A veszprémiek a múlt hét második felében az idény egyik leggyengébb produkciójával szolgáltak, rossz szájízzel tértek haza a Miskolci EAFC otthonából (70-66). A helyiek motiváltan, míg a csapatunk hibát-hibára halmozva kezdte a mérkőzést, fegyelmezetlenül játszva rendezetlenek voltak a soraik. A bakonyi gépezetben csikorogtak a fogaskerekek, rossz dobások és átadások követték egymást, Nebojsa Pavlovicék az eredmény után futottak. A HOYA-mezesek messze kerültek a csúcsformájuktól, annak is örülni kellett, ha tíz ponton belül maradtak. A borongós első félidőben képtelenek voltak érvényesíteni az akaratukat, csak erőlködtek. A záró etap az észak-magyarországiak tizenhat pontos vezetéséről indult, aztán a vendégek begyújtották a rakétákat, s végre szorgalmasan pattogtattak. A párharc során először valósultak meg a terveik, csakhogy a hajrájukat későn nyitották meg, így az árnyékukat már nem tudták átlépni.
Nincs más választás, mint a győzelem
A bakonyiaknak mostanság akadt problémája, ezzel együtt az NB I/B Piros csoportban – tizenöt–hatos győzelmi-vereség mutatóval – megőrizték a második helyüket. Ezúttal sem lesz könnyű dolguk, lévén, azzal a Vasas Akadémiával találkoznak, akik az ősz végén, hét diadalittas csata után elporolták őket – igaz, a siker nem csak a pontatlanságaik miatt maradt el (84-80). Akkor Hegedűs Attiláék indiszponáltan indítottak, egy darabig nem váltak valóra az elképzeléseik. Idegesek voltak, néha rossz volt nézni a történéseket, a szétesett teljesítményüket. Azért idővel meglelték a számukra kedvező ritmust, aztán már nem csak a fővárosiakkal, hanem az egyenlőtlen feltételeket biztosított bírókkal is hadakoztak. Gárdánk a fordulást követően sem rukkolt elő látványos show-val, inkább foggal-körömmel harcolt, majd a hatékonyabb védekezésével visszajött a derbibe. A parketten nagy küzdelem zajlott, Helmeczi Andrásék előbb egyenlítettek, majd átvették a vezetést, ám a nagyobb áttörés a sípmesterek okán elmaradt.
A piros-kékek jelenleg ötödikek a tabellán, idén hat győzelmet és három vereséget számlálnak. Bár idegenben negatív a mérlegük (négy–öt), egységes műhely benyomását keltik, a keretükben nyolcan rendelkeznek tíz feletti értékindex-átlaggal. Mióta Faragó Péter a vezetőedzőjük, más dimenzióban játszanak, s mindenkire veszélyesek.
Ha Körtélyesi Gergelyék életben akarják tartani a dobogós reményeiket (…a Nyíregyháza Blue Sharks és a Tehetséges Fiatalok Basketball Players már ott liheg a nyakukon), akkor nincs más választásuk, mint a győzelem. Aggodalomra mindazonáltal nincs ok, a legfontosabb, hogy a kezdő sípszó után rend legyen a fejekben. Minden játékosnak komolyan kell venni az erőpróbát, ha csak nem óhajtanak szívbajt hozni a szurkolóikra. Amire illik még ügyelniük: nem szabad „beragadniuk” a kezdésnél, nem védekezhetnek szellősen, s jó lenne, ha fizikailag is a riválisuk fölé nőnének. A csata aligha hasonlít majd szilveszteri gálára – kiegyensúlyozott bajnokira van kilátás. A Mérész-tanítványok az utóbbi hetek „műsoraival” nem sokra mennek, de immár nem akarnak megtorpanni. Sikerre törnek, kiváltképp, ha a Vetési gimnázium tornatermében van jelenésük.
