Ha nem is százhúsz percet, de legalább két félidőt mindenképpen védeni szeretett volna Sterbik Árpád a kézilabda Bajnokok Ligája elmúlt hétvégi négyes döntőjében, ehelyett alig több mint 20 percig őrizhette – illetve próbálta őrizni a Vardar Szkopje kapuját. Aligha vigasztalta, hogy nem csak belőle, hanem a szintén kapuslegendának számitó francia Thierry Omeyerből sem lett ötszörös BL-győztes
Ez most nem jött össze
– A final four előtt volt tíz pocsék napom, hol ez fájt, hol az, és valami kórságot is elkaptam. A sok kis gond összeadódva oda vezetett, hogy tíz napig alig edzettem. Nagyon nem voltam rendben. A problémáimat nem kommunikáltam, nem lett volna jó, ha az ellenfelek tudomást szereznek a vergődésemről. Más játékosok is így szoktak tenni, ha egy fontos – a legfontosabb – torna előtt nem érzik magukat fényesen. Az edzőnk persze képben volt, de az utolsó pillanatig velem együtt azt remélte, hogy csak összekapom magamat, ha meg nem, akkor segít a rutinom. Ez most nem jött össze, a sors más forgatókönyvet írt nekem és a csapatomnak – nyilatkozta Sterbik az SzPress Hírszolgálatnak.
Fotó: EHF CL Facebook
Amikor a novemberben a 39. életévét betöltő kapus a magyar bajnokság zárómérkőzése, a Veszprém és a Szeged csatája után azt a kérdést kapta, hogy haragszik-e leendő csapattársaira az első hely elveszítése miatt, azt a választ adta, hogy mérges csak magára szokott lenni. Néha-néha egy-egy csapattársára is, de a kritikát akkor is inkább az edző fogalmazza meg. Mi a helyzet most, amikor a BL tavalyi négyes döntőjének első helyezettje a negyedik, azaz az utolsó helyen csúszott vissza?
Békével váltak el
– Nem így képzeltük a négyes döntőt, ami velem együtt még négy szkopjei kézilabdázó búcsúszereplése volt – folytatta Sterbik, aki két évet vállalt el a Telekom Veszprém csapatánál. – Egyetlen csapattársamra sem haragszom, békével váltunk el egymástól. Nem a szívvel és a lelkesedéssel volt a baj, hanem azzal, hogy idén a kétmenetes küzdelemre a Montpellier készült fel a legjobban. Kiéhezett farkasként érkeztek Kölnbe, és fel is falták mindkét ellenfelüket. Velünk nagyon nehezen boldogultak, a Nantes elleni döntőben viszont egy pillanatig sem volt kétséges a győzelmük. A Vardar a döntőig vezető úton szépen menetelt, csak a pontot nem tudta feltenni az i-re.
Mint mindig, több értékelő mondatot most is azzal lehetne kezdeni, hogy mi lett volna, ha…
Nem csak a büdzsé kérdése
– Beigazolódott, hogy a final four továbbra is tele van meglepetésekkel. Nem mindig az győz, amelyik a legtöbb jó játékost vonultatja fel, vagy aki az ellenfeleinél több pénzből gazdálkodhat. Sajnálom, hogy a mi csapatunkban Abutovics részleges szakadást szenvedett, és azt is, hogy Borozannak csúnyán kiment a bokája, Egyáltalán nem biztos, hogy jövőre újra a Montpellier lesz az első, úgy tűnik, kőbe van vésve, hogy kétszer egymás után senkisem nyerhet a négyes tornával záruló Bajnokok Ligájában. Ami engem illet, én most éppen segítségre várok a költözködésemhez, hogy mielőbb be tudjak rendezkedni a veszprémi lakásomban – mondta befejezésül Sterbik Árpád.
Forrás: Szalay Péter - SzPress Sporthírszolgálat
