Hogy mi csúszott ki a számon a mérkőzés lefújásának pillanatában, ahhoz kevés lenne a 18-as korhatáros karika, de a nyomdafesték se tűrné. Nem voltam kíváncsi a nyilatkozatokra, a főszereplők sajnálkozására és magyarázkodására. Azonnal a televízió távirányítója után nyúltam, és átkapcsoltam egy hírcsatornára. Ennél a horrornál az is üdítőbb, hogyan vitázik a kormány és az ellenzék, ki hazudik és ki mond igazat, lesz-e mini Dubaj Rákosrendezőn vagy sem, mikor lesz béke Ukrajnában és a közel-keleten (utóbbiról gyanítom, hogy soha). De közben a hasmenést vagy a hüvelyszárazságot gyógyító szerek reklámja is nyugtatóbban hatott, mint átélni azt, hogy pár perccel a meccs vége előtt négy góllal vezető magyar válogatott az utolsó pillanatokban bekapott találattal elbúcsúzik a világbajnokság további küzdelmeitől.
Egészen más lett volna velem együtt sok magyar kézilabda-kedvelőnek a hangulata, ha a horvátoktól kapunk egy olyan verést, mint a csoportmeccsen a franciáktól. Mert akkor már az első félidőben rájövünk, hogy kár izgulni, és nyugodtan nézzük végig a második játékrészt. Közben meggyőztük volna magunkat, hogy azért mégiscsak szép dolog, hogy bejutottunk a világ legjobb nyolc válogatottja közé. Főleg olyan játékkal, amit nyújtottak a srácok, mert valljuk be, azért a hollandok elleni meccs kivételével időnként igencsak csikorgott a gépezet. Azokon a találkozókon a startnál ragadt be a csapat, most a célegyenesben, amikor már lelki szemeinkkel láttuk a négyes döntőt, hogy sok-sok év után éremért játszhatunk a világbajnokságon. Az egészben az a legfájdalmasabb, hogy simán megnyerhettük volna ezt a meccset a zágrábi katlanban a 14 ezer hazai drukker fanatikus biztatása ellenére is. Ám az újságokba és az évkönyvekbe csak az fog bekerülni, hogy szoros csatában elvesztettük, ami sovány vigasz.
Persze, azért ne dőljünk a kardunkba – veszett több is Mohácsnál. Jönnek majd újabb csaták, és végül is van egy fiatal, fejlődőképes csapatunk. Mert az egyértelmű, hogy ez a társaság most nem a tudása maximumát nyújtotta.
A győzelem megünneplésére behűtött sör a vereség fölött érzett fájdalom enyhítésére szolgált, csak valahogy keserűbbnek éreztem a szokottnál.