Sajnálom Vlado Solát, a veszprémiek egykori kiváló kapusát, aki a montenegrói férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Csapata két bosszantó vereséget szenvedett, ugyanis ellenünk, majd Izland ellen is labdájuk volt a döntetlenhez, de nem tudtak élni a lehetőséggel, ellenfeleik pedig könyörtelenül kihasználták a hibáikat. (Hogy ezek között mennyi volt az edzői hiba, és mi róható fel a játékosoknak, majd eldöntik a szakemberek, valamint kommentben a hozzáértő szurkolók.) Felgyülemlett mérgét a taktikát szemléltető mágneses táblán vezette a kiváló kézilabda-szakember.
Vlado Sola mindig színes egyéniség volt, a szó legszorosabb értelmében. Két évig kézilabdázott Veszprémben, ezalatt kedvenccé vált. Amikor 2004-ben megjelent a királynék városában, nem is vörös, hanem tűzpiros volt a haja. Később szolidabbra váltott, és szőkére festette a sérót. Az egyik nemzetközi kupameccs után – amikor kötelező volt az „egyenruha” viselése – Vlado elegáns sötét öltönyben, nyakkendő nélkül, a mellkasig kigombolt fehér ingben, piros hajjal és piros edzőcipőben virított a banketten, ami ma már simán elmenne, de akkor polgárpukkasztónak számított.
„Ez nem normális!” - jegyezte meg harsányan nevetve csapattársa, a fiatal Putics Barna, aki különösen jó kapcsolatot ápolt a horvát olimpiai- és világbajnok kapussal, mert jól tudtak kommunikálni. Sola több nyelven beszél társalgási szinten, Barna pedig édesapjának a Bundesligában töltött profi időszaka alatt tanult meg tökéletesen németül, így a közös vacsorákon rendre egymás társaságát keresték. Azért is, mert a külsőleg különc kapus belső értékeit illetően is elütött a sportolói nagy átlagtól. Nem csak érdekelték a művészetek, hanem feleségének is köszönhetően kifinomult érzékkel viseltetett irántuk. Míg csapattársai inkább a könnyed kikapcsolódást választották a meccsekre való utazások során, Vlado legtöbbször könyvet olvasott.
S hogy milyen ember volt? Soha senkivel nem került konfliktushelyzetbe, senkit sem bántott meg. Mindig mosolygott, sokszor akkor is, amikor hétméterest lőtt az ellenfél. Szövetségi kapitányként az Európa-bajnokságon nem sok oka volt mosolyogni.
Ami viszont a magyar válogatottat illeti: eddig kettőből kettő, tehát már megvan a továbbjutás. A mieinket egyelőre nem kell sajnálni. Reméljük, hogy a folytatásban sem...