Noha furcsán hangzik, de vasárnap (17.45) a címvédő Mol-Pick Szeged együttesét fogadja a Telekom Veszprém a férfi kézilabda NB I 7. fordulójában. Óriási csata várható, amelynek nemcsak a hazai, hanem a külföldi sajtó is nagy figyelmet szentel. Mint ismert, a legutóbbi ütközet hiába hozott veszprémi sikert, összesítésben eggyel több dobott góllal azonban Juan Carlos Pastor legénysége bizonyult jobbnak, amely így tizenegy év után, éppen a Veszprém Arénában ünnepelhetett bajnoki címet.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az Építők – immáron David Davis vezetésével – megindult az alagút kijárata felé, míg a Tisza-partiak stabilizálták elismerésre méltó teljesítményüket, s ötből öt meccset nyertek a BL B-jelű nyolcasában.
– Jelen pillanatban még nagyon a munka elején járunk Davis mesterrel, de kezdem úgy érezni magunkon, illetve rajta is, hogy egyre felszabadultabbak a mindennapjaink – fogalmazott portálunk megkeresésére Mikler Roland, aki 2014-ben intett búcsút a szegedi alakulatnak a Veszprém megkeresésére.
A Telekom Veszprém válogatott hálóőre elmondta, nehéz időszakon mentek keresztül társaival, de mára már gőzerővel dolgoznak új vezetőedzőjük segítségével a kitűzött célok eléréséért. – Rengeteg esemény történt az elmúlt időszakban az egyesület körül. Gondolok itt az edzőváltásokra, illetve a mögöttünk álló sikertelenségekre, amelyek nagyon megnehezítették a munkánkat. De úgy érzem, a Bajnokok Ligájában aratott két siker segített visszatalálni önmagunkhoz. Sokkal többet edzünk, mint az előző időszakban. S ha a csapat nem ehhez van szokva, ez erősnek tűnhet számára, noha valójában egyáltalán nem is az. Úgy gondolom, a lehetőségeink már adottak, most rajtunk van a sor, hogy bizonyítsunk! – tette hozzá Mikler, aki elárulta, élvezi Davissel a közös munkát.
A 34 éves klasszisnak a legrangosabb sorozat előző két fordulójában Bresztben, illetve Montpellier-ben is az utolsó pillanatokban sikerült hárítania, ezzel is hozzásegítve csapatát a győzelmekhez. – Úgy érzem, nem alakítottam hatalmasat, inkább a szerencse állt mellettem, mert olyan védésekkel tudtam segíteni a társaságot, amelyek mindkét esetben győzelmet jelentettek. El sem tudom mondani, hogy mennyire eufórikus, felszabadult érzés járt át a mérkőzések lefújása után. Ismét pályán lehettem, s még ha meg is volt bennem az a kis izgalom is, de hozzá segíthettem a társaim az elért eredményekhez. Nagyon bízom benne, hogy a továbbiakban stabilizálni tudom ezt a formám, vagy esetleg még rá is tudok pakolni egy kicsit, mert ezzel úgy érzem, még hasznosabb egysége lehetek a „családnak”.
A veszprémiek tizenhatosa kiemelte, Sterbik Árpád személyében olyan kapus került mellé, akire ő is példaképként tekinthet. – Nagyon örülök, hogy Árpival együtt dolgozhatunk. Ő egy óriási példakép, akire maximálisan felnézek, s rendkívül nagy sportembernek is tartom. Emberileg is olyan példát mutat, ami kiemelendő. Bízom benne, hogy ez az idény mindkettőnknek olyan időszakká válik, amire vágyunk és sokáig emlékezhetünk – bizakodott Roland.
A BL-címvédő Montpellier legyőzésével győzelemmel debütált a veszprémi kispadon David Davis, a bajnokságban azonban ez nem sikerült. A szerdai rangadón ugyanis a Grundfos Tatabánya hazai pályán 26-24-re felülmúlta a mieinket, miközben a Mol-Pick továbbra is hibátlanul áll a bajnokságban. A bakonyiak legutóbb 2002 szeptemberében, Cegléden veszítettek pontot az élvonalban olyan mérkőzésen, amelyen nem a Szeged volt az ellenfelük.
Mikler szerint a sűrű játéknaptár, s a fáradtság is szerepet játszott a vereségükben. – Nyolc napon belül a Montpellier, a Tatabánya, illetve a Szeged elleni mérkőzés kőkemény edzésmunkával a háttérben, kimozdítja az embert a komfortzónájából. Úgy érzem ez a vereség inkább a fáradtság jele volt. Erőtlenebbnek is éreztem a társaságot a Tatabánya ellen, ami sajnos rá is nyomta a bélyegét a találkozóra. Voltak időszakok, amikor dekoncentrálttá vált a játékunk, s rengeteg technikai hibát is vétettünk. Ráadásnak a ziccereinket sem tudtuk értékesíteni – vélekedett csalódottan a válogatott játékos.
Vasárnap (17.45) tehát elérkezünk az élvonal 7. fordulójához, amikor is a nagy rivális, jelenlegi címvédő Mol-Pick Szeged látogat el ismét a Veszprém Arénába. Mikler Roland, mint volt szegedi játékos, presztízscsataként tekint a találkozóra, s úgy érzi, a szerdai vereségük még akár a javukra is válhat.
– Úgy gondolom, egy ekkora rangadó előtt pofonnak tökéletes volt a Komárom-Esztergom megyeiek elleni blama. Éreznünk kellett, hogy bárki meglephet minket, ha nem százszázalékos a koncentrációnk. A Csongrád megyeiek mostanra már kőkeményen a világ elitjébe forrták ki magukat, nem vehetjük őket félvállról. Olyan egységgé vált az egyesületük, amely bármire képes. Önbizalomtól duzzadva jönnek ide, veretlenül, de úgy érzem, hogy telt ház előtt, ilyen szurkolókkal a hátunk mögött, nagy nyomást helyezhetünk rájuk. Elég magas a szint, amire a szurkolóink feltették a lécet, bízunk benne, hogy ezt mi is tudjuk majd biztosítani. Annyi szent, hogy a győzelmet csak együtt érhetjük el! – hangsúlyozta Roland, milyen fontos is számukra a szurkolóik biztatása.
– Nyilván mi, magyarok jobban tudjuk, hogy mit is jelent ez a párharc. Viszont sokan vannak a gárdában, akik már régebb óta itt játszanak, s tudják, hogy a magyar „el clásico” egy olyan párharc, amelyen mindenkinek az utolsó leheletéig küzdenie kell. Szükségünk is lesz rá, mert biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Amikor Szegeden játszottam, a Veszprém elleni derbi számított presztízscsatának, most pedig ez fordítva sem lehetne másképp – elevenítette fel emlékeit Mikler.
A rutinos kapus rámutatott, ahogy minden csapatnak, úgy a Tisza-partiaknak is lehet gyengepontjuk. De a győzelemhez százhúsz százalékos erőbedobásra lesz szükségük. – Úgy gondolom, ha felállt fal elleni játékra kényszerítjük őket, akkor a védekezésünkkel felül tudunk kerekedni a támadójátékukon. Viszont óriási figyelmet kell szentelnünk arra, hogy a lerohanásaikat ne tudják véghez vinni. Könnyű gólokból nem kaphatunk sokat. A lényeg az, hogy a saját dolgunkra, illetve Davis mester utasításaira koncentrálva százhúsz százalékot nyújtsunk a találkozón – húzta alá.
– Hogy kezdőként számít-e rám a mester, azt nem tudom, majd a mérkőzés előtt fog kiderülni. De minden csatára úgy készülök, hogy kezdeni fogok, aztán vagy úgy alakul, vagy nem. Ha nem, akkor semmi probléma, de ha szükség lesz rám, akkor jönni fogok… – tette hozzá sejtelmes mosollyal az arcán.