Ez az attitűd belefér, ha a Legyek Ura egyik szereplője vagy, és már teljesen levetkőzted a társadalmi konvenciókat a vadonban. De van, amikor csak simán azt hiszik emberek, hogy feltalálták a spanyolviaszt, és a fent említett magatartásformát követve lehúzó, nagyotmondó közösségi média bejegyzések formájában majd megváltoztatják egy város évtizedes közéleti struktúráját, illetve kétszer kilátogatnak egy közösségi rendezvényre és máris a „nép embere” lesznek, legalábbis jobban, mint bárki, aki a város vezetéséért felel, az egyszerre önámítás és népbutítás.
Veszprémben örökös (belső)harc dúl a lakosok és a vendéglátóhelyek között. Kezdhetnénk ott, hogy a tízmillió fociszakértő, virológus országa mellett itt a vendéglátáshoz születésétől, alanyi jogon mindenki ért. Még véletlenül sem szakma, amit tanulni kéne, hanem ha van pénzed azért nyitsz egy helyet, ha nincs akkor meg azért. Tehát onnan indulunk, hogy mindenki tudja, hogy hogyan érdemes működtetni egy éttermet vagy kocsmát. Mondjuk csinálni senki nem akarja, aki meg csinálja, az biztos rosszul, pláne, ha támogatást is kapott, akkor minimum köpjünk a küszöbére is mikor elmegyünk az ajtó előtt.
Sőt - csoda, hogy ezt még senki nem vetette fel - égessünk EKF billogot a tulaj homlokába, hogy mindenki tudja, azért nem olyan az íze a töltött káposztának, mint a mamáé, mert biztos a wc hátoldalára ragasztották a húszezreseket, ahelyett, hogy belefőzték volna.
A legfontosabb szempont azonban sokaknak, és a legjobb az lenne, ha a - szakképzettről már nem is beszélve - munkaerőhiány ellenére, hétfőtől vasárnapig nonstop nyitvatartással működne, egyszerre, az összes étterem. Legalábbis ezért fontos külön beszólni, ha nincs így, az éttermek nevét sorban kiírkálva, olyan hangzatos jelzőkkel, mint például a „sokszor támogatott”.
A saját bőrömön tapasztaltam jó párszor, hogy hiába indultam kedden, szerdán vagy épp vasárnap gasztrotúrára a városban, nagyjából minden zárva volt. Nem azért, mert lusta a vendéglátónép, hanem mert a bevételi forrás, a vendég maga hiánycikk. Ülhet velünk a tulaj a rántotthús mellett este, ha a többi asztal üres, a következő héten már lehet, hogy fent akadok a bejárati ajtón. Ez Veszprém esszenciája, ha tetszik, ha nem, rugózhatunk rajta még ezer meg egyszer, kicsi falu – a szó legszebb értelmében - vagyunk mi ahhoz, hogy Budapest zizegéséért sírjunk folyton. Az Európa Kulturális Fővárosa-kiütésünket meg nem ártana végleg elvakarni. Tartsuk szem előtt az örök igazságot: lesz ez még így sem.
Fotó: Gyárkert Facebook
Amikor program van a városban, vagy turistacsalogató megmozdulások, a helyek is kinyitnak, és annyian mocorognak bent, hogy levegőt sem kapni. Éhen és szomjan mondjuk még egyszer sem haltam, bármilyen napszakban is vágtam neki az Óváros térnek vagy a Kossuth utcának. Csak példaként élve, a keddi Gyárkertes Papa Roach koncerten – Kedden. Veszprémben. Papa Roach. Szóval na. - az összes helyi vendéglátós kint volt és kint is lesznek, mert bármennyire is elképesztő, ahol a vendég, a tömeg, ott vannak lehetőségek is. A posta ablakát se rúgom be szombat este, mert én akkor akarom feladni a levelem, és nem máskor. És ezért nem a polgármester a hülye, hanem én.
Aki pedig azért csapkodja a lábosfedőt a fejéhez, hogy miért nincs nyitva a „sushizó” - ami egyébként folyton nyitva van, csak az ajtóig kellene elmenni - úgy, hogy egyébként nem is szereti a sushit, azzal szemben észérveket felsorakoztatni körülbelül annyira hasznos, mint sokszor a négy éves kislányom csalhatatlan logikája ellen.
