A női kézilabdázóknak köszönhető, hogy az újonnan alakult egyesület neve rövid idő alatt bevésődött az országos és a nemzetközi köztudatba. Az NB I-es tagsága során folyamatosan előrelépő Veszprémi Vasas (1966-ban 11. hely, 1967-ben 6. hely, 1968-ban bronzérem, 1969-ben ezüstérem) immár Bakony Vegyészként 1970-ben megnyerte a magyar bajnokságot, és kilépett a nemzetközi porondra, ahol Európa legjobbjaival csatázott. Budapesti csapatok – mások mellett a címvédő Ferencváros – hegemóniáját megtörve lett aranyérmes a BVTC Tóth Miklós szakmai irányításával.
Az 1970-ben magyar bajnoki címet szerzett BVTC
A bajnokcsapat tagjai voltak: Czegle Júlia, Fazekas Gizella, Gál Gyuláné, Gombos Éva, Horváth Rozália, Pécsvári Judit, Rába Ilona, Ritter Dezsőné, Simon Mária, Szűcs Judit, Tarkó Anna, Till Katalin, Tóth Harsányi Borbála, Tóth Harsányi Katalin, Tűzkő Júlia, Zsebe Lajosné.
Hazai diadaluknak köszönhetően a veszprémiek indulhattak a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (a Bajnokok Ligája elődje) és bejutottak a legjobb négy közé, ahol a világ akkor legjobb női kézilabdacsapata, a szovjet válogatottal majdnem teljesen megegyező Szpartak Kijev állta útjukat címvédőként.
Még egy alkalommal állt karnyújtásnyira a magyar bajnoki cím megnyeréséhez a BVTC, ám 1983-ban azonos pontszámmal, de egymás elleni rosszabb eredménnyel szorultak a második helyre a veszprémiek a Budapesti Spartacus mögé. Ezen a néven az aranyérem mellé négy ezüstöt és öt bronzot gyűjtöttek a veszprémiek az NB I-ben. A Magyar Népköztársasági Kupában (a Magyar Kupa elődje) viszont kétszer is legjobbnak bizonyult a Bakony Vegyész – 1973-ban és 1983-ban.
1973-ban MNK-t nyertek a veszprémiek
Az első kupadiadalt már Laurencz László szakmai irányításával érték el a veszprémiek, 10 évvel később pedig Németh Gábor volt a csapat edzője. 1973-ban még a bajnokcsapat magjára épült az együttes, 1983-ban azonban már egy új generáció érte el a sikert: Borsos Erzsébet, Budai Piroska, Farkas Erzsébet, Gyöngyösi Ibolya, Kovács Ildikó, Nyári Zsuzsa, Orbán Csilla, Rezsnyák Márta, Sulyok Erzsébet, Trubin Csilla, Vincze Éva. A bajnoki cím megszerzéséhez is nagyon közel álltak. A harmadik számú európai klubtornán, az IHF Kupában pedig az elődöntőbe jutott a BVTC 1983-ban.
A kezdeti sikerek értékét jelentősen emeli, hogy a stadion munkacsarnoka és a Március 15. utcai tornaterem elkészültéig sokszor máshol volt pályaválasztó a veszprémi gárda: a BEK-meccseket Miskolcon játszották, az NB I-ben pedig egy idényen át Szolnokon volt a „hazai” pálya, amikor már nem lehetett szabadtéren játszani.
Több játékos ölthette magára a nemzeti címeres mezt a felnőtt vagy valamelyik korosztályos válogatottban. Közülük kiemelkedik az 1976-os montreali olimpián ezüstérmet nyert Tóth Harsányi Borbála és testvére, Tóth Harsányi Katalin, az 1980-as moszkvai olimpián a negyedik helyezett csapatban játszó Budai Piroska és az 1982-es budapesti világbajnokságon ezüstérmet nyert Nyári Zsuzsa, akit 1984-ben megválasztottak az év legjobb magyar kézilabdázójának.
A 40 évvel ezelőtti kupasikerre emlékeztek idén a Veszprém Arénában
A nők árnyékában férficsapat is működött a szakosztályon belül jelentős eredmény nélkül. Általában az NB II középmezőnyében végeztek, egyszer ezüstérmet nyertek. Innen indult Horváth Gábor pályafutása, aki kapusként kezdte, majd jobbszélsőként világbajnoki ezüstérmet szerzett 1986-ban. A BVTC 1976-ban kiesett az NB II-ből, ekkor megszűnt a csapat, és a következő évben Hajnal Csaba kezdeményezésére megalakult a Veszprémi Építők SK, a Telekom jogelődje.
(Folytatjuk.)
