A Veszprém huszonhatodik, zsinórban tizenegyedik (!); a Szeged pedig harmadik bajnoki címének megszerzésére készült a férfi kézilabda NB I vasárnapi döntőjében. A múltbeli mérleg tehát óriási bakonyi fölényt mutat. A jelen, vagyis az idei finálé azonban kiegyenlített erőviszonyokat, megjósolhatatlan kimenetelt ígért. A Tisza-partiak ugyanis múlt héten négy góllal megnyerték (32-28) az első felvonást, ezt kellett tehát ledolgozni a címvédéshez.
Ljubomir Vranjes a találkozó előtt csak tizenöt játékost nevezett. A plusz egy helyre Cristian Ugalde és Gasper Marguc mellett az a Lékai Máté pályázott, aki kézsérülése ellenére is együtt melegített a társakkal. A sérült William Accambray, Győri Mátyás és Andreass Nilsson mellett Ancsin Gábor volt a biztos kimaradó. A rivális ezúttal is legerősebb összeállításában léphetett pályára, a csaknem tíz év után távozó Zubai Szabolcs most is kimaradt.
A vendégek szimpatizánsai foglalták el először a számukra kijelölt szektort, akik azonnal hangos buzdításba kezdtek. Huszonöt perccel a kezdést megelőzően aztán a hazai drukkerek is megérkeztek, akik közösen vonultak az arénába a szomszédos kocsmából.
A kezdő sípszót megelőzően a bakonyiak egykori saját nevelésű játékosa, jelenlegi utánpótlás-igazgatója, Gulyás Péter köszöntötte Zubai Szabolcsot. Nemes gesztust láthattunk!
Akárcsak az odavágón, most is a Mol-Pick kezdett jobban, melynek soraiban Sostaric és Kallman is betalált. Ilic is beköszönt, de támadásban egyértelműen gyengélkedett a házigazda. Zsinórban Bodó, Kallman és Thiagus is gólt lőtt. A 7. percben, 1-5-nél a közönség ébresztőt fújt, Vranjes mester pedig időt kért. Manaszkov volt eredményes bő ötperces hazai gólcsend után, de gyorsan jött a válasz Skube révén. Mert, hogy a veszprémi védekezés sem működött. A szegediek rendkívül könnyedén kerültek helyzetbe, s rendre értékesítették is azokat.
Nagy László átlövésére ismét kettővel feletek a Tisza-partiak, majd ugyanígy tettek Manaszkov pontosan helyezett húzása után is (15. perc: 4-10). Vranjes egyszerre küldte pályára Tönnesent, Blagotinseket és Jamalit, utóbbi nagy bombával mutatkozott be. Skubét eközben továbbra sem sikerült tartani, az apró termetű szlovén irányító újabb gólja után felzúgott a „Hol a csapatunk?” rigmus.
Mikler érkezett a kapuba, aki rögtön megfogta Bodó átlövését. Próbálta rendezni sorait a Telekom, amely Manaszkov és Gajic főszereplésével mínusz háromra zárkózott (22. perc: 9-12). Azonnal fel is pezsdült az aréna hangulata, a hazai drukkereken semmi sem múlott. Sajnos a hajrához közeledve ismét megtört a Vranjes-csapat épphogy csak éledező lendülete, öttel a szünet előtt a remeklő Sosatric alakította 11-15-re az állást. A hajrában Thiagus és Nenadic kakaskodott, páros kiállítás volt a jutalmuk. A bakonyiak üres kapus támadása is elhalt a kék kezek tengerében, Blazevic pedig kihasználta ezt, s a hálóba ívelt. Ilic másodpercekkel a dudaszó előtt állította be a 14-17-es félidei állást.
Mikler védésével indult a második felvonás, majd Gajic pörgette el szépen a játékszert Sego feje fölött hetesből. A mieink talán legjobbja, Manaszkov faraghatta volna egyre a különbséget, de Sego kifogott rajta. Nenadic keze viszont nem remegett meg, ahogyan Srsené sem a másik „ketrec” előtt. Schuch kisbüntetését kihasználva Thiagus gyalogalhatott az üresen tátongó veszprémi kapuig, s lőtt gólt (27. perc: 16-19).
Az utolsó szalmaszálba kapaszkodott a magyar rekordbajnok. Nenadic mattolta Segot, Mikler viszont megfogta Sigurmannsson büntetőjét. Ilic után pedig Blagotinsek is a hálóba varázsolta a labdát, az összecsapás kétharmadánál ledolgozta hátrányát a piros mezes alakulat, amely szemlátomást ráncba szedte védekezését. Sőt, Mikler bravúrját követően Sulic révén először a vezetést is sikerült megszerezni. Noha Sego kétszer is hárított, Gajic megduplázta az előnyt (43. perc: 21-19). Nemcsak a győzelem, hanem a bajnoki cím esélye is felvillant. Extázisban tomboltak az „Építők” hívei.
Bodó vette vállára a támadásban teljesen tanácstalanná váló kékeket, aki kétszer is rést talált a hazai falon. Nagyon kellett Nagy bombája a túloldalon (47. perc: 22-21).
Sostaric lőhetett nagy helyzetben, de Mikler túljárt az eszén. Vranjes második időkérése után Tönnesen juttatta ismét kétgólos fórhoz az övét. Bodót nem lehetett feltartóztatni, a magyar válogatott balátlövője újabb két bombát „ragasztott”. Blagotinsek gólja után emberelőnyben támadhatott a plusz háromért a vendéglátó, ám Ilic eladta a játékszert. Skube szabálytalankodott két perces büntetést érően, Schuch meglökte, amiért piros lapot kapott. Kapusát lehozva támadott a Veszprém, Manaszkov háromgólos fórt harcolt ki (55. perc: 26-23).
Bodó és Zsitnyikov is betalált kiélezett helyzetben, de Tönnesen duplájával így is maradt esély a címvédésre. Bodó hatodszor is a hálóba bombázott, amire megint volt válasza Tönnesennek (29-26). Pastor időt kért, a szegediek ügyesen lopták az időt, a Veszprémnek így már nem maradt ideje a gólszerzésre. Zsinórban megszerzett tíz bajnoki elsősége után ezüstérmes lett a bakonyi együttes. A Pick harmadszor lett bajnok.
A veszprémi klub az érmek átadását követően elbúcsúztatta az idény végén távozó Schuch Timuzsint, Mirko Alilovicot, Cristian Ugaldét és Renato Sulicot.
Férfi kézilabda NB I, döntő, 2. mérkőzés:
Telekom Veszprém–Mol-Pick Szeged 29-26 (14-17)
Veszprém Aréna, 5000 néző. Vezette: Herczeg, Südi.
Veszprém: Alilovic – Gajic 4 (2), Nagy L. 2, Sulic 1, Nenadic 4, Ilic 3, Manaszkov 4. Csere: Mikler (kapus), Schuch, Terzic, Tönnesen 5, Jamali 3, Blagotinsek 3, Vezetőedző: Ljubomir Vranjes.
Szeged: Sego – Sostaric 4, Gaber, Thiagus 2, Bánhidi 1, Kallman 3, Skube 4. Csere: Balogh, Bodó 7, Sigurmannsson 2 (2), Blazevic 1, Srsen 1, Gorbok, Zsitnyikov 1. Vezetőedző: Juan Carlos Pastor.
Kiállítások: 10, ill. 10 perc.
Hétméteresek: 2/2, ill. 3/2.
Bajnok: a Szeged, 58-57-es összesítéssel.
Így látták a főszereplők
Ljubomir Vranjes: – Gratulálok a Szegednek, amely a két meccs alapján jobbnak bizonyult. Próbáltuk ledolgozni a hátrányunkat, de a négy gólból csak hármat sikerült. Nem vagyok elégedett a kitűzött taktika megvalósításával. Keményen harcoltunk, ám egy remek csapattal szemben alulmaradtunk. Kemény lecke volt ez számunkra. Hétszer kaptunk ki az idényben, amiből négy elfogadható volt, három nem. Akárcsak a teljes idény során, ma is sokszor voltunk fent és lent. Az első félidőben rosszul, a másodikban jobban teljesítettünk. Sok érzés kavarog most bennem: szomorú, dühös és csalódott vagyok. Mindent el fogunk követni a fejlődés érdekében. A távozóknak köszönet jár, hiszen rengeteget tettek ezért a klubért.
Nagy László: – Gratulálok a Szegednek az elmúlt két meccshez. Végig kapaszkodtunk az eredmény után. Szerettünk volna jól kezdeni, de nem sikerült. A második felvonásban visszajöttünk, acélosabbá vált a védekezésünk, de az utolsó tíz percben már nem tudtuk ugyanezt hozni. Csalódott vagyok. A két sérülés nem jött jól nekem a szezonban. A távozók matt különösen fájó ez az eredmény, sok sikert kívánok nekik. A Szeged az elmúlt években egyre közelebb került hozzánk, most bajnok lett.
Juan Carlos Pastor: – Nagyon örülök a bajnoki címnek. Gratulálok a Veszprémnek a remek döntőhöz. Összességében jobbak voltunk, megérdemeltük a bajnoki címet. Az első félidőben remekül játszottunk, a másodikban azonban szenvedtünk, nem tudtunk gól lőni. A hajrában azonban jó döntéseket hoztunk. Végig hittünk benne, hogy meg tudjuk csinálni, s így is lett. Köszönöm a Pick családnak a bizalmat, a stábomnak és a játékosaimnak a közös munkát, segítséget. Hálás vagyok a családtagjaimnak, akik messze vannak tőlem, sokat szenvednek nélkülem. Édesapámnak külön is ajánlom a mai sikert, aki augusztusban elhunyt.
Bodó Richárd: – Borzasztó mélyről kellett felállnunk, de a csapat megmutatta a tartását, s az utolsó három hónapban elképesztő nagyot javult. A mai meccs onnan indult, hogy otthon sikerült bravúros négygólos sikert aratnunk. Ezt meg tudtuk tartani a végéig. Még most sem tudom, hogy miként, de sikerült, s most nagyon boldog vagyok. Az egész szezont nézve voltak olyan pillanatok, amikor a Veszprém volt a jobb a csapat. Az év végén azonban az a gárda nyert, amelyik jobban akarta a sikert. Éreztük, hogy meg tudjuk nyerni, hál’ Istennek sikerült.
