentestét itthon töltjük, tehát, ha a gyerekek jól viselkednek, Balatonalmádiba fog érkezni a Jézuska. Karácsony első napján elutazunk a szüleimhez Kecskemétre, hiszen velük is régen találkoztam. Az év végét pedig a sógornőméknél töltjük Ausztriában. Megragadom az alkalmat, hogy minden kedves olvasónak, rajongónak nagyon boldog ünnepeket kívánjak. Találkozunk a dedikálásoknál! :-)
