A játékok kezdete előtt a Szajna szennyezettsége volt a fő téma, amit aztán gyorsan leváltottak a megnyitón történtek. Emellett szinte eltörpültek azok az apróságok, hogy milyen körülmények várták a sportolókat az olimpiai faluban, hogy az eseményekről az egész világot tájékoztató sajtó munkatársainak olykor lehetetlen helyzetet kell megoldaniuk ahhoz, hogy rendesen végezhessék a munkájukat. Ez valahogy így is van rendjén, hiszen a helyszínen szurkoló vagy a televízió képernyője előtt a fotelban ülő nézőt nem ezek a dolgok érdeklik, hanem maga a sport, az eredmények.
Amikor kezdtek elcsendesedni az említett problémák, és a sport került a figyelem középpontjába, berobbant az algériai bokszoló ügye, akiről azt se tudjuk teljes bizonyossággal, hogy fiú-e vagy lány, csak azt, hogy a női mezőnyben indul, és ellenfelei szinte az életükért küzdenek ellene a ringben. Előkerült a születési bizonyítványa – amit állítólag 2018-ban állítottak ki... – megszólalt az édesapja, az ökölvívó szövetség és az olimpiai bizottság, sőt, már tüntetést is rendeztek a fair play jegyében. A felmerült probléma hitelességért kiált, de pillanatnyilag nincs olyan előírás, ami egyértelműen és mindenki számára elfogadhatóan rendezné ezt a kérdést. Így maradnak a találgatások, a valószínűsítések és az ebből eredő indulatok.
A későbbi győztes Milák Kristóf a férfi 100 méteres pillangóúszás döntője előtt a 2024-es párizsi nyári olimpián a Párizs melletti Nanterre-ben lévő Paris La Défense Arénában 2024. augusztus 3-án. MTI/Kovács Tam
Amilyen sok szó esik a fent említett témáról, olyan keveset lehet hallani és olvasni a világklasszis Milák Kristóf teljesítményéről, aki újabb olimpiai győzelmével Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina nyomdokaiba lépett. Nem azért, mert a média nem akar foglalkozni az immár kétszeres olimpiai bajnokkal, éppen ellenkezőleg, ő nem áll szóba a sajtó képviselőivel. Hogy miért, ezt csak ő tudja. Talán meg sem fordul a fejében, hogy ezzel nem az újságírókat bünteti, hanem a rajongóit, akik minden vele kapcsolatos dologra kíváncsiak lennének, attól kezdve, hogy mi a kedvenc étele, egészen addig, hogy a nagy riválisokkal ellentétben miképpen tudott ilyen rövid idő alatt felkészülni élete eddigi legnagyobb kihívására. Talán Darnyi példáját követi, aki már évtizedek óta nem áll szóba a sajtóval, igazából már arra se emlékszik senki, hogy miért.
Kiss Balázsnak, a veszprémi olimpiai bajnok kalapácsvetőnek is volt egy időszaka, amikor kerülte a médiát, aztán változott a helyzet. Ennek kapcsán mondta egyszer egy ismerősöm: „Engem nem az érdekel, hogy Kiss Balázs mit mond, hanem az, hogy mit dob!” És ez így is van. Milák Kristóf verje meg mindig a világot, szerezzen dicsőséget magának, edzőjének, klubjának és a hazájának. Ha pedig nincs kedve erről vagy magáról beszélni, akkor ezt tartsuk tiszteletben. Ne zargassuk, hagyjuk békén, mert tényleg nem az számít, hogy mit mond, hanem, hogy milyen eredményeket ér el.
