A játék és a nézőszám nem, de a szurkolás idézte az NB I-es időket. Zöld-fehér zászlóerdőbe borult a kedvenceiket végig biztató szombathelyiek szektora. A hazaiak pedig kék füstbombákkal és piros tűzijátékkal jelezték hovatartozásukat. Egymást nem bántotta a két tábor, de amikor a pályán történtek nem nyújtottak kellő szórakozást, a korábbi sérelmeket megtorolva belekezdtek az ősi ellenségek szapulásába. A vasiak a zalaegerszegieket és a ferencvárosiakat ócsárolták, míg a veszprémiek a soproniakat. Aztán a hajrához közeledve több érdekességet nyújtottak a pályán történtek, ugyanis a vendégek igyekeztek kiegyenlíteni az állást, míg a hazaiak azon voltak, hogy megőrizzék az első félidő lefújása előtt szerzett minimális előnyüket, és ez sikerült is nekik úgy, hogy akár növelhették volna a különbséget, de a támadások befejezésének pontosságán még van mit csiszolni Tömösváriéknak.
A veszprémi tábor
1-0-s győzelmével Imrik László vezetőedző legénysége megerősítette harmadik helyét az NB III északnyugati csoportjában, míg vereségükkel a szombathelyiek továbbra is kieső pozíciót foglalnak el a bajnoki táblázaton – ők hátulról aa harmadikak. Ennek ellenére a Haladást nagy létszámban elkísérő, és az egész mérkőzés alatt egyfolytában támogató szombathelyi szurkolók a végén megtapsolták a csapatukat. Elismerésüket nem az elért eredmény váltotta ki, hanem a játékosok hozzáállása, akik mindent megtettek a pályán, de tudásukból ennyire futotta. És már ez is elismerést érdemel a patinás Vas vármegyei klubnál, amelyik nemrég még a létéért küzdött.
A szombati meccs unalmasabb játékperceiben a deresebb hajú helyi drukkerek megidézték a két csapat első veszprémi NB I-es összecsapását, amit ugyanitt játszottak 1990 tavaszán. A hivatalos krónikák és a krónikás személyes emlékezete szerint a 35 éve háromezer néző előtt lejátszott mérkőzésen a sokszoros válogatott Kiss László góljával már a második percben vezettek a veszprémiek, majd bő félóra elteltével a fiatalon elhunyt Csik Ferenc megduplázta a különbséget. Rugovics Vendel háromra növelte a hazaiak előnyét az 57. percben, a vendégek pedig csak nem sokkal a meccs lefújása előtt tudtak szépíteni, kialakítva a 3-1-es végeredményt.
A szombathelyi drukkerek
A találkozó érdekessége volt, hogy pályafutása első és egyetlen NB I-es mérkőzését játszotta Belső László. A Győri Dózsától még 1980-ban a Bakony Vegyészhez érkezett kiváló jobbhátvéd éveken át erősítette a veszprémiek NB III-as, majd NB II-es csapatát, de az élvonalba jutva már csak a tartalékok közt játszhatott bajnoki meccseket. Glázer Róbert vezetőedző viszont úgy érezte, példamutató szorgalmáért és helytállásáért Laci megérdemli, hogy belépjen az NB I-es játékosok táborába. Megígérte neki, hogy egyszer megkapja rá a lehetőséget, és ez az első élvonalbeli idény 22. fordulójában a Haladás elleni mérkőzés 80. percében érkezett el, amikor pályára léphetett Rugovics helyett. A Covid-fertőzésben váratlanul elhunyt Belső László játékos-pályafutása befejeztével hosszú éveken át a klub utánpótlás szakágában oktatta, nevelte a fiatalokat.
Egy másik veszprémi védőnek, Horváth Miklósnak is emlékezetes az 1990. április 15-én lejátszott Haladás elleni dunántúli derbi, ugyanis az úrkúti származású saját nevelésű futballista ekkor játszotta első hazai NB I-es meccsét. Előző ősszel az MTK ellen csereként már bemutatkozott az élvonalban, de az igazi debütálás mégis a hazai közönség előtt volt Bognár Péter cseréjeként a 65. percben.
