Ültem a globális felmelegedés kellős közepében a teraszon. Negyven fokot mutatott volna éppen a hőmérő higanyszála árnyékban, ha történetesen televíziós időjárásjós lettem volna, és én olvastam volna be a súgógépről az akkori állapotot, na, meg ha lett volna hőmérőm, benne azzal az alig elkoptatott bizonyos higanyszállal, de éppen egyik sem volt, így csak a bőrömön éreztem, meg a néptelen utcaképből következtettem erre. Ha nem szédültem volna annyira, hát már régen otthon lettem volna a hideg vizes zuhany alatt, de jártányi erőm sem volt; csak fújtam a füstöt, ahogy bent Sonny Rollins fújta varázslatos B-tenor szaxiján a Way out Westet egy 1954-es analóg masterről préselt lemezen: semmi digitália, semmi herz-nyirbálás, csak maga a természetes hang.
A ház oldalából hirtelen egy hölgy és egy tízéves forma fiúcska ugrott elém, de jó, hogy itt van, bemehetünk? Persze, menjenek csak, és rágyújtottam egy újabb cigarettára. Mégis csak haza kellett volna mennem, mormoltam magamban dühösen, de sok időm nem volt rágódni ezen, mert a fiúcska kijött, és korát meghazudtoló határozott választékossággal megkérdezte, hogy Magyarország útikönyv van-e a régi Panoráma sorozatból? - Sajnos, nincs- vágtam rá hárítólag, miközben pontosan tudtam, hogy közel három méter magasságban, a polc legtetején alulról a harmadik könyv a közel kétszáz Panoráma útikönyv között, de oda a nagylétra kell, azt kicipelni hátulról amúgy is művészet, nem hogy ebben az agylágyító hőségben, de a fiatalember nem adta fel, tovább kérdezősködött: - Esetleg az NDK megvan? - Erre már nem mondhattam, hogy nincs, mert idejét sem tudom, mikor adtam el utoljára útikönyvet a Német Demokratikus Köztársaságról, megadóan feltápászkodtam, lesz, ami lesz! - És Boditós van? - Boditós? Hát hogy lenne? - és megkönnyebbülten ültem vissza a székbe. Mindegy, azért megnézné az NDK-sat.
Molnár Sándor
Betámolyogtam. Reménykedve panaszkodtam az édesanyjának, hogy ki kell hoznom a nagylétrát, ami nem egyszerű, ráadásul szédülök is, magamban még hozzátettem, a gyerek végignézi a kínlódásomat, aztán úgysem kell neki, akármilyen szép is az az NDK! Az anya meg is szánt: - Kisfiam, minek neked az a könyv, hiszen már nincs is olyan ország, de a fiú hajthatatlan volt. Óvatosan araszoltam felfelé a létrán, az hiányzik még, hogy hanyatt essem, de, nyugtattam magamat, legalább teljesül a vágyam, hogy az antikváriumban ér a halál, addig élvezhetem az ottani életet, igaz, évekkel előre hozva azt.
Van NDK-s - mondtam a fiúnak - kell? - És Boditós van? - Az nincs. Mi a fene lehet az a Boditó? A Bodeni tóról szóló könyvet keres, vagy egyszerűen csak szórakozik velem? - Mik vannak még? - kérdezte, mire elkezdtem neki sorolgatni: Törökország, Uruguay, Európai miniállamok, Ausztrália, Egyesült Államok, Svájc, Finnország... Skandináviánál megint megkérdezte: Boditós? Meghülyültem, konstatáltam odafönt a magasban, olyan voltam, mint Karinthy hőse, A diadalmas halandzsában, a hőség elvette az eszemet, meg az ingatag létra okozta halálfélelem.
Mi az a Boditó, áruld már el! A Bodeni tóra gondolsz? – Nem - mondta ő - azt szeretném csak tuni, hogy van-e rajtuk borító!
Édesanyja magyarázta el, hogy ezeket gyűjti a fia, már csak pár darab hiányzik neki, de csak azokat veszi meg, amiken megvan még a borító. Hohó, keltem újra életre a létrán, hát nem hülyültem én meg! Ezeken minden van borító, melyikeket adjam le? Kiválasztott négyet, köztük az NDK-t is, mert borítóval nincs meg neki. Lemásztam a létráról, frissen, fiatalosan visszavittem, és élénk társalgásba kezdtünk. Az anya elmondta, hogy a legénynek ez a mindene, ezeket olvassa, hozzájuk nyitja a Google-térképet, és így járja be a világot. A kisfiú boldogan tartotta ölében az új szerzeményeket, az anya fizetett, én meg visszaültem a teraszra. Elszégyelltem magam; találkoztam egy kis csodával, magával a reményt keltő ifjúsággal, a megszállott könyvgyűjtővel, és le akartam rázni. Eszembe jutott Niels, az unokám, aki épp ekkora, épp ilyen, csak neki a csillagos ég, a bolygók, a csillagképek jelentik azt, amit ennek a kisfiúnak a Föld országai.
Boditós kis barátom, esküszöm, nagyon sokat tanultam tőled! Kitartást, határozottságot, a cél eltökélt követését. Köszönöm neked!
