A kezdő sípszó előtt még optimistán álltak a hazaiak a másodosztályú csatához, meglepetésre készültek, ám hamar kiderült: az év végén mutatott jó formájukat nem tudják átmenteni a „tavaszi” nyitányra (2-6). A harmadik helyen álló fővárosiak már az őszi rajton is elkapták a téli pihenőre ötödik pozícióból vonult mieinket, akiken később sem érződött, hogy a januári teszt- és Liga-kupa találkozókon jól muzsikáltak; a támadásaik ezúttal balul sültek el, kiváltképp a szélről puskáztak el biztos helyzeteket (4-9).
Sajnos az előadás képe a nagyszünet után sem változott – Vágó-mester hiába akart, nem tudott lelket önteni a tanítványaiba, akikből éppen a sikerhez szükséges legfőbb erények: a bátorság, a pontosság és a magabiztosság hiányzott (8-15). A tapasztalt játékoskerettel rendelkező ellenfél okosan tartotta az előnyét, a csapatunknak csak fellángolásai voltak (11-17).
Tizennégy–tizennyolcnál egy kis időre felcsillant a remény, a folytatásban viszont a vendéglátók labdái célt tévesztettek. Később pedig már tényleg nem bíztak abban, hogy véghezvihetik a bravúrt (16-25). A téthelyzet ezúttal bénítólag hatott a veszprémiekre, akik tisztában vannak azzal, hogy eztán a félénk produkciót el kell felejteniük, míg a tizennyolc gólnál – hovatovább kötelező – többet lőniük.
Férfi kézilabda NB I/B Nyugati csoport, 14. forduló:
Veszprémi KKFT–PLER-Budapest 18-26 (7-12)
Veszprém, 200 néző. Vezette: Horváth, Simó.
Veszprém: Andorka – Szmetán 1, Haszilló 3, Kreisz 1, Árpási 1, Márton 5, Hári. Csere: Sneider (kapus), Füleki, Éles 1, Heiczinger 2, Tóth M. 3, Lovas 1, Csirke. Vezetőedző: Vágó Attila.
Edzői értékelés
Vágó Attila: – Ha rövid akarnék lenni, azt mondanám, hogy a „pesti vagányok elverték a bakonyi jófiúkat”. Csalódott vagyok, egyrészt, a holt idényben megvívott párharcaink jobb formáról árulkodtak, másrészt, a héten arról beszéltünk a srácokkal, hogy csak bátor „műsorral” lehet esélyünk, s mert nincs rajtunk különösebb eredménykényszer, élvezzük ki az összecsapás minden pillanatát.
