Csütörtöki kiütéses, tizenegy gólos sikerének köszönhetően karnyújtásnyira került huszonhatodik bajnoki címétől a Telekom Veszprém. A szegedi visszavágó azonban még hátra volt, amelyen a kékeknek nagyobb csodára volt szüksége a címvédéshez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy eddig példátlan csodára, fennállásuk során ugyanis még sosem tudták tíz gólnál nagyobb különbséggel legyűrni a mieinket.
Mindkét szakvezető változtatott együttese összeállításán a három nappal korábbi találkozóhoz képest. David Davis vezetőedző Dragan Gajicnak és Dejan Manaszkovnak is pihenőt adott, s két fiatalt – Szűcs Bencét és Ernei Bencét – is nevezett. A hazaiaknál pedig a Tatabányára tartó Balogh Zsolt váltotta Stanislav Kaspareket. Persze nemcsak Balogh búcsúzott… Az idény végén egyaránt visszavonuló Nagy László és Momir Ilics, valamint az éppen Szegedre igazoló Mikler Roland is ez alkalommal szerepelt utoljára csapatában magyar bajnokin. A pályafutását Szegeden kezdő Nagytól a Tisza-partiak is elköszöntek, s a közönségtől is nagy tapsot kapott a világklasszis.
A veszprémi odavágón első játékrészében „kipontozódott” Blagotinsek ezúttal már a 3. percben begyűjtötte az első kétperces kisbüntetését. A mellé megítélt hetest pedig Canellas vágta be. Kallman góljára Nagy válaszolt, amit újabb két hazai találat követett. 4-1-es állásnál időt is kért David Davis, aki indulatoktól sem mentesen tartott eligazítást. Szavai pedig fel is rázták tanítványait, akik kevesebb mint három perc alatt egyenlítettek (8. perc: 4-4).
Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Maqueda és Nenadics pengeváltása után tovább csökkentek a Mol-Pick esélyei, Bánhidi ugyanis fültövön ütötte Mahét, amiért a svéd játékvezetők – videóelemzés után – piros lappal kiállították. Kallmant két perce szórták ki honfitársai, de Nenadics hibázott kettős emberelőnyben, míg Gaber a hálóba lőtt (14. perc: 6-5).
Strlek góljára Zsitnyikov és Bombac válaszolt. Canellas tovább is növelhette volna különbséget, ám Mikler kifogott rajta, Tönnesen viszont biztos kézzel tüzelt. Blagotinsek második kiskiállítását Bodó használta ki egy bombával, majd Sigurmannsson is a hálóba vágta a játékszert (19. perc: 10-7). Mikler megint rendkívül fontos pillanatban segítette ki az övéit, miután Kallman ziccerét a padról befutva hárította. Tönnesen átlövése utat talált a kapuba, aztán Mikler túljárt Sostaric eszén is. Lékai egyre csökkentette a különbséget, s az utolsó öt percre fordulva is ilyen különbség állt az eredményjelzőn (11-10).
Pastor mester időkérése után Bodó jelentkezett újabb sikeres átlövéssel, amire Nilsson felelt. Hasonló mederben zajlottak a szünet előtti további percek is, a Csongrád megyeiek egy-két góllal vezettek. 14-12-es állásnál kezdődött az utolsó perc, de a rekordbajnok jobban hajrázott, amely Marguc és Lékai révén egyenlített.
Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Mahé remek labdaszerzésével és góljával indult a második felvonás, először vezetett tehát a Telekom. Igaz, nem sokáig, Sego védéseinek is köszönhetően ugyanis négyet lőtt zsinórban a vendéglátó (36. perc: 18-15). Akárcsak az első félidő ezen időszakában, újra időt kért Davis, ami ezúttal is hatásosnak bizonyult. Mikler újabb bravúrjaival egyre zárkóztak a piros mezesek. Balogh szemfüles gólját egy tetszetős bakonyi követte: Ilics légpasszát Nagy zúdította a hálóba (42 perc: 19-18).
Egyértelművé vált, hogy a Tisza-partiak csak a győzelemben bízhatnak, bajnoki címük megvédésre esélyük sem volt. Annak ellenére sem, hogy Bodó révén plusz hárommal fordultak az utolsó tíz percre (23-20). Ennél nagyobb különbséget ugyanis egyetlen egyszer sem tudtak kiharcolni. A végjátékhoz közeledve a beállók villogtak: Gaber és Nilsson is tarthatatlannak bizonyult. A mieink svéd klasszisa héttel a vége előtt négy kísérletből négy gólnál járt (25-23).
Sigurmannsson mattolta Miklert, ám a Veszprém háromgólos hátrányban is mindent megtett, hogy ne vesztesként ünnepelje bajnoki címét. Strlek két gólja között Ilics is bevágott egyet. Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok! – skandálta 26-26-nál a több mint háromszáz fős veszprémi tábor. Úgy tűnt, hogy Balogh hetesével meglehet a szépségtapaszt jelentő győzelem a Mol-Picknek, ám Tönnesen az utolsó másodpercekben egyenlített (27-27).
Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Összesítésben tehát tizenegy góllal nyerte meg a bajnoki döntőt a Telekom Veszprém, amely fennállása 26. aranyérmét szerezte az élvonalban.
Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Férfi kézilabda NB I, döntő, visszavágó:
Mol-Pick Szeged–Telekom Veszprém 27-27 (14-14)
Szeged, 3200 néző. Vezette: Kurtagic, Wetterwik (svédek).
Szeged: Sego – Sostaric, Maqueda 3, Bombac 2, Bánhidi, Zsitnyikov 1, Kallman 3. Csere: Gaber 4, Canellas 4 (2), Bodó 4, Sigurmannsson 2, Balogh 4 (3). Vezetőedző: Juan Carlos Pastor.
Veszprém: Mikler – Lékai 4, Nagy L. 3, Blagotinsek 1, Mackovsek, Terzic, Strlek 5. Csere: Sterbik (kapus), Marguc 2, Nilsson 4, Mahé 2, Nenadics 1, Ilics 1, Tönnesen 4. Vezetőedző: David Davis.
Kiállítások: 12, ill. 12 perc.
Hétméteresek: 6/5, ill. 1/0.
Így látták a főszereplők
Juan Carlos Pastor: – Jobb volt a Veszprém ebben a döntőben, megérdemelten lett bajnok. Mindent beleadtunk ma, meg akartuk nyerni a meccset. Meg is volt az esélyünk erre, nagyon sajnáljuk, hogy ezt a kiváló szezont így fejeztük be. Bánhidi piros lapja korán jött, emiatt változtatnunk kellett a taktikánkon. A Magyar Kupa döntőben játszottunk csúcsformában, aztán jött egy gyenge félidő Szkopjéban, akkor kerültünk hullámvölgybe.
David Davis: – A mai nem volt egy briliáns mérkőzés. Nyerni akartunk, de annak is tudunk örülni, hogy nem kaptunk ki. Nagyon motiváltan játszott a csapatom, ezt minden pillanatban érezni lehetett. A legfontosabb azonban az aranyérem, s ezt „csont nélkül” megcsináltuk. Holnap pihenünk, aztán indulhat a felkészülés a Bajnokok Ligája négyes döntőre. Már nagyon várjuk a kölni tornát, ugyanígy fogunk ott is harcolni.
Nagy László: – Remek érzés bajnoki arannyal visszavonulni. 1982 ót ez volt a második otthonom, hiszen édesapám ebben a csarnokban kosárlabdázott. Óriási tisztelet jár a szegedieknek, hiszen roppant korrekt fogadtatásban volt részem. Rengeteg hibával játszottunk ma, ami a Szeged agresszív, jó védekezésének köszönhető. Van szűk egy hetünk, hogy kijavítsuk ezeket. Kölnben pedig meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.
Mikler Roland: – Köszönöm a szurkolók biztatását, ezt az öt évet elraktározom a szívemben. A mai nap pedig örök emlék marad számomra. Még mindig nem akarok búcsúzkodni, mert a legfontosabb hét még előttünk van. Egy hétig tartanunk kell a csúcsformát, s még egy picit rá is kell pakolnunk. A rossz kezdés meghatározó lehet, erre nagyon oda kell figyelnünk Kölnben.
