Amikor három fordulóval az alapszakasz zárása előtt egy hideg hétköznapon a nyíregyházi sportcsarnokban hangos szurkolásba kezdett a létszámában kicsi, de lelkesedésében annál nagyobb veszprémi tábor, ez egyértelmű jel volt a csapat tagjainak, hogy nagy elvárásokat támasztanak kedvenceikkel szemben a törzsdrukkerek. Mi más lehetne, minthogy három bronzérem után végre jusson be az együttes a bajnoki döntőbe, és sikeresen harcoljon a hazai elsőségért, ami utat nyitna a nemzetközi szereplés felé is.
Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott fél évre, nem kétséges, hogy érdekes történéseket élhettünk át. A veszprémiek egy villámrajt (négy meccsen négy győzelem 27-3-as gólkülönbséggel) után mély gödörbe kerültek (sorozatban hat vereség 12-22-es gólkülönbséggel). Az edzőcsere oldotta meg a problémát – Fehér Zsolt helyét Javier Rodríguez foglalta el a kispadon. A döntés helyességét igazolja, hogy a csapat a nyolcadik helyről (ekkor a felsőházi rájátszás is veszélyben volt...) feljött a harmadikra úgy, hogy az alapszakasz utolsó tizenkét meccséből tizenegyet megnyert, egyszer játszott döntetlent, a gólkülönbsége pedig a bajnokságnak ebben a szakaszában ugyancsak imponáló, 67-13 volt.
De nemcsak Veszprémben tapasztaltak nagy hullámzást a szurkolók, hanem a címvédő szombathelyi Haladásnál is. A vasi megyeszékhely alakulata elvesztette főtámogatóját és anyagilag ellehetetlenült, legjobb játékosai pedig egy idő után máshová igazoltak. Ebből talán a veszprémiek profitáltak a legtöbbet a kétségtelenül legjobb magyar futsaljátékos, Dróth Zoltán megszerzésével. Az összesen tízszeres magyar bajnok és tízszeres kupagyőztes, ötször az év legjobb hazai futsalosának megválasztott Dróth – annak ellenére, hogy már elmúlt harminchat éves – bárhová igazolhatott volna, de ő mégis Veszprémet választotta. Nagy valószínűséggel azért, mert szeretné megtartani magának a bajnoki címet, és erre most a királynék városában látja a legnagyobb esélyt. Szétesése előtt a Haladásnak olyan nagy előnye volt, hogy kitartott az alapszakasz végéig. Ám annak ellenére, hogy a legtöbb bónuszponttal az élről kezdhetik a rájátszást a zömében fiatalokkal kiálló szombathelyiek, esélytelenek a címvédésre, de az éremszerzésre is.
Tehát nagy lehetőség előtt állnak a veszprémiek, akik talán soha nem rendelkeztek olyan erős játékosállománnyal, mint most. És a bajnokság mellett a Magyar Kupában bejutottak a legjobb négy közé, ahol az esélytelenné fogyatkozott Haladás mellett a Nyíregyháza és a Berettyóújfalu lesz az ellenfelük. Elméletileg az sem kizárt, hogy dupláznak a veszprémiek, azaz a bajnoki aranyérem mellé a serleget is begyűjtik. Már „csak” a pályán kell érvényt szerezni a papírformának. A szurkolói háttér biztosan meglesz hozzá.