Nem tősgyökeres veszprémi, mégis a város elmúlt harminc évének legnagyobb fejlesztéséért felel operatív szinten a Veszprém-Balaton 2023 Zrt. vezérigazgatójaként. Milyen nehéz volt elfogadtatnia magát a helyi szereplőkkel annak fényében, hogy Kőszegről tette át a székhelyét Veszprémbe?
Ha csak a saját tapasztalataimból indulok ki, nekem egy pillanatig nem volt problémám a beilleszkedéssel, hamar megtaláltam a közös hangot a veszprémiekkel. Nem is olyan régen volt egy identitáskonferencia a Pannon Egyetemen, ott egy idősebb hölgyazt mesélte, hogy bár harminc éve itt lakik, mégsem érzi azt, hogy befogadták volna, mert nem itt született. Szóval lehet, hogy ez személyfüggő, nekem összességében pozitív tapasztalataim vannak a veszprémiek nyitottságáról, befogadásáról.
Kitől kapta a legnagyobb elismerést, ami a legtöbbet jelentette?
Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de a legemlékezetesebb dicséreteket egyszerű járókelőktől kaptam az utcán. Amikor például ismeretlenek megállítanak és elmondják, hogy a mennyire szeretik például a Gyárkertet. Hogy ugye megmarad később is?
És megmarad?
A Gyárkert, mint közösségi tér mindenképpen, de a nagyszínpad nem. Eleve úgy terveztük, hogy 2023-ban legyen egy olyan szabadtéri és trendi koncerthelyszín Veszprémben, a zene városában, ahol számos műfaj legnagyobbjai tömegek előtt tudnak fellépni, és aminek a programjai közt mindenféle zenei stílus iránt érdeklődő megtalálja a számára érdekeset. A kisszínpad viszont jövőre is megmarad, szóval maga a Gyárkert lesz 2023 után is.
Markovits Alíznak melyik volt a kedvence az eddigi fellépők közül?
Én nagyon szeretem Lost Frequenciest, az ő koncertje hatalmas zenei élmény volt nekem. De mindenképpen kiemelném az Ezrek szimfóniáját is, amikor egy 300 fős kórus töltötte meg a színpadot, a nézőtéren pedig közel 3000 ember foglalt helyet. Felemelő volt ezt átélni, hogy két egymástól ennyire különböző zenei irányzat is tömegeket tud megmozgatni és mindkettő az Európa Kulturális Fővárosa programnak köszönhető.
Melyik projekttel volt a legtöbb munka, amibe a legtöbb energiát fektették?
Talán a Hosszúasztal piknik volt az, ami a legtöbb munkát igényelte. Közel 4000 embert hívtunk meg a Séd völgyébe, ez nagyon sok szervezést, előkészítést igényelt, hogy méltó módon, méltó környezetben, le tudjuk leültetni őket egy több kilométeres asztalhoz. Persze ez is eltörpül a nyitóünnepség megszervezésének kihívásai mellett. A januári 21-22-i eseményekre azért is fektettünk különösen sok energiát, , mert az Európa Kulturális Fővárosok programok megítélése nagyban attól függ, hogy hogyan sikerül a nyitóünnepség.
Tehát jól értem, hogy még el sem kezdődtek ténylegesen a programok, de Európa már ítéletet mond egy-egy EKF program felett a nyitóünnepség fényében?
Igen, hiszen ez az az esemény, amire a legtöbb delegáció érkezik, ahol egy ünnepség keretében előre összefoglalva kell megmutatni azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hova szeretnénk eljutni és mire vagyunk büszkék. Nagyon jó érzés volt, hogy amikor az emlékezetes januári hóesésben sikeresen véget ért a nyitórendezvényünk már rögtön utána több egykori EKF város delegációja jött oda hozzám és kollégáimhoz és azt mondták, hogy láttak ők már sokféle ceremóniát, de minőségében a veszprémi mindet felülmúlta.
Legutóbb a Felező ünnep mozgatta meg egységesen a várost. Erről milyen visszajelzések érkeztek?
Mielőtt erre rátérnék, azt szeretném hangsúlyozni, hogy bár sok olyan program van, amit több kulturális főváros is megszervez, de a Felezőt egy veszprémi találmányként fogják emlegetni az EKF-ek történetében. Ez nem előírás, és eddig nem is volt szokás, hogy félidőben az EKF városok egy többnapos fesztivált tartsanak. A nyitórendezvény és majd a záróünnepség is a téli hónapokra esett és esik majd, mi viszont úgy gondoltuk, hogy mutassuk meg a magyar és külföldi vendégeinknek is, hogy milyen nyáron együtt ünnepelni Veszprémben. Azt gondolom, a pozitív visszajelzések alapján ez is sikerült.
Hosszú volt az elmúlt fél év?
Egy szempillantás alatt telt el.
Ebbe a szempillantásba belefért többek közt az Acticity átadása, a Ruttner-házé, elindultak a gyárkertes koncertek és már megvolt a VeszprémFest, az Utcazene és az Auer Fesztivál is. Mi maradt az őszre-télre?
Azért álljunk meg egy pillanatra ezeknek a fesztiváloknak a felsorolásánál! Az Európa Kulturális Főváros programnak nem csak az a célja, hogy elindítson új kezdeményezéseket, amilyenek még nem voltak a régióban, hanem ugyanúgy a már jól bevált fesztiváloknak is szeretne új lendületet adni. Például itt van az Utcazene, ami koncepciójában mit sem változott, de azzal, hogy idén sikerült kiválasztani és visszahívni az elmúlt évek legkedveltebb előadóit, 2023-ban ez is kicsit más, kicsit több volt. És ez igaz a többi nagyobb fesztiválra is.
Ami pedig az új, vagy újabb kezdeményezéseket illeti, itt van a Kőfeszt, a Zircikon Fesztivál, az első Balatoni Filmzene Fesztivál, ezek az EKF nélkül nem, vagy nem ilyen volumenben jöttek volna létre. Fontos viszont kiemelni, hogy csak olyan koncepciókat támogattunk, amelyek vállalták, hogy 2023 után is folytatják, akkor, amikor már nem Veszprém és a Bakony-Balaton térsége lesz Európa Kulturális Fővárosa. Nekünk fontos volt, hogy segítsünk az elindulásukban, de az még fontosabb, hogy 2023 után is még hosszú ideig itt maradjanak a régióban.
Régióról beszél és nem csak Veszprémről. Hogyan sikerült a gyakorlatban elérni azt, amit már a pályázatban is képviseltek, miszerint Veszprém nem egymagában, hanem a Bakony-Balaton régió településeivel közösen viseli az EKF címet? Tehát egyszerűbben: a Bakony mélyén élő egyszerű ember miből érzi azt, hogy éppen Európa Kulturális Fővárosának területén él?
Szerettük volna, ha Veszprémen kívül az összes régiós járásközpontnak lenne legalább egy olyan nagyobb szabású rendezvénye, amelyről az ott élők és az odalátogatók is tudják, hogy azért van, mert Európa Kulturális Fővárosa vagyunk. Mindezeket elosztva az egész évre. Siófok például még az adventi időszakra is tervez ilyen eseményt. Ezzel a területi elosztással pedig bárhol él valaki a környéken, biztosan lesz olyan EKF-es rendezvény, ami karnyújtásnyira van tőle.
A Gyárkert installációja is a települések összefogását hirdeti
Összeszámolták már, hogy hány partnerrel, civil szervezettel, helyi vállalkozóval dolgoznak együtt ezeken a projekteken?
Őszintén szólva még nem, de biztos, hogy ezres nagyságrendben vannak. Az szerintem sokkal fontosabb, hogy azok között, akik sikeresen szerepeltek az EKF pályázatain milyen együttműködések jönnek létre. Mert valójában ez a Kulturális Főváros program hosszú távú lényege, hogy elinduljon a párbeszéd, egy közös gondolkodás az itt élők között, ami 2023 után is megmarad. A Bakonyban ennek már kézzel fogható eredménye is van. Jásd, Nagyesztergár, Borzavár és Bakonynána egyaránt otthont adott egy helytörténeten alapuló projektnek. Ez a „Semmi különös” című kezdeményezés, ami annyira jól sikerült, hogy a résztvevő települések a projekten túl már közösen meg is alapították a Bakonyi Chartát. Ez nem volt elvárása a projektnek, nincs semmi kényszer, de nekik ez fontos volt, hogy a jövőben is együtt dolgozzanak, mi pedig örömmel üdvözöltük ezt a kezdeményezést is.
Ide kapcsolódik és menjünk akkor bele jobban abba is, hogy mi lesz 2024. január 1-től? Hiszen sokan attól tartanak, hogy visszatér abba a langyos állapotba a térség, ami sokáig jellemezte.
Egyrészt, ahogy már említettem, elindult egy olyan közös gondolkodás, amire korábban nem volt példa. És ezt nem csak itt a zrt-ben gondoljuk így, hanem azok a partnereink is ezt mondják, akik éppen saját EKF által támogatott projektjeiket valósítják meg. Ezt már senki nem veheti el sem tőlük, sem tőlünk, sem a várostól sem a régiótól. Aztán itt vannak a kulturális infrastruktúra fejlesztések. Veszprémben és a régióban csaknem hetven ilyen fejlesztés történt már és készül el még az idén. ezek az intézmények hosszú évekre, évtizedekre jöttek létre. De például már most jelezték az érintettek, hogy tovább üzemeltetnék a későbbiekben is az olyan köztereket, mint amilyen a Pannon Egyetemen, vagy a Március 15. utcában a lakótelepen nyílt meg. Aztán itt vannak a programok, amelyek többsége szintén nem csak az idei évre szóltak. A Magyar Mozgókép Fesztivál 2024-es rendezvényét például már most szervezik, pedig csak júniusban lett vége. De ugyanúgy jövőre is lesz Holtszezon Fesztivál, hogy csak néhányat említsek.
Van viszont még egy eredmény, ami itt marad 2023 után is, de ez sem számszerűsíthető. Az a tudás, amit a civil szervezetek és a kulturális intézmények egy kemény tanulási folyamaton keresztül szereztek meg. Itt arra gondolok, hogy nemzetközi kapcsolatokra, tapasztalatokra tettek szert, jártasságot szereztek abban, hogy hogyan tudnak fenntarthatóbbak lenni, hogyan tudják a környezeti terhelést minimalizálni a rendezvényeik során, hogyan tudnak családbarát módon működni.
Ezenkívül az összes veszprémi kulturális intézményénél turisztikai auditot futtattunk végig, ahol a 10 hónap, 10 kihívás programban megpróbáltunk közösen velük együtt felmérni az erősségeiket és gyengeségeiket, tehát megjavítani azokat a dolgokat, amikben hiányosságaik voltak és közösen tártunk fel ezeket. Ez a javulás, vagy ezek a beavatkozások már beépültek az ő mindennapjaikba, és ezt a fejlődést mindenféleképpen érzik a látogatók. Én azt gondolom, hogy sikerült a turizmus figyelmét Veszprémre irányítani, és nem hiszem, hogy ez elmúlhat. 2024-től ugyanitt lesznek ezek a múzeumok, a kiállítóterek, a Művészetek Háza. Azt reméljük, hogy mindenki jobban végzi majd a dolgát, és immáron sokkal jobban figyelnek is Veszprémre, a város kulturális értékeire.
Elhangzott, hogy több ezer partnerrel dolgoznak együtt, ezeknek pedig nagyrésze olyan civil, akik az EKF valamelyik nekik szóló pályázatán nyertek támogatást. Hogyan néz ki az EKF döntési mechanizmusa? Kiket támogatnak és miért pont őket?
Ezt egy többlépcsős, egymásra épülő folyamatként kell elképzelni. Minden pályázat két egymástól független külső bíráló elé került, akik megírják az ajánlásukat és így mennek tovább az EKF csapatában azok elé, akik az adott tématerületért felelnek. Miután ők is átnézték a pályázatokat, a bírálóbizottság hozza meg a végleges döntést, ahol több szempontot is figyelembe kellett venni, többek között a rendelkezésre álló keretösszeget, az arányos területi elosztást, vagy éppen a program folytonosságát. A pályázati felhívásokban mindig nagyon tisztán le volt írva , hogy mit szeretnénk elérni az együttműködéssel, hogy milyen elvárásoknak, feltételeknek kell megfelelni. Sajnos nem egyszer előfordult, hogy egy pályázó ezt figyelem kívül hagyta, a számukra kedvezőtlen döntés után pedig a tiszta és világos feltételrendszer ellenére felháborodtak, ha nem nyertek támogatást. A pályázókat azzal is segítettük, hogy még a pályázatok beadása előtt személyes vagy online konzultációkra is el lehetett jönni, az ötleteket meg lehetett vitatni a kollégáinkkal, hogy hogyan tudhat sikeres lenni. Akik figyelembe is vették a kapott ajánlásokat, azok általában sikeresen pályáztak.
Mindenki megkapja ezt a kérdést tőlem, aki az EKF megvalósításában oroszlánrészt vállal, így ön sem maradhat ki: mit szeretne, hogyan vonuljon be Veszprém történetébe ez az időszak, amiben most vagyunk? Megjegyzem, két ugyanolyan válasz még nem érkezett.
Úgy, hogy az az időszak, amikor minden elindult.
Amikor kőszegiként elkezdtem Veszprémbe sokkal többet járni, én magam is elámultam, hogy mennyi érték van itt, és hogy ez mennyire nem látszik még a nem olyan távoli Kőszegről sem. Az EKF a láthatóságban is jelentős változást hozott: már tudják az országban, hogy Veszprémben mindig történik valami. Nem kell ahhoz hosszú szabadságot kivenni és komolyabban megtervezni a programokat, hogy valamilyen új élményhez jussunk, csak el kell jönni Veszprémbe!
Szerintem a kulturális főváros évének már most nagyon fontos eredménye, hogy a veszprémiek büszkék lettek a városukra. Ha az emberekből az sugárzik kifelé hogy büszkék, rendben vannak magukkal, akkor jó abban a városban lenni. Akkor a hely szelleme magával fogja ragadni a vendégeket is, és szívesen jönnek Veszprémbe, mert abban városban jó lenni, ahol az ott élők jól érzik magukat.
