Bárhogy is alakulnak innentől a mérkőzések, a magyar fiatalok már nyertek: tiszteletet legfőképpen! Nézzék csak meg, a neveiket egykettőre megismerte a világ!
– így nyilatkozott nemrégiben portálunknak az idény végén már biztosan visszavonuló kapuslegenda, Sterbik Árpád. Miután a 2020-as férfi kézilabda-Európa-bajnokságon a honi nemzeti együttes csoportjából veretlenül – az olimpiai- és világbajnok dánokat is maga mögé utasítva – jutott be a kontinensviadal középdöntőjébe.
Valóban gyönyörű emlék, igaz? Főleg azok után, hogy a Gulyás-Chema-Nagy trió által igazán komolyan megfiatalított magyar válogatotthoz nemcsak a szurkolók, de maga a sportszakma sem fűzött túl nagy reményeket.
Árpi véleménye természetesen hatalmas megtiszteltetés számomra. Sőt, úgy gondolom, hogy bátran beszélhetek többesszámban is, az összes fiatal válogatottbeli csapattársam nevében
– kezdte a beszélgetést a vehir.hu-val a Telekom Veszprém harmincéves kapusa, Székely Márton.
Lássuk csak be őszintén: a magyarokkal eleinte szinte senki sem számolt a tornán. Hála Istennek ehhez képest olyan teljesítményre volt képes az együttes, amely méltó jövőképet vetít előre, a 2022-es hazai rendezésű Európa-bajnokságra.
– vélekedett Székely, aki – Lékai Máté sérülése miatt – egyedüli játékosként képviselte a Telekom Veszprémet a nemzeti alakulatban. A veszprémi portás hozzátette: már önmagában az is egy hatalmas álom beteljesülése számára, hogy a bakonyi megyeszékhelyen játszhat. Az pedig, hogy egy ilyen rangos kontinensviadalon is ő képviselhette a klubot, minden képzeletét felülmúlta.
Fotók: Vörös Dávid - Telekom Veszprém
Valószínűleg mindannyiunk emlékezetébe beleégett az az izlandiak elleni sorsdöntő csoportmérkőzés, melyen kiharcolta a középdöntőbe jutást Gulyás István szövetségi kapitány együttese. Éppúgy, mint a találkozó utolsó perce, amikor egy megítélt skandináv hétméterest követően az addig szenzációsan védő exveszprémi Mikler Roland kinézett a kispadon is eksztázisban lévő Székely Mártonra.
Most is itt cseng a fülemben, ahogy biccentett, s a következőket mondta: "na, bejössz"? Innen is köszönöm neki, hogy megadta nekem a lehetőséget. Örülök, hogy sikerült élnem vele. Biztos vagyok benne, hogy örök emlék marad az az euforikus pillanat!
– mesélt valódi, nagy mosollyal az arcán.
Ha ezek után bárki is megkérdezte volna tőlem, hogy nincs-e bennem elkeseredettség amiatt, hogy nem túl sok szerep jutott rám a csoportkörben, bátran állítanám, hogy nincs! "Posztirigy" még véletlenül sem vagyok, s úgy gondolom, hogy az értékrendem is a helyén van: ott segítettem a srácoknak, ahol csak tudtam. Akár egy jó szóval, akár egy törődő simogatással. Tényleg az első pillanattól az utolsóig számíthattunk egymásra. Úgy gondolom, valahol ebben is rejlett a titkunk! Meggyőződésem, hogy egytől egyig jobb emberekké váltunk az Eb alatt!
– nyomatékosította zárásként a tornát a kilencedik helyen befejező magyar válogatott alázatos kapusa.
