Nem fogok köntörfalazni: úgy indultunk neki ennek az évnek, hogy tudtuk, szűkös lesz a költségvetésünk. Nem tudtuk ki marad, ki fog távozni. Sajnos voltak játékosaink, akiket a komolyabb fizetésük miatt nem tudtunk megtartani, de így is elindultunk az úton. A célunk a nyár végén nem más volt, mint a bennmaradás
– kezdte a beszélgetést portálunkkal a Veszprémi KKFT tulajdonosa, Éles József.
Akinek együttese a férfi kézilabda másodosztály Nyugati csoportjának őszi szezonját listavezetőként zárta. Tette mindezt úgy, hogy kilenc alkalommal gyönyörű diadalt aratott, s mindösszesen csak egyszer botlott, illetve osztozott a pontokon.
Éles elmondta, számára is szinte hihetetlen, hogy a mezőny legfiatalabb átlagéletkorú, s legkisebb összsúllyal rendelkező csapata ilyen lenyűgöző menetelést produkált. A sportvezető kiemelte, szerinte Tombor Csaba edző lelkiismeretes munkássága, valamint a gyerekek egymás iránti szeretete elengedhetetlen volt az eredményességhez.
Azt tudni kell, ha valaki, akkor Tombi (Tombor Csaba – a szerk.) egyáltalán nem volt pesszimista a szezon kezdetén sem. Kidolgozott egy tökéletes szisztémát, amiben a játékosaink maradéktalanul hisznek. Az pedig már csak a hab volt a tortára, hogy a gyerekek egyébként is nagyon jó barátok, együtt járnak szinte mindenhová. Úgy gondolom ebben is rejlik a titkunk
– vélekedett.
Arról is kérdeztük az egykor BL-döntőt is megjárt legendát, hogy a tavaszi szezonra érkezik-e erősítés a gárdába. Éles József pedig úgy fogalmazott, hogy ha rajta múlna, nem bontaná meg új játékosokkal a jól működő egységet.
Mint mondottam is, szerény költségvetéssel rendelkezünk. Így ha érkezekről nem is, maximum kiszemeltekről beszélhetek. Azonban ha őszinte szeretnék lenni, azt kell, hogy mondjam, nem szívesen bontanám meg ezt a számomra is példamutató egységet. Arról nem is beszélve, hogy két sérült kézilabdázónk is visszatér tavasszal, akik nagy segítséget nyújthatnak majd társaiknak.
A többszörös világválogatott szigorúan két lábbal jár a földön. Többször is nyomatékosította, hogy amit eddig elértek, az kizárólag részsiker, nem vonhatja el a figyelmüket a végső célról. Ugyanakkor hangsúlyozta, bárhogy is állnak majd a bajnokság végén, ők bizony büszkék lesznek fiaikra.
Tízéves koruk óta nálunk nevelkednek… Olyan, mintha a gyermekeink lennének. Már egy-egy gesztusukból tudjuk, hogy mi játszódik le bennük. Tudják, ez nagyon jó érzés… S ha a vége nem is lesz „happy end”, mert benne van, hogy tavasszal semmi sem sikerül majd, mi akkor is boldogok leszünk, és nem utolsósorban büszkék!
Az egykori KEK-győztes tisztában van azzal, hogy a városvezetőségnek több kiemelkedő, nagy múltú klubbot kell segítenie, de ettől függetlenül is hangsúlyozta, hogy a támogatás a VKKFT irányába így sem marad el, amiért hálásak.
Jó érzéssel tölt el Veszprémhez tartozni. Manapság már nem azért állítanak meg az utcán amiért régen. Egy kérdést céloz az irányomba szinte mindenki: „Józsi, végre lesz egy igazi magyar csapatunk?”
– mesélt őszintén.
Ennek kapcsán pedig többször is leültem már a Telekom vezetőségével tárgyalni. Ígéretek kaptunk, jelenleg pedig várunk bízva az együttműködésben. Már csak azért is, mivel több város részéről – ahol egykor élvonalbeli kézilabda folyt – kaptunk már megkeresést és bizalmat, hogy mi lenne akkor, ha feljutnánk, s náluk folytatnánk mindezt…
Éles József arra is emlékeztetett, hogy az idei hazai bajnoki mérkőzéseiken (amelyek tavasszal is ingyenesen látogathatóak lesznek) már közel ötszázan szurkoltak értük.
Kiemelte: – Higgyék el, nagyszerű érzés egy játékosnak, ha azt hallja, hogy „hajrá Veszprém”… – Hát még akkor, ha valóban magyar, s a királynék városa az igazi otthona is.
A közel kétszázszoros egykori válogatott reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jövőben valóban felfigyelnek a Telekom részéről arra, hogy minőségi munka folyik a VKKFT soraiban is. Hangsúlyozta, biztos benne, ha a Veszprém spanyol mestere, David Davis a jövőben csak nagy ritkán is, de tartana esetleg egy-egy edzést a KKFT játékosainak, azzal is óriási lendületet adna a fiatal kézilabdázóiknak.
Amikor anno, tíz esztendeje megalapítottam az Éles Kézisulit, máig jól emlékszem arra, hogy bizonyos emberek, hogyan is vélekedtek ezzel kapcsolatban az irányomba:
„csináld csak meg Józsi, de észre sem veszed, s már bele is buktál” – mondták.
Ehelyett pedig, az elmúlt tíz év alatt sikerült kinevelnünk egy komplett korosztályt, amely csak helyi, veszprémi fiatalokból áll, s jelenleg ott kopogtat az élvonal kapuján. Csak annyit szeretnék mondani mindnyájunk nevében, hogy köszönjük a bizalmat!
– búcsúzott tőlünk e sokatmondó szavakkal a legenda, Éles József.
