Azzal, hogy a katari csapatommal tavaly szerepeltem a Super Globe-on, biztossá vált, hogy idén már nem szerepelhetek a Bajnokok Ligájában. A Veszprém pedig nyilvánvalóan nem tudta felvállalni azt a luxust, hogy csak a hazai küzdelmek, illetve a SEHA-liga miatt alkalmazzon engem. Arról nem is beszélve, hogy három kapus versenyeztetését is rendkívül nehéz lett volna megoldani.
Az idény ezen időszakában nehéz minden szempontból megfelelő csapatot találni. A lehetőségeket számba véve végül úgy döntöttünk, hogy a szezon végéig a német első osztályban szereplő Balingenhez távozom kölcsönbe. Az együttes – amely kitartóan érdeklődött irántam – jelenleg a 12. helyen áll a Bundesligában. A mezőny kiegyensúlyozottságát jól mutatja, hogy mindössze öt pontra vannak az ötödik helytől, s ugyanennyire a kieséstől. Szeptember elején egyébként egy nagy bravúrt is végrehajtottak: hazai pályán legyőzték a Kielt. A csapat célja mindenesetre a biztos bennmaradás, ehhez várják a segítségemet. Én pedig minden tudásommal, rutinommal azon leszek, hogy sikeresen szerepeljek velük.
2004 és 2009 között öt évet töltöttem a Bundesligában, ennek köszönhetően kerestek meg ismét. A csapat edzőjét és több játékosát is ismerem. Nagy kihívásként tekintek az előttem álló feladatra. Szakmai szempontból biztos, hogy előnyömre fog válni, hiszen a világ legerősebb bajnokságában védhetek, ahol minden héten a maximumot kell majd nyújtanom. Hétfőn délután már edzésre kell jelentkeznem, szerdán pedig már a Lemgo otthonában lépünk pályára. Ebben a pontvadászatban az ilyen szintű alakulatok számára óriási eredménynek számít idegenbeli pontszerzés.
A családom természetesen nagyon fog hiányozni, azt már Katarban is megtapasztaltam, hogy rettenetes nehéz nélkülük. A tavaszi szünetben azonban biztosan meg fognak látogatni, illetve, hogyha nekem adódik lehetőségen, akkor azonnal hazajövök hozzájuk.
Januártól elejétől a Veszprémmel edzettem, s nemcsak az erősítő tréningeken vettem részt, hanem a labdás foglalkozásokon, kapusedzéseken is. Az erőnlétemmel tehát nincs probléma, s remélem, hogy a formámmal sem lesz. Ha már így hozta a sors, ismét szeretném megmutatni Németországban, hogy milyen a magyar virtus, s hogy 38 évesen is képes vagyok a jó teljesítményre.
Fazekas Nándor
