Egyszer minden véget ér. Mint most az alapszakasz. Gondolom, sokan tudjátok, hogy sikerült olyan dolgot véghez inni, ami előtt emelem kalapom. Ha valaki mégsem tudná, akkor annak leírom, hogy csapatunk a harmadik helyen zárta az alapszakaszt. Igen, a harmadik! Hú, de jó ezt leírni! Itt van előttem a pillanat, amikor sikerült megegyeznem a vezetőimmel arról, hogy itt kezdjek, kezdjünk dolgozni. Még mindig cseng a fülemben, hogy mit szerettek volna megvalósítani. Kérésük felém a következő volt: tartsam bent a csapatot. Jó-jó értem én, hogy volt félelmük, mert átélték a "poklot" az együttessel, de – gondoltam – nehogy már én erre rábólintsak. Amikor ők ezt megfogalmazták, akkor én rögtön rávágtam, hogy az nem cél! A felsőház, na, az már cél!
Mást nem mertem volna megfogalmazni célként, mert szerintem felálltak volna és azt mondták volna nekem – bocsánat a megfogalmazásért –, hogy „hát te hülye vagy!” :-) Talán akkor most nem is én lennék a Veszprém edzője, mert "hülyékkel” ki áll szóba!? :-) Gőzerővel elkezdtünk dolgozni, s szerencsémre partnerekre találtam! Bár játékosaim nem ebből élnek, de nagyon profin gondolkodtak és igyekeztek minél jobban teljesíteni, mert sikeresek akartak lenni. Azok lettek! Megérdemlik! Ahogy egész évben dolgoztak, ahogy a munkához álltak, nem tudok jobbat kitalálni, emelem kalapom. Büszke vagyok rájuk! Minden követelménynek megfeleltek. Igazi "harcosok" lettek, pedig nem ebből élnek. Viszont büszkék, intelligensek és remek sportolók. Gondoljátok el azt, hogy egy hátsóval három lovat ülnek meg. Dolgoznak, nagypályáznak és még mellette futsaloznak is. Mindenhol teljesíteniük kell és ők teljesítenek is, mert igazi sportemberek!
Nincsenek profi körülmények – viszont arra tartunk –, de profi gondolkodásúak vagyunk! Emelem kalapom! Ja, hogy ezek a srácok a harmadik helyen végeztek!? Ja, hogy ezek a srácok száznál is több gólt lőttek!? Ja, hogy ezek a srácok ebbe a naptári évbe még nem kaptak ki!? Mind-mind az ő érdemük! Sikerült az, amire senki nem számított. Büszke vagyok és ezt már senki nem veheti el tőlünk. Élvezzük ezt a helyzetet, de a helyén kezeljük!
Viszont új célt kell kitűzni magunk elé, mert nem elégedhetünk meg azzal, amik vagyunk! Új időszámítás kezdődik, mert a rájátszásnál bármi előfordulhat. Tegnap megfogalmaztam az új célt. Jelentem: ugyanazzal a tekintettel találkoztam, mint amikor kezet ráztunk a legelején. :-) A cél a következő: amíg "talpon vagyunk”, addig bajnokok is lehetünk! Igaz, akár az is előfordulhat, hogy az első kanyarban "elcsúszunk", de mi bajnokok akarunk lenni! Látom magam előtt az arcokat, akik ezeket a sorokat olvassák. Tudom, mire gondoltok, de nem érdekel. Na, nem azért, mert nem számít a véleményetek. Nagyon is számít, de én nem hiszek a lehetetlenben!
Van egy ember, aki ezt annak idején nagyon jól megfogalmazta, s ez az illető nem más, mint Muhammad Ali. „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik!" – mondta. Én hiszem, hogy meg tudjuk csinálni, mert még talpon vagyunk!
Nektek szurkolóknak pedig szeretném megköszönni, hogy egész évben mellettünk voltatok, s remélem a továbbiakban is mellettünk lesztek!
Hajrá Veszprém hajrá magyar futsal!
Madarász „Madi” János
