„Az amerikai elnököt a nép választja ugyan, de mégsem teljesen ez a helyzet” – kezdte némi képzavarral beszélgetésünket Czeglédi Sándor, a Pannon Egyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója.
Dr. Czeglédi Sándor
– Az amerikai lakosság nem közvetlenül választ elnököt. November elején elektorokra szavaznak tagállami szinten, akiktől azt várják el, hogy az adott államban minimálisan relatív többséggel győzelmet arató jelöltet választják meg elnökké december második szerdáját követő hétfőn.
Ez a bonyolult folyamat az alkotmány születésének idejére vezethető vissza. Akkoriban azzal az elitista céllal hozták létre az elektorok általi választást, hogy mérsékeljék a tömegek közvetlen politikai befolyását, és erősítsék a tagállami szuverenitást – ismertette a rendszer alapötletét az amerikai történelem és civilizáció oktatója, aki egy rendkívül érdekes részlettel is szolgált.
– Jelen állás szerint alkotmányilag és törvényileg szinte semmi sem garantálja, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, hiszen az elektorok kisebb retorzió árán, de elméletileg választhatnak másként, mint ahogy az tőlük – a szavazatok tagállami szintű összesítése után – elvárható lenne – jegyezte meg hipotetikusan, majd hozzátette, ez akár polgárháborúba is torkollhatna, így csak elméleti síkon létezik az opció.
Az elektorok befolyásolása érdekében indított petíciók (hiába gyűjtött össze a legsikeresebb közülük három és fél millió aláírást másfél nap leforgása alatt) leginkább csak az indulatok békés levezetésére szolgálnak. Ugyanakkor az európai szemmel talán visszásnak tűnő kalkuláción alapuló végeredmény – immáron sokadszor – ráirányítja a figyelmet az elektori kollégium meglehetősen idejétmúlt gyakorlatára, melynek értelmében nem szükségszerűen az országos szinten legtöbb szavazatot begyűjtő jelölt lesz az USA negyvenötödik elnöke. Hillary Clinton ugyanis több egyéni voksot tudhat magáénak, mégis látszólag nagyarányú vereségbe szaladt bele a milliárdos üzletemberrel szemben.
– Ez úgy lehetséges, hogy az a jelölt, aki megszerzi akár csak a relatív többséget egy államban, az állam összes elektorának támogatását elnyeri, de a tagállami szinten leadott egyéni szavazatok országos szintre vetített „értéke” nem egyenlő. Különösen a legkisebb és a legnagyobb népességű tagállamok összehasonlításában szembetűnő a különbség – akár 3-4-szeres is lehet a (lakosságszámot tekintve) „kicsik” javára, ugyanis minimálisan három elektora még a leggyérebben lakott tagállamoknak is van – magyarázta.
– A rendszer megreformálásához alkotmányt kéne módosítani, amire jelenleg elenyésző az esély, hiszen kétharmados többség szükséges a folyamat elindításához, amelynek végén az összes tagállam háromnegyede kell, hogy elfogadja a kérdéses módosítást. Elméletileg a tagállamok egyénileg is hozhatnak olyan törvényeket, melyekkel kötelezhetik saját elektoraikat az országos szinten legtöbb szavazatot megszerző jelölt egyhangú támogatására, de az erre irányuló kezdeményezés kifulladni látszik, legfőképpen amiatt, mert a republikánusok nem támogatják a számukra többször is kedvező végkifejletet garantáló elektori kollégium felszámolását. Ugyanakkor lehet vitatkozni azon, hogy mennyire demokratikus az a rendszer, amelyben a kevesebb szavazatot begyűjtő jelölt a nyertes, és az ország polgárainak szavazatai nem egyenlő súllyal esnek latba – tette hozzá kritikusan.
A Trump-jelenség nem volt meglepetés
– Az várható volt, hogy valaki érkezni fog és megpróbál populista, s már-már demagóg retorikával hatást gyakorolni az amerikai társadalomra. Ez egyrészt világtendencia, ami részben a baloldali pártok centrista irányba történő elmozdulása következtében képviselet nélkül maradó, életkörülményeikkel elégedetlen tömegek követeléseinek becsatornázásán alapul.
Donald Trump
Ennek egyik lehetséges oka az „amerikai álom” elérhetőségébe vetett (sokszor talán túlzott elvárásokon alapuló) hit hanyatlása lehet. Az USA gazdasági ereje – bár még mindig világelső –, hanyatlani látszik, s vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek számára elérhetetlenné vált a társadalmi előrelépés. A gazdagok még tehetősebbek, a szegények még szegényebbekké váltak. Az utóbbiak már nem tudtak azonosulni a demokrata párt elitistának kikiáltott vezetőivel és programjával. Megjegyzendő, hogy valószínűleg a republikánus párttal sem lettek volna sokkal elnézőbbek, ha nem érkezik egy „kívülálló” Trump személyében.
A másik ok az oktatási rendszerben keresendő: az elmúlt évtizedekben a történelem és társadalomismeretek oktatása jelentősen visszaszorult. A gazdasági versenyképesség és a high-tech hadviselésen alapuló katonai potenciál fenntartása érdekében a matematika, a természet- és mérnöki tudományok kerültek előtérbe (már az 1950-es évek óta), a bevándorlók asszimilációjának elősegítése és a funkcionális analfabétizmus visszaszorítása érdekében pedig az angol nyelv kap még erőteljes hangsúlyt a tantárgyak közül.
– Ennek következtében az amerikai lakosság nagy része nincs tisztában a politikai rendszerük felépítésével, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének működésével. Donald Trump azt ígérte az embereknek, hogy mintegy varázsütésre megoldja problémáik jelentős hányadát, amennyiben megválasztják elnöknek, de legalábbis hathatósan fellép a túlzott globalizáció, a hatalmi elit korrupciója valamint az illegális bevándorlás ellen. Ezek a hívószavak (adott esetben kimunkált intézkedési tervek nélkül is) nyitott fülekre találtak főként a vidéki, kevésbé iskolázott férfilakosság körében.
– Az is Trump malmára hajtotta a vizet, hogy végső ellenfele, Hillary Clinton sem örvendett feltétlen népszerűségnek, melynek következtében a demokrata párt hagyományos szavazóbázisát sem tudta az elvárt mértékben mozgósítani – boncolgatta Trump meglepetés-győzelmének körülményeit Czeglédi Sándor.
Donald Trump alaposan felkavarta az állóvizet indulásával. Sokáig pártja, a republikánusok sem álltak ki mellette. A győzelem azonban rövid idő alatt képes lehet összekovácsolni a győztes pártot, akiknek a képviselőházban és a szenátusban is többsége van. Ez röviden azt jelenti, hogy Trump-kormánya a következő két évben könnyedén viheti majd véghez akaratát, illetve amennyiben a félidős választásokon (2018-ban) a republikánusok nem szenvednek súlyosabb vereséget, akkor ezen túl is.
Az Amerikai Egyesült Államok elnökének hatásköre azért korántsem korlátlan.
– Bármilyen forrófejű is lesz Donald Trump – bár megválasztását követő beszédei már némi kompromisszumkészségről árulkodnak – a szenátusban nincs abszolút kétharmada, ami minimális beleszólást engedhet a demokratáknak a nemzetközi szerződések elfogadásába, illetve elutasításába – húzta alá Czeglédi.
– Erősen valószínű, hogy az alkotmánybíróságként is működő Legfelsőbb Bíróság – a jelenleg betöltetlen és néhány liberális világnézetű bíró életkorából kifolyólag hamarosan valószínűleg megüresedő helyek konzervatív beállítottságú jogtudósokkal történő feltöltése következtében – a republikánusok számára kedvező döntéseket hoz majd a jövőben, tehát mindhárom hatalmi ág teljes mértékben egyazon párt fennhatósága alá kerül.
Ez rejt magában némi kockázatot, de az amerikai alkotmány elég stabil ahhoz, hogy esetleges megváltoztatása ne legyen túl egyszerű feladat: a folyamat a tagállamok korábban említett jóváhagyása nélkül keresztülvihetetlen. Az alkotmány viszont rendelkezik arról, hogy a kétévente esedékes kongresszusi választások eredményeként a teljes képviselőház, illetve a szenátus egyharmada akár teljesen lecserélődhet, valamint az elnöki hivatalt sem töltheti be ugyanaz a személy két cikluson túl. Továbbá rendszerszintű megbolygatási kísérlet esetén már arra is volt példa, hogy a hatalmon lévő elnök saját pártja töltötte be a demokratikus „fék” szerepét. Extrém esetben az elnök az „impeachment”-nek nevezett közjogi felelősségre vonási procedúra következményeként (a kongresszus mindkét házának jóváhagyásával) a hatalomból hivatali ideje lejárta előtt is eltávolítható, viszont ez a forgatókönyv szilárd – a szenátusban kétharmados – ellenzéki többség nélkül szinte elképzelhetetlen.
– Amennyiben Trump komolyan veszi kampányprogramját, akkor – teljesen törvényes keretek között – komoly változások jöhetnek többek között a társadalombiztosítás, az abortusz megszigorítása, a klímavédelmi megállapodások és a már megkötött illetve tervezett szabadkereskedelmi szerződések felülvizsgálata ügyében is – vetített előre Czeglédi Sándor.
Külpolitika
Nem tudhatjuk pontosan, milyen külpolitikát várhatunk Trumptól. Magyarország számára az egyik legfontosabb kérdés jelenleg a NATO-védőernyő fenntartására vonatkozó, jövőbeli amerikai elkötelezettség mértéke.
– Amennyiben a külpolitikában – és ebben a vonatkozásban talán az egyik legkevésbé képzett amerikai elnökről van szó – következetesen az „America First” elvet szándékozik érvényesíteni, úgy a nagyhatalmi ütközőzónában fekvő kelet-közép-európai országok (illetve tágabb értelemben az egész Európai Unió) biztonságának hitelt érdemlő elrettentő erővel történő garantálása jelentős erőfeszítéseket fog igényelni – de megkockáztatom, hogy egyértelmű amerikai (nukleáris) garanciák nélkül az egésznek így sem sok értelme lenne.
– Legalább ennyire érdekes Trump személyisége, mivel ő – saját bevallása szerint –rögeszmésen utál veszíteni, tehát az, hogy egy esetleges nemzetközi válsághelyzetben mennyire várhatók el tőle hideg fejjel meghozott döntések, szintén a jövő zenéje. Igaz, már Nixon is alkalmazta nyomásgyakorlás céljából az „őrült ember” kiszámíthatatlan, irracionális döntésekre is hajlamos imázsát az 1970-es évek elején, de mindannyian jobban járunk, ha Trump esetében nem kerül sor hasonló taktikázásra – mondjuk egy kubai rakétaválságot idéző komolyságú szituációban – figyelmeztetett.
Amerika és Kína egymásra van utalva
– Az Egyesült Államok államadóssága valószínűleg addig kezelhető, amíg a világ – és az amerikaiak – úgy tekintenek rá, hogy az. Amíg az USA gazdasági, tudományos, katonai potenciálja, versenyképessége hitelt érdemlően növekszik, addig biztosan fenntartható az állapot.
Ehhez hozzájárul a kampányban sokat szidott bevándorlás, amelynek eredményeképp az Egyesült Államok – ellentétben Kínával, aki az amerikai államadósság nagyjából harmadát birtokolja – továbbra sem elöregedő társadalom, és még mindig a világ élvonalában található az „agyelszívási potenciál” tekintetében is.
Visszatérve az államadósság kérdésére: az USA a világ – és a kínai termékek – első számú piaca, így Kínának nem áll érdekében az amerikai gazdaság hosszú távú gyengítése. A színfalak mögött ezáltal minden bizonnyal megmarad a vélhetően jó kapcsolat a két ország között, hisz kölcsönösen szükségük van egymásra – mutatott rá a két szuperhatalom közös érdekeire.
