Jó eredményt értünk el Párizsban, de megnyugtató sikerről nem beszélhettünk. A kétgólos győzelem veszélyes eredmény, hiszen a PSG világklasszisból áll, s tudtuk, hogy ha közülük néhánynak igazán kijön a lépés, akkor még Veszprémben is képesek lehetnek meglepetést okozni. Egész héten feszülten, de tele önbizalommal készült a csapat, remek, pörgős edzéseket tartottunk. Mindenki mindent beleadott, hogy végre valóra váltsuk az álmunkat. Nagyon vártuk a hazai visszavágót, már hétfőn, kedden arról beszélgettünk, hogy kezdődhetne az összecsapás.
Úgy vélem, hogy a mérkőzésre nem maradt nyitott kérdés. Bár az első félidőben még vezetni is tudtak a franciák, végig kontroll alatt tartottuk a meccset. A második játékrészben pedig – négy-ötgólos vezetésünk birtokában – már-már lehetetlennek látszott, hogy visszakapaszkodjon az ellenfél. S úgy tűnt, hogy ezt a rivális is pontosan így látja, amely ekkor már nem tudott akkora erőbedobással kézilabdázni, mint egy héttel korábban.
Nagyon boldogok vagyunk, s nagy kő esett le a szívünkről, hogy valóra tudtuk váltani ezt a régóta dédelgetett álmot. Tettük mindezt fantasztikus hangulatban, hiszen parádés szurkolótáborunk mellett több mint ezren az aréna előtt szorítottak értünk. Azt éreztük, hogy az egész országot megmozgatta a győzelmünk híre.
A hétfői edzést követően pedig egészen különleges meglepetésben volt részünk. A súlyzós edzések után Carlos azt kérte, hogy menjünk a csarnokba nyújtani. Aztán ahogy beléptünk a sötét helyiségbe, felgyújtották a villanyokat, s kiderült, hogy legalább ezer szurkoló vár minket. Repültek a pénztárgépszalagok, a drukkerek ugyanúgy tapsoltak, buzdítottak minket, mintha mérkőzést rendeztek volna. A meglepetésből semmit sem sejtettünk. Meg kell vallanom, hogy nagyon meghatódtam.
Szeretnénk a szurkolóknak további sikerekkel kedveskedni. A négyes döntőbe jutással nem elégszünk meg, hiszen evés közben jön meg az étvágy. Nagyon nehéz viadal elé nézünk, de ha már idáig eljutottunk, nemcsak döntőt szeretnénk játszani, hanem a végső győzelemért hajtunk.
Azt gondolom, hogy az a négy csapat jutott el Kölnbe, amely az idény ezen szakaszában a legjobb formában van. Elődöntős ellenfelünk, a Kiel még mindig ott van a Bundesliga második helyén (a Löwennel azonos pontszámmal). S produkáltak ugyan gyengébb találkozókat is, de láttuk több olyan meccsüket is, amikor brutálisan jól játszottak. Sok játékosuk távozott tavaly, de így is maradt több olyan klasszisuk, aki már többször is szerepelt a final fourban. Németországban mindenki ezt a klubot tiszteli a legjobban, ők a rekordbajnokok, s a német együttesek közül ők nyerték még a legtöbbször a BL-t is. Nagyon sokan őket fogjuk buzdítani a helyszínen. Nehéz, kiélezett meccset várok, amelyet követően – reményeim szerint – a Veszprém fog a döntőbe jutni. No, de most kissé előre szaladtam…
Némileg a BL-siker mámorában utaztunk le kedden Füredre, a bajnoki elődöntő második felvonására. Várható volt, hogy három nappal a nagy mérkőzés után nem leszünk top formában, de úgy vélem, hogy túlzottan is dekoncentráltan kézilabdáztunk. Ezt a hatvan percet minél gyorsabban el kell felejteni. Sajnos elmondható, hogy csak akkor játszottunk jól, amikor már nagy bajban voltunk. A legfontosabb persze az, hogy nyertünk, s két meccs után ott vagyunk a fináléban. A Füredi viszont nagyon jól teljesített, s külön ki kell emelnem, hogy a fiataljaik nagyon sokat tettek ehhez hozzá.
Jövő szerdán Veszprém-Szeged bajnoki döntő, tehát újabb élet-halál meccs következik. Itthon pedig nem szabad hibáznunk…
Fazekas Nándor
