Szabályosan beleégett az emlékezetembe, amikor a Telekom Veszprém kontra Pick Szeged magyar bajnoki mérkőzést követő sajtótájékoztatón a hazaiak trénere, Momir Ilics rám förmedt. A tekinete szabályosan „fröcsögött”, azt nehezményezte, hogy volt merszem megkérdezni Juan Carlos Pastortól, hogy a sorozatos alulteljesítés, eredménytelenség láttán elgondolkodott-e a lemondáson?
Ahogy az erről szóló írásomban ki is emeltem, Mister férfias büszkeséggel fogadta a kérdést, amelyre kielégítő, korrekt válasszal szolgált. A felvetésem jogossága viszont nem sokkal később a Tisza-partiak vezetőségének részéről is bizonyosságot nyert, hiszen Pastor és segédje, Marko Krivokapics az idény végén távozik a kékek kispadjáról. Igaz, az utódok kinevezése azóta sem történt meg.
Felvetődött már a magyar válogatott egykori szövetségi kapitánya, Talant Dujsebajev neve is, hiszen a lengyel Kielce ahogy néhány évente, idén is a csőd szélére sodródott. A Telekom le is csapott a francia irányító-átlövő Nedim Remilire, ugyanakkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy a végén még a Dujsebajev család egy része is Veszprémben köthet ki? Az „Építők” jelenlegi állapotát látva ezen sem lepődnénk meg.
A vérvörös mezesek ugyanis mindkét idei BL-mérkőzésüket elvesztették, de ami a legszomorúbb, hogy a szurkolók egyik alkalommal sem szembesülhettek a tenni akarás, a küzdés szépségével. „Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha” – tartja a mondás. A miérteket ezúttal már Momir Ilicsnek tenném fel, ahogy azt is, mi volt a szándéka azzal, hogy a mellőzőtt Lukács Pétert tegnap este beküldte az utolsó fél percre hétgólos vereségnél?
Félek, a válasz nem lenne túl békés. Az viszont biztos, hogy a csapat moráljában valami megtörni látszik. Eldera és Mahé szárnyaltak a vb-n, klubcsapatukban mégis megremeg a kezük. Összefoglalva a helyzetet, vannak emberek, akik alkotnak, ha értéket kapnak a kezükbe, míg mások inkább csak a hatalmat ízlelgetik.
Egyetlen kérdés maradt a végére: Momir Ilicset ki fogja megvédeni?