A hazaiak hosszú idő után a legerősebb játékoskeretükkel veselkedtek neki a rangadónak, amit a „négynapos hétvégén” szépszámú nézősereg tekintett meg. Körtélyesi Gergelyéknek kellett is a biztatás, egyrészt az előző – idegenbeli – fellépéseiken, nem túl fényes műsorral szolgálva elhasaltak, másrészt a fővárosiakkal szemben volt törlesztenivalójuk, lévén, ősszel „elgáncsoltak” bennünket. Feszült, ideges hangulatban kezdődött a bajnoki, eleinte szabálytalanságokat és elpuskázott kísérleteket lehetett feljegyezni, majd a helyi kedvencek megtörték a két és félperces gólcsendet. Az első duplájuktól lábra kaptak (5-0), mivel a szigorú védekezésükkel megfojtották a budapestieket, – a megszerzett labdákkal; a másik térfélen – könnyű kosarakkal jelentkeztek (9-0). Ám csak látszólag volt egyszerű a recept, a hibákra kényszerített ellenfél öt perc után „észhez tért”, a sportolói megtalálták az utat a hátul mindazonáltal remek dolgokat bemutatott egyetemisták gyűrűje felé (13-6). A sok személyi hibát felíratott Körtélyesiék később is kézben tartották a derbi irányítását, mert bár az ellen próbált felzárkózni (15-8), ha arról volt szó, újra húztak egyet a gyeplőn (21-11).
Fotók: foto24.hu
A második negyed is zaklatott mederben indult, ám – szerencsére – a veszprémieknek előbb sikerült megnyugodniuk, Kovács Soma és Hegedűs Gergely triplájával viszonylag jelentős előnyt harcoltak ki (33-20). Minden jel arra utalt, hogy gárdánk lerázza magáról a közelmúltbeli vereségek – s gyatrább prezentációk – terheit, ráadásul a pályán történtek a publikum tetszését is elnyerte. Miközben a szurkolók azon gondolkodtak, hogy a csapatuk az elmúlt hetekben miért nem tudott így játszani, a piros-kékek ismét felébredtek a Csipkerózsika álmukból; a képzeletbeli karosszékükben hátradőlt HOYA-mezeseken hamar „hoztak” kilenc pontot (33-29). Mérész-mester rögtön időt kért, mondván, az övéi ne vegyék lazára a figurát, ám az immár jobban dobott Boros Márkék rendre megbontották a bakonyi falat, és ha kedvük szottyant, távolról is betaláltak (34-36). Sajnos a mieink a – bírókkal szembeni – reklamálásaikkal lélektani hátrányba kerültek, nem elsősorban a játékra koncentráltak; mentségükre legyen mondva, hogy nem igazán beszélhettünk hazai pályáról. Erre utalt, hogy a nagyszünet előtt Körtélyesi, Helmeczi András és Simon László is négy faultnál járt – a sípmesterek szerint szinte mindegyik megmozdulásuk „rendellenes” volt (36-38).
A fordulást követően Nebojsa Pavlovic vette vissza a vezetést, utalva arra a mérkőzés előtti „szólamra”, hogy nincs más választásuk, mint a győzelem (42-38). Gyorsabban, de mégis figyelmesebben tettek-vettek a Mérész-tanítványok, akik mind inkább uralták a palánk alatti területeket, vagyis ráleltek a korábban elveszetnek hitt fonálra (50-43). Nem volt rossz a színvonal, csakhogy a lendületes pillanatok sorába azért csúsztak hibák (…a hazaiak összesen kilenc büntetőt hagytak ki). Szép lassan megint elhúztak Pável Dánielék, akik óriási elszántsággal vetették magukat a küzdelembe (54-46). Érezhető volt, hogy a fölénybe került vendéglátók taktikailag alaposan felkészültek a vetélytársból, s az is fontos volt, hogy a nagy harcban számíthattak a másikra (61-47).
Tizenkét pontos HOYA-vezetésről indult a záró felvonás – ez a mai kosárlabdában nem számít különösebben nagy eltérésnek, ám az eseményeket látva, azért némiképp nyugtatólag hatott. A fegyelmezett veszprémiek a folytatásban újabb kosarakkal stabilizálták a helyzetüket, s mivel kezdtek még jobban elhúzni, néha már élvezték is az összecsapást (67-49). A lefújásig huszonegy labdát eladott rivális mindezt nehezen viselte, sok szabálytalansággal tördelték a meccset, de ezen tervük nem zökkentette ki a mieinket, lévén, mindenki beletett valamit a közösbe (73-56). A végén erőlködés nélkül növelték az előnyüket az erejükkel elkészült akadémistákkal szemben. A lepattanó-csatában is diadalmaskodott veszprémieknél a hajrában Pavlovic vitt színt a játékba (77-58), majd az utolsó percekre becserélt Bagó László osztotta magára a főszerepet, aki a hívek nagy tapsa közepette hirtelen berámolt hat pontot. A hazaiak a korábbi gondjaik dacára megőrizték a második helyüket a blokkban; ezúttal rend volt a fejükben, harcosan védekeztek és mindvégig a sikerre törtek.
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 22. forduló:
HOYA-Pannon Egyetem Veszprém–Vasas Akadémia 83-61 (23-14, 13-24, 25-11, 22-12)
Veszprém, 400 néző. Vezette: Válé, Lövei, Major.
Veszprém: Helmeczi 2, Balázs, Pavlovic 18/3, Hegedűs 17/3, Körtélyesi 11. Csere: Simon L. 6, Pável 6, Kovács S. 9/3, Lógár 3, Schéda 5/3, Simon M., Bagó 6. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Vasas: Moravcsik 13/6, Katona 3/3, Boros 11, Andrássy 2, Völgyi 13. Csere: Csík 2, Kovács B. 6, Sólyom 6/6, Kelenföldi 5/3, Steier. Vezetőedző: Faragó Péter.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – A srácok most bebizonyították, hogy hatalmas szívük van, de a színvonalas mérkőzésen többször is tanújelét adták annak, hogy tudnak szépen és okosan is kosárlabdázni. A második félidőben tényleg jól játszottunk.
