Vágó Attila vezetőedző tanítványai múlt héten a Pécsi VSE otthonában nyertek (21-24), úgy, hogy a küzdelmes mérkőzés eseményeit általában kontroll alatt tartották. Csapatunk szerencsére nem volt oly’ görcsös, mint az előző csaták alkalmával, valahol a tudásuknak megfelelően szerepeltek. A fordulás után is „fogták” a minimális előnyüket: feszesen és erőszakosan védekeztek, ám ha hátul mégis csökkent a fegyelem, ott volt Andorka-kapus, aki pompásan védett. A mieink a hajrát is bírták erővel, helyén volt a szívük, így – összességében három győzelemmel, egy döntetlennel és négy vereséggel – feljöttek az NB I/B Nyugati-csoport hetedik helyére.
Márton Balázsék gőzerővel készülnek a szombati találkozóra, mert a folytatás sem ígérkezik könnyűnek. Az a kisalföldi gárda lesz ugyanis a vendégük a Március 15. utcai tornateremben, amely ugyan az évadnyitón kikapott (–NEKA 32-29), de azóta hét, rendszerint nagyarányú diadalt arattak. Az MKB VKC-val sok sikert elkönyvelt Iváncsik Tamást is foglalkoztató együttes listavezetőként érkezik a városunkba, csakhogy a hazaiak a fejükbe vették, hogy megpróbálják a másik oldalt – minél több – hibára kényszeríteni.
A veszprémiek előre néznek, a héten is azon fáradoztak, hogy a produkciójuk minden apróságán javítsanak, de ami a legfontosabb, hisznek a bravúrban. A Mecsek-aljai fellépésükből profitálhatnak, alapul vehetik, az akkor megmutatkozott és fejlődésnek indult csapategységükre most is támaszkodhatnak. Lényegesnek tartják, hogy akkor se veszítsék el az önbizalmukat, ha netán „ég a ház”, vagyis akár nehéz helyzetből is kivágnák magukat. Ha sikerül a saját előadásukra figyelniük, akkor a fegyelmezett, hatékony és jól variált védekezésükből gyorsan indulhatnak, amennyiben pedig a másik térfélen nem egyénieskednek, megőrzik a nyugalmukat, a lőtt góljaikkal megakadályozhatják a rivális gyors indításait. A hétközi gyakorlásaik arról árulkodtak, hogy érettebbé, összeszokottabbá, bátrabbá és persze eredményesebbé válnának.