A katari „kaland” után kölcsönjátékosként a Bundesligában szereplő Balingenhez kerültem. Pontosan tudtam, hogy milyen erős bajnoksága csöppenek, hiszen korábban öt évet töltöttem a német élvonalban. S azzal is tisztában voltam, hogy nem vár ránk egyszerű feladat, hiszen új csapatom a tabella alsó régiójában tanyázott, s a bennmaradást tűzte ki célul. Amióta kint vagyok, sikerült tíz pontot szereznünk, amellyel óriási lépést tettünk afelé, hogy a gárda jövőre is az első ligában szerepeljen.
Szorgosan gyűjtött pontok, döntetlen a BL-címvédővel
Rögtön az első találkozómon a közvetlen rivális Lemgóhoz utaztunk, akik ellen hatalmas fegyverténynek számított az elért döntetlen. A Kiel otthonában sajnos nem sok esélyünk volt. A címvédő átgázolt rajtunk, érezhetően elégtételt akartak venni, amiért a bajnokság elején kikaptak Balingenben. Látszott a hozzáállásukon a reváns vágya, hiszen gyakorlatilag tíz perc alatt eldöntötték a két pont sorsát. De természetesen mindenki tisztában volt vele, hogy nekünk nem a Kielt kell legyőzni az első osztályú tagságunk megőrzéséhez.
Volt csapatom, a Gummersbach vendéglátójaként kiváló mérkőzést játszottunk, s egy góllal nyerni tudtunk. Szintén egy találattal vertük otthon a Bergischer HC-t. Döntetlent értünk el a BL-címvédő Flensburg ellen, úgy, hogy öt perccel a vége előtt négy góllal vezettünk. Papírforma vereséget szenvedtünk a Göppingen és a Minden otthonában, végül pedig a Friesenheim vendéglátójaként, majd másik volt alakulatom, a Lübbecke otthonában is három góllal diadalmaskodtunk.
Öt forduló van még hátra, nagyon kemény meccsek várnak még ránk. Megyünk Wetzlarba, jön a Magdeburg, utazunk Mannheimbe a Rhein-Neckar Löwenhez, majd érkezik a Melsungen és a Berlin. Úgy gondolom azonban, hogy tovább szaporíthatjuk pontjaik számát, s így matematikailag is bebiztosíthatjuk a bennmaradást.
„Megviselt a családom hiánya”
Nem szoktam mellébeszélni. Nagy bizonyítási vággyal érkeztem Németországba, s azt gondolom, hogy az elején nagyon jól is ment a játék. Később azonban egyre jobban megviselt a családom hiánya, s egyre nehezebben tudtam koncentrálni a feladatomra. Tudom, hogy profiként mit kell tennem, de a Katarban, majd Németországban töltött kétszer négy és fél hónapos időszak megviselt lelkileg, hiszen nagyon hiányzott a családom.
A válogatott szünet miatt tíz napot itthon tölthettem, ami nagyon feltöltött lelkileg, remekül éreztem magam itthon. Vasárnap este azonban nagyon nehéz volt elválni a családtól. Nem tagadom, nemcsak a gyerekek szemei, hanem az enyémek is könnyesek lettek a búcsúzáskor. Egy hónap van még hátra a szerződésemből, tudom, hogy mi a dolgom: ezt végig kell csinálnom.
Franciaország, Németország és Katar helyett Balatonfüred
Harmincnyolc évesen elmondhatom magamról, hogy az elmúlt időszakban több ajánlatom volt, mint tíz évvel ezelőtt. Kerestek ugyanis Franciaországból, Németországból és Katarból is, de az említett okok miatt ugyanakkor egyértelművé vált számomra, hogy szeretnék hazaköltözni, ezért kétéves szerződést kötöttem a Füred együttesével.
A nyártól egy olyan csapathoz kerülök, amelyben fiatal válogatottak bontogatják szárnyaikat. Csoknyai Istvánnal dolgozhatok együtt, akivel hosszú éveken át játszottam együtt. Megpróbálunk egy olyan csapatot kialakítani, amely az NB I első hat helyén meghatározó lehet. A pályám kezdetén már játszottam az akkor még az NB I/B-ben szereplő füredi együttesnél. Jól éreztem magam akkor is, most pedig szeretnénk nekik segíteni a rutinommal. Érzem magamban az erőt, hogy a következő két évben még tudok úgy játszani, ahogyan a vezetők és a szurkolók is elvárják.
Fazekas Nándor