A hétfőn – harmadik hó harmadikán – a 33. születésnapjához érkezett élsportolót és családapát ezúttal nem, illetve nem elsősorban a sportsikereinek számbavételére, vagy egy közelgő meccs esélyeinek latolgatására kérte a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa…
A Halak csillagkép jegyében született 33 évvel ezelőtt, egy olyan keddi napon, amikor rajta kívül még további 391 kisbaba „hangos” érkezése növelte a Magyarországon élők lélekszámát. Jegyének sajátosságai szerint olyan ember lehet, aki alapvetően emocionális, ösztönösen beleérző, megérző és szétáradó. Mi igaz mindebből és mi nem?
– Tényleg az emocionálisan feltöltött emberek közé tartozok, ezt a környezetem is gyakran tapasztalhatja, az említett egyéb tulajdonságok azonban csak nyomokban fedezhetőek fel bennem – hangzott az ünnepelt első válasza, aki – a szombati nyertes örökrangadó után – hétfőn sem pihent: délelőtt Budapesten önként vállalt futóedzést tartott magának, koraeste pedig már Veszprémben újabb bajnoki mérkőzésre készülődött.
Hogyan emlékezik vissza 1992-re, amikor 11 esztendős volt, illetve 2003-ra, amikor már Barcelonában élt, és a neves klub kézilabda csapatát erősítette?
– Az első dátumra meglehetősen halványan, a másodikra pontosan és büszkén. Kissrácként az édesapám nyomdokába szegődve először a kosárlabdázással próbálkoztam, és amire 13 éves lettem, a korosztályos magyar válogatottba is bekerültem. Szinte minden a sportról szólt az életemben, miközben az iskolában arra törekedtem, hogy a közepesnél ne legyenek rosszabbak a jegyeim. Tizenegy évvel később, 2003-ban a Barcelonával megnyertük az EHF Kupát és a spanyol bajnokságban is elsők lettünk.
Kicsi a valószínűsége annak, hogy a tizenkét Spanyolországban eltöltött éve után akárcsak hatot is a veszprémi sikercsapat meghatározó tagjaként tölt majd el a pályán, arra viszont határozott választ tud adni, hogy miként tervezi a következő három esztendejét.
– Mindenképpen szeretném kitölteni a veszprémi szerződésem hátralévő időszakát, amelynek végén 36 éves leszek. Ehhez jó egészség, sérülésmentes versenyzés, erős motiváció és mentális stabilitás szükséges.
Ritkán beszél arról, hogy a főfoglalkozásának számító kézilabdázás mellett mire jut még ideje, szabad óráiban hol és miként keresi a kikapcsolódást?
– Ingázó élsportoló vagyok, aki nagyon sokszor teszi meg a Budapestről Veszprémbe, és az onnan a fővárosba visszavezető utat. Amikor csak tehetem, a családommal vagyok, nagyokat kirándulunk a két kutyánkkal, Dödivel és Csicsivel, ilyenkor tudunk csak igazán jókat beszélgetni. A hobbim? Nos, nagyon szeretek jókat enni az éttermekben, és azt sem titkolhatom, hogy amikor csak lehet, egy jó magyaros pacalra mindig „vevő” vagyok!
Idei első születésnapi ajándékát már szombaton megkapta, amikor hosszú kihagyás után sikeresen visszatérve hat góllal járult hozzá az örök rivális Szeged legyőzéséhez.
– Szívesen fogadnék el egy ehhez hasonlót, vagy inkább még nagyobbat június elsején, amikor Kölnben véget ér a Bajnokok Ligájának négyes döntője – mondta befejezésül Nagy László, aki a sikereivel nem csupán a klubjának, hanem támogatójának, a Telekomnak is rendre nagy örömöt okoz.
Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter
