Hatalmas sportélménnyel gazdagodott az, aki a helyszínen szurkolta végig a futsal élvonal elődöntőjének második meccsét. Mint arról hétfő este beszámoltunk, a veszprémiek heroikus küzdelemben, büntetőpárbajban múlták felül a válogatottakkal teletűzdelt Berettyóújfalut. A nem mindennapi győzelemről, valamint a sikeres szereplés kulcsáról a gárda két kapusa mesélt.
„Óriási lökést adott a siker”
– Az első félidőben nem igazán tudtunk felpörögni, álmosan kezdtünk, s az első percben kapott gól is megfogott minket. A második játékrészben aztán fordult a kocka, úgy érzetem, hogy jobban bírjuk erővel ellenfelünknél, így érződött, hogy képesek lehetünk egy szép eredményre – tekintett vissza Schmidmajer Ádám, aki a drámai hatméteres párbajban kétszer is hárítani tudott.
Schmidmajer készül kidobásra
A mindössze 19 esztendős hálóőr elmondta, hogy éppen a meccset megelőző kapusedzésen foglalkoztak a büntetőkkel. Edzője, Madarász János pedig közvetlenül a párbaj előtt közölte, hogy felváltva fognak védeni Kasza Viktorral, s ezzel is megpróbálják kizökkenteni a vendégeket. A fiatal portásnak a korábbi válogatott Reveland Zoltán is adott néhány tippet a rendes játékidő végén, hogy ki hova rúghatja majd a hatost. Emellett egy saját módszert is kidolgozott édesapjával, s egyben kapusedzőjével, Schmidmajer Árpáddal, de ezzel kapcsolatosan nem árult el részleteket.
Emlékeztetett: a válogatott játékosokat felvonultató Berettyó hat éve űzi profi szinten a futsalt, a mieink azonban csak nyolc hónapja kezdték el ezt a szintű munkát. A sport mellett pedig dolgoznak, illetve iskolába járnak. Az április 25-ei visszavágóval kapcsolatban megjegyezte: egy meccsen bármit el tudnak érni, akár idegenben is.
– A megnyert büntetőpárbaj akkora lökést adott, hogy vendégként is képesek lehetünk nyerni. Vagy ismét kiharcolunk egy döntetlent, s megint büntetőkkel nyerünk. A két meccs megmutatta, hogy milyen küzdeni tudás és lélek jellemez minket, hiszen mindkétszer vert helyzetből kapaszkodtunk vissza és felvettük a versenyt egy nálunk rutinosabb ellenféllel szemben – húzta alá a Lovassy gimnázium végzős tanulója, aki szerint elsősorban edzője érdeme, hogy idáig eljutottak.
– Madit (Madarász János – a szerk.) kivéve senki nem gondolta, hogy a bajnoki döntőért küzdhetünk. Elsősorban az ő fanatizmusának és optimizmusának köszönhetjük a sikereket. Emellett rengeteg olyan taktikai finomságot mutatott nekünk a szögleteknél, szabadrúgásoknál, oldalberúgásoknál, amelyekkel sokakat meg tudunk tréfálni. Rutinosabbá váltunk és fizikailag is jóval előrébb tartunk, mint tavaly, illetve a jelenlegi mezőny sok tagja. Edzőnk a rutinos „rókák” mellett a fiatalokat is próbálja beépíteni. Úgy vélem, remek közösséget alkot a két korosztály – húzta alá.
„Három napja vigyorgok”
A meccs másik hőse Kasza Viktor volt, aki a szétlövés során előbb belőtte a maga hatméteresét, majd hárította az ellenfél próbálkozását. Pedig hétfőn reggel még azt sem tudta, hogy este számít rá az edzői stáb…
– Hajnalban eljöttem dolgozni, délelőtt pedig hívtak, hogy tudok-e védeni este, Sárdi Máténak ugyanis megfájdult a dereka – mesélte a rutinos portás, aki szerint az vezetett a sikerhez, hogy társai ezúttal is kiválóan küzdöttek. Mint mondta, idén rengeteget fejlődött a társaság, ami az elődöntőben meg is mutatkozott. A büntetőknél nyújtott teljesítmény ellenére hangsúlyozta, hogy a kiváló eredmény nem a kapusok, hanem a csapat érdeme.
Kasza hárít lábbal
– Hatalmas élmény volt ez a találkozó. Rossz passzban voltam a meccset megelőzően, három napja azonban csak vigyorgok mindenhol. „Hetvennyolcszor” megnéztem azt a videót, ami a mindent eldöntő lövésekről készült, nem tudtam betelni vele, pedig egy-két meccs már van a hátam mögött. A helyszínen csak a feladatomra koncentráltam, s nem is érzékeltem a külvilágot, a felvételt visszanézve azonban rádöbbentem, hogy elképesztő volt a hangulat – fogalmazott Kasza, aki nagypályán jelenleg a megyei harmadosztályban szereplő Zánka együttesét erősíti, méghozzá a mezőnyben.
A gólszerzésben ez is segítségére lehetett, miképp az is, hogy kispályás csapataiban is mindig ott volt az első három rúgó között. Önkritikusan megjegyezte: az első körökben azért nem tudtak hárítani, mert nem az ösztöneikre, hanem mások tanácsaira hallgattak azzal kapcsolatban, hogy várhatóan ki, hova helyezi majd a játékszert.
– Továbbra is az MVFC számít a párharc esélyesének, de biztos vagyok benne, hogy a fiúk mindent el fognak követni a szoros meccsért. Számunkra már az is nagy eredmény, hogy bejutottunk a legjobb négy közé, de a látottak alapján azt mondom, hogy idegenben is képesek lehetünk nyerni. Nincs akkora különbség, hogy félnünk kelljen tőlük – jelentette ki a visszavágó esélyeit firtató kérdésünkre, majd arról is beszélt, hogy minek köszönheti az 1. FCV a szárnyalását.
– A fiatalok hozták a lendületet, Madi pedig a taktikát, aki remekül érti ezt a játékot. Nagyot léptünk előre Tatai Józseffel és a Boromisza-fivérekkel. Ha Jocó helyzetbe kerül, háromból két helyzetet berúg, tavaly pedig hatból nagyjából egyet értékesítettünk. Ugyanakkor az is látszik, hogy még az út elején vagyunk, mert védekezésben és támadásban is vannak hiányosságaink, van tehát hova fejlődni még – ismerte el.
A kapuvédő még nem tudja, hogy jövőre is számítanak-e rá a klub kötelekében. Mint mondta, szeretne maradni, de tisztában van vele, hogy Reveland megközelíthetetlen, mellette pedig a fiataloké a jövő. Hangsúlyozta, hogy nagy megtiszteltetés volt számára, amikor a kezdetekkor megkeresték, hiszen az akkori keretben egyedüliként neki nem volt veszprémi kötődése.
