Előző blogommal közvetlenül a bajnoki döntő előtt jelentkeztem, amelyen a sérülésem miatt sajnos nem tudtam részt venni. A csapatom azonban nélkülem is ott folytatta, ahol előtte a BL-ben abbahagyta: nagyon fegyelmezett és koncentrált játékkal rukkoltak elő a Szeged ellen. Végig kézben tartották a hazai mérkőzést, amelyen nem egy-egy veszprémi játékos játszott kiemelkedően, hanem csapatként teljesítettek kiválóan. Mindent betartottak a fiúk, amit a videó elemzések során Carlos kért. Összességében tehát nagyon magabiztosan szereztük meg az első győzelmet.
A Szeged EHF-kupa négyes döntője miatt besűrűsödött a programunk, négy nap múlva következett is a párharc második felvonása. Tudtunk, hogy hazai pályán nagyon erősek, saját közönségük előtt mindig kiválóan védekeznek, amellyel az alapszakaszban is felőröltek minket. Ám ezúttal is nagyon fegyelmezett volt az alakulatom. Ez alatt azt értem, hogy a kétperces kiállítások számát és a felesleges szövegelést is minimálisra tudták redukálni. Mindenki hideg fejjel játszott, s ismét betartottak minden edzői utasítást. Úgy gondolom, hogy itt is a taktikai fegyelem volt a siker kulcsa.
No meg az, hogy nem szerettünk volna harmadik meccset, hiszen tudtuk, hogy arra már csak a Szeged négyes döntője után kerülhetne sor. Az pedig a mi kölni felkészülésünket szakította volna meg. Így viszont szerda délutánig pihenőt kaptunk, az azt követő napokban pedig véghez tudtunk vinni egy kisebb alapozást, s fel tudtuk „pumpálni” a kondíciónkat. A hétvégén meg ismét pihenhettünk.
Visszatérve a bajnokavatóra: hétfőn hajnali fél 5-kor értünk haza Szegedről, délelőtt fél tízkor pedig már a csarnokban találkoztunk. Az EHF fotózásán kellett ugyanis részt vennünk, amely a fáradtság ellenére itt is jó hangulatban telt.
A hétvégén újabb magyar kupasikernek örülhettünk. Előzőleg sokan megjegyezték, hogy nem a Szeged a berlini négyes torna favoritjai, de én azt gondolom, hogy mindig az a favorit, aki a végén a magasba emelheti a kupát. A szegedi fiúk talán most játszották az idény két legjobb meccsét. Védekezésben és támadásban is fegyelmezettek voltak, minden játékosuk hozzátett a sikerhez. Örülök a győzelmüknek, s tiszta szívből gratulálok nekik.
Most hétfőtől már speciálisan a Kiel ellen készülünk. Két hetünk van még a BL-elődöntőig, no, de erre majd egy hét múlva visszatérek…
A sérülésem óta minden nap oxigénterápián veszek részt, onnan Sydó doktorhoz járok lézeres- és mágneses kezelésére, délután pedig ultrahang segítségével gyógyulok. Mindezek mellett mostantól én is részt veszek a délutáni edzéseken, hiszen nem szabad elveszteni a kondíciómat. Reggel nyolckor indulok, s este nyolckor érek haza. Minden időmet annak szentelem, hogy felépüljek a Final Fourra.
Úgy érzem, hogy jó úton halad a gyógyulásom, hiszen az elmúlt két hét alatt is nagyon sokat javult a kezem. De majd azok a röntgenfelvételek lesznek a „perdöntőek”, amelyeket a héten fognak elkészíteni. Nagyon bizakodó vagyok. Jövő héten – szép fokozatosan – már szeretnék visszamerészkedni a kapuba. Mahunka doktor persze figyelmeztetett: ne számítsak csodára, s ha össze is forr a csont, készüljek arra, hogy nagy fájdalmaim lesznek Kölnben. Erre azonban már fel is készültem lelkileg. Ha a csont összeforr, s azt mondják, hogy játszhatok, akkor nincs az a fájdalom, ami el tudna tántorítani a védéstől.
Fazekas Nándor
