Sporttörténelmi pillanatokon túl, sporttörténelmi pillanatok előtt
– így lehetne összefoglalni a mindössze harmadik NB I-es idényében szereplő Fejér-B.Á.L. Veszprém teljesítményét. Éles József klubja a Bajnokok Ligája-múlttal rendelkező francia Chambéry kiütésével ugyanis kvalifikálta magát a második számú nemzetközi kézilabda-sorozat, az Európa-liga csoportkörébe.
A bravúros eredményeknek természetesen ára is van: portálunk a klubigazgatótól megtudhatta, a nemzetközi szereplés 100-150 milliós (!) pluszköltséget hordoz magával. Nem is gondolná az ember, de egy, a Veszprém Arénában rendezett mérkőzés is több millió forintot kóstál, a távoli utazások, szállások és a további igazolások díja pedig már csak habként szolgálnak a tortán.
Az elmúlt napokban sajnos szembesülnöm kellett olyan velünk kapcsolatos véleménynyilvánításokkal, amelyeket durvának, szemtelennek éreztem. Amatőrnek tituláltak bennünket, mert ki mertük mondani: nem számítottunk a csoportkörre, anyagilag bele is rokkanhatunk. De miért kellene mindezt letagadnunk?
– fogalmazott Éles portálunk megkeresésére.
Még a TAO-korszakot megelőzően, tizenkét hosszú évvel ezelőtt verejtékes szülői munkával alapítottuk az egyesületünket. Tizenkét kisgyermekkel kezdtük el a munkát, akikkel egy évtized múltán a felnőtt élvonalig jutottunk. A harmadik NB I-es idényünkben 22 éves átlagéletkorral, magyar játékosokkal kvalifikáltuk magunkat az Európa-liga csoportkörébe. Sokat tettünk ezért a klubért.
A sérülések miatt több kulcsjátékosát is nélkülözni kényszerülő Fejér-B.Á.L. a napokban bejelentette, hogy a Pick Szeged kézilabdázója, a balátlövő-irányító Ludmán Marcell az idény végéig kölcsönben Veszprémben szerepel. Mindezek hallatán többekben is felmerült a kérdés: az „ősi rivális” helyett miért nem a Telekom Veszprém nyújtott segítséget?
A legelső gondolatunk az volt, hogy Lukács Péter nagy erősítést jelentene számunkra a csoportkörben. Nem akartuk leigazolni, mindössze kölcsönbe szerettük volna venni, amely az ő fejlődését is szolgálta volna. Megkerestem az „Építők” sportigazgatóját, de a válasz a részéről semmi több nem volt, mint egy határozott elutasítás. Szomorúan érintett a dolog.
Ezt követően vettem Szeged felé az irányt, ahol teljes megértéssel és támogatással szembesültem. Mindig is jó volt a viszonyom a szegediekkel, sosem tekintettünk egymásra ellenségként. Utánpótlásszinten az egyesületünk is kölcsönzött már játékosokat a számukra, így azonnal viszonozták a szívességet: Ludmán Marcell személyében egy komoly potenciállal rendelkező játékos érkezett a kötelékünkbe, de további erősítésekre is feltétlenül szükségünk lesz.
A sérülésekkel bajlódó Éles Benedek és Tóth Péter rehabilitációja remekül zajlik, a játékosok az előttünk álló hetekben valószínűleg már ismét a vezetőedző Konkoly Csaba és a szakmai igazgató Danyi Gábor szolgálatára állhatnak. Széles Ákos helyzete kérdéses még, Éles hangsúlyozta, jobbátlövő-posztra biztosan igazolniuk kell.
Akik követték a munkásságunkat megtapasztalhatták, hogy mi hiszünk a magyar fiatalokban. Bárkivel is erősítünk a közeljövőben, azt is okkal és céllal fogjuk tenni, mert szeretnénk a „magyar kézilabdát” is szolgálni. A csoportkörben is annyi lesz az elvárásom a csapat felé, hogy mindenki teljes szívvel küzdjön majd a parketten. Az eredmények helyett azt várom a játékosoktól, hogy tanuljanak, mert ekkora lehetőség nem adatik meg mindenki számára az életben!
– zárta Éles József.