A vendégeknek volt az ellenféllel szemben törleszteni valójuk, mert tavaly egy már „behúzott” mérkőzést engedtek ki a kezükből, ha úgy tetszik: „kínáltak fel tálcán” a kisalföldieknek. Az akkor történtek miatt lehetett hiányérzet Andorka Gáborékban, ezzel együtt nem ők voltak a párharc esélyesei.
A mieinken nem érződött megilletődöttség, ebből kifolyólag nem engedték, hogy a rivális lábra kapjon (2-2). Félelem nélkül játszottak, felkészültek a hazaiak nyitott védekezésére (5-5), elől pedig nem hagyták ki a helyzeteiket (6-8). Az előadásukban kevés volt az üresjárat, a kisebb megingásaik közepette bátor és pontos akciókkal szolgáltak; a pályán visszaköszöntek a tréningen gyakoroltak (10-11).
Az addig fordulatos találkozón a vetélytárs – főként a nyitott védelmével, majd a zárt hatos falával – a nagyszünet után is próbálta megnehezíteni a veszprémiek dolgát, ám a Vágó-legénység tisztában volt azzal, hogy jó egyéni teljesítmények is kellenek a sikerhez (18-18). Haszilló Gergő hozta az immár „szokásos” tavaszi formáját, míg Heiczinger Zsolt jelezte: ha kijön számára a lépés, beállóként a legjobb hátsó alakzatokban is „megél” (21-24).
Csapatunk fegyelmezetten hajtotta végre a megbeszélteket, ezúttal sem tisztelték a szezonban eddig két vereséget számlált kisalföldiek pozícióját és eredménysorát, elhitték, hogy meg tudják azt csinálni, ami bennük van (26-30). Szerencsére a hajrára is megőrizték a nyugalmukat. A másik oldal nem volt képes kizökkenteni őket a ritmusukból, taktikusan tartották az előnyüket, éltek a lehetőséggel, bizonyították, hogy a győriek sem verhetetlenek. Így már a negyedik helyezettel megegyező pontszámmal állnak a tabellán…
Férfi kézilabda NB I/B Nyugati csoport, 22. forduló:
Agrofeed ETO SZESE–Veszprémi Kézilabda Kft. 28-30 (14-12)
Győr, 100 néző. Vezette: Natkai, Szalay.
Veszprém: Andorka – Szmetán P. 4, Haszilló 7, Tóth M. 1, Heiczinger 8, Bartha 3, Hári 3. Csere: Csíki (kapus), Füleki, Lovas, Bugyáki, Árpási, Kreisz 4, Bendicsek. Vezetőedző: Vágó Attila.
Edzői értékelés
Vágó Attila: – Régóta bennünk volt egy igazi bravúr lehetősége, ennek most jött el a pillanata, bár bevallom, mi is csak titkon reménykedtünk hasonló hőstettben. A győzelem a csapat érdeme. Az idényre kitűzött célunkat elértük – jó is a hangulat az együttes háza táján –, a középmezőny elején állomásozunk, de ha lehet, folytatnánk tovább a pontszerző „körutunkat”.