Eltelt azóta már három év
– mégis olyan, mintha csak tegnap lett volna a pillanat, amikor Iváncsik Gergőt tizenhét év Veszprémben töltött kézilabdázás után az aréna közönsége utoljára láthatta játszani. Nevét skandálva, a szurkolók vastapssal hálálták meg azt a több mint kétezer találatot, melyet a legendás balszélső pályafutása során szerzett a királynék városában.
Hiába hulltak azonban a könnyek mindkét oldalon, a kaland korántsem ért véget: sőt, Geri szerint csak akkor kezdődött el igazán...
Az idei már a harmadik évad, hogy gyermekekkel foglalkozom az akadémiánkon. Borzasztóan jó érzés ezen az oldalon lenni. Tanítani azokat, akik által mi is többé válhatunk, mert igen, mi is tanulunk tőlük nap mint nap valami újat. Türelmet, odaadást, koncentrációt. És ami talán a legfontosabb, látnunk kell azt is, ha valami baj van: akár otthon, akár az iskolában. Szerintem annál semmi sem ér többet, mintha a gyerekek jól, biztonságban érzik magukat mellettünk. Ha mernek kérdezni, ha áttörik a gátjaikat. Nálunk az utánpótlásban éppen ezért kötelező kérdezni. Ha kell, elmondjuk ezerszer is türelemmel, hogy mi a feladat, csak lássuk végre a motivációt, a csillogást a szemekben
– kezdte a baráti beszélgetést a négyes mez egykori büszke tulajdonosa, aki karöltve Diaz Ivoval jelenleg serdülő és ifjúsági korú fiatalok fejlődéséért felel a Veszprémi Kézilabda Akadémián.
Mindezt pedig igencsak jó eredménnyel teszik: a tavalyi évadban másfél év munkájának a gyümölcse ért be azzal, hogy a kis tanítványok a bajnoki döntőben egygólos diadalt arattak, azaz megnyerték az élvonalbeli serdülő bajnokságot, míg az ifisták az ezüstéremnek örülhettek. Az edzők akkor így fogalmaztak: "nagyon hálásak vagyunk érte, hogy ilyen játékosaink, hogy valódi csapataink vannak".
A tréneri öröm pedig ahogy akkor, éppúgy idén sem véletlen: a Veszprémi Kézilabda Akadémia tanoncai rendszerint lehetőséget kaptak a korosztályos válogatottakban is bizonyításra.
A bajnokság felfüggesztése előtt az ifisták egyébként az első osztály nyugati csoportjának ötödik helyét foglalták el, mindössze néhány ponttal lemaradva a dobogóról. Míg a serdülő korúak szoros mezőnyben, a tizennégy csapatos bajnokság tizenkettedik pozíciójában helyezkedtek el. Az egykori világválogatott nyomatékosította: nem az eredmény volt az elsődleges számukra, hanem a játékpercek egységes biztosítása, azaz, hogy a gyermekek érezzék, nem dolgoznak hiába az edzéseken.
A mai világban rengeteg a tehetséges gyermek, de kitartóból annál kevesebb van. Ugyanakkor nyugodtan mondhatom azt, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a játékosainkra ez egyáltalán nem jellemző. Évről évre egyre csak jobb látni, ahogy fejlődnek, ahogy akarnak... A koronavírus-járvány idén sajnos átszőtte a történetet, de nem búsúltunk a kollégákkal emiatt: az egészség a legfontosabb, előre tekintünk, a jövőre koncentrálunk!
Iváncsik Gergő a vehir.hu-nak arról is mesélt, sosem felejti el, ahogy anno, bakonyi pályafutása kezdetén az akkori vezetőedző, a horvát Zdravko Zovko bánt vele, illetve fiatalabb társaival.
"Mindig örömmel gondolok vissza arra az időszakra. Hiába voltunk fiatalok, simán megbízott bennünk, és nemcsak a hazai bajnokságban, hanem a nemzetközi porondon is. Amíg edzősködéssel foglalkozom, és még jó sokáig szeretnék, ezt soha nem felejtem el!"
Mint ismert, a Telekom hivatalos közösségi oldalán a szurkolóira bízta döntést, hogy alakítsák ki minden idők legjobb veszprémi, tehát All Star-csapatát. A tizenhatszoros magyar bajnok, tizennégyszeres kupagyőztes, aki a BL négyes döntőjét is többször megjárta, a hosszú évek alatt tehetsége mellett személyiségével is kiérdemelte a drukkerek szeretetét: balszélsők tekintetében rá voksoltak a legtöbben.
Amikor megtudtam, hogy engem szavaztak meg a szurkolók az All Star-csapat balszélsőjének, ugyanaz az érzés járt át, mint amikor még fiatalként ide kerültem. Tudni kell, hogy akkoriban éveken keresztül hitetlenkedve jártam be az öltözőbe: egyszerűen nem akartam elhinni, hogy akkora nevű játékosok között szerepelhetek, mint Pérez Carlos, Éles József vagy éppen Pásztor István. Ugyanez volt a helyzet most is: hiába telt el húsz év, ha velük, a barátaimmal említenek egy lapon, nekem az a mai napig nagyon nagy megtiszteltetésnek számít!
Kíváncsiak voltunk, mi a véleménye Iváncsiknak arról, hogy az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) a legrangosabb sorozat négyes döntőjét – amelybe a Veszprém is bejutott – december 28-29-én kívánja rendezni Kölnben. Geri ehhez egy mosollyal az arcán a következőket fűzte:
"Azóta sem tudom hova tenni ezt az egészet, de annyi biztos, hogy Sterbik Árpád ha eredetileg vissza is vonult idény közben, akár a fotelből felállva is nyerőemberré válhat majd! Hiszen láttunk már erre példát, nem igaz?"
