Patinás nagy nevek váltakoznak a cégtáblákon. A Figula borászat már nemcsak országos, hanem nemzetközi hírnevet is szerzett. Újságíróként több interjút is készíthettem az alapító Figula Mihállyal, aki már a nyolcvanas években is meghatározó borásza volt a vidéknek. Nem volt bőbeszédű ember, de a szakmában minden szavának súlya volt. A versenyképesség, a piaci megmérettetés igénye abban az időben bontakozott ki, a mennyiség helyett mindinkább a minőségben gondolkodtak a borászok is. 2000-ben már Figula Mihály vehette át az „Év bortermelője Magyarországon” díjat. Egyszer láthattuk bőbeszédűnek, amikor megérkeztek a pincészethez az új, kecses, speciális fából készült barrique hordók. Valóságos szakmai bemutatót tartott az újságíróknak ezek előnyéről. Ha mi, érdeklődő laikusok nem is lettünk szakemberek, de a fiai továbbvitték és öregbítették a Figula nevet, tudást, tapasztalatot és Balatonfüred hírnevét…
Néhány más ismert névhez is kötődik sajátos személyes élményem. A borász ismerőseim tudták, hogy a rendezvényeikre slusszkulccsal a zsebemben érkeztem, ezért amíg beszélgettünk, öntötték is mustot a poharamba. Így aztán a több évtizedes újságíró-borász barátságnak köszönhetően igazi mustszakértő lettem. Meg tudtam állapítani, már úgy megközelítően, hogy melyik must milyen szőlőből készült. Az egyik ilyen mustos élményem a mindig derűs neves borászhoz, Koczor Kálmánhoz kötődik: 18 év alatti fiú vendégeimet kísérgettem a borok utcájában, amikor Koczor Kálmán pavilonjához értünk. A neves borász azonnal felmérte a helyzetet és három félig tele poharat hozott a fiúknak. – Most megtanítom nektek, hogyan kell koccintani. Ha a szár és a kehely tövében fogjátok meg a poharat, akkor olyan hangot hallhattok, mintha két fazekat ütnétek össze. A kulturált borfogyasztáshoz a koccintás csengő hangja is hozzátartozik – magyarázta, majd arról is beszélt, hogy milyen ételhez milyen bor illik. A fiúk már alig várták, hogy a nekik rögtönzött „szertartás” után bele is kóstolhassanak a pohár tartalmába. Némi csalódás következett, mert a pohárban must volt, de a borász megígérte a fiúknak, hogy ha betöltik a 18-at, borral is kipróbálják a koccintás fogásait. Ez a jelenet is bizonyította, amit a füredi rendezvény azóta is: a bornapok nem a korlátlan ivászatról szól, hanem a vidék hagyományairól, a szőlőről és az igényes, kulturált borfogyasztásról. A Koczor Pincészet bora egyébként a legutóbbi veszprémi borversenyen elnyerte a legjobb desszertbor címet.
Punk Ferenc balatonfüredi borász, vendéglátó szakember asztalához mindig nyitott jegyzetfüzettel érkeztem. Őt ugyanis a szőlőművelés múltja és annak eszközei is szenvedélyesen érdekelték. Borárium néven a tihanyi pincéjében olyan múzeumot rendezett be, amelyben hajdani eszközök sorakoztak, némelyek életkorát, használatának idejét száz évben mérték. Levelezett fél Európa borászaival, és ha kellett, a határainkon túlról is beszerzett számos különlegességet. Az ő vállalkozásait is a fia viszi tovább. Természetesen nemcsak a fiúk érdeklődnek a szőlő-bor hagyományok iránt, olykor a lányok is részt vesznek a marketing munkában, a termés népszerűsítésében.
Nem tudom, Varga Zoltán kertészmérnök, aki több mint két évtizedig volt a hegyközségi tanács elnöke, mikor volt büszkébb: akkor, amikor a borai nyertek a versenyen, vagy amikor a lányát, Varga Marcellát borkirálynővé választották és ő tehette fejére a koronát.
Mindenesetre ma már a Varga család ifjú tagjai is a borászatot választották hivatásuknak. Varga Zoltánra egyébként annak idején úgy tekintettük mi, újságírók, mint a balatoni szőlő- és borgazdálkodás szóvivőjére. Tőle tudtuk, hogy az adott évjáratú borok milyenek lesznek, mikor fenyeget a peronoszpóra, vagy hol füstölnek hajnalonként a szőlősgazdák, hogy ne fagyjon el a termés. Ma pedig érdekes megfigyelni, hogy az utódai miként színesítik a boraik marketingjét, a palackok megjelenítését.
A balatoni borokkal kapcsolatos hagyományőrzésben kulcsszerepe van a Balatonvin Borlovagrendnek, melynek alapító elnöke Gubicza Ferenc agrármérnök, nagymester volt. Az első 25 év történetéről, emlékeiről magánkiadásában a közelmúltban jelent meg egy kötet, amely felidézi a szakmai és hagyományőrző rendezvényeket a hazai és nemzetközi sikerekkel együtt. A fotók sokasága szerint látványos öltözet, hangulatos összeállítások színesítették a borünnepeket, szakmai fórumokat, amelyek fő támogatója Bóka István, Balatonfüred polgármestere, aki már 2000-ben letette a borlovagok esküjét.
A már nemzetközi hírű szakmai fórumokat gyakran bordalokkal, dalversennyel tették hangulatosabbá. Befejezésül egy ilyen dallal kombinált eseményt szeretnék felidézni. A rendezvényt megelőző napon egy nemzetközi gasztronómiai konferenciáról tudósítottam, ahol egy neves kutató professzorral készítettem interjút az alkoholfogyasztás veszélyeiről. Legnagyobb meglepetésemre másnap a borászok rendezvényén éppen a professzor úr ült velem szemben, mint borlovag. A kérdés kihagyhatatlan volt. A válasz szerint az ő figyelmeztetése a mértéktelenségről szólt, de itt más a helyzet, mert, mint tudjuk a dal szerint is: Jó bor, jó egészség…
A cikkben felhasznált képek a Alatonvin Borlovagrend első negyed évszázadát (1984-2009) bemutató könyv oldalaról valók.
