Jó hírrel kezdhetem a blogomat, hiszen a hét elején már kapuba tudtam állni, ráadásul a lövések hárításánál csak minimális fájdalmat érzek a sérült kezemben. Tehát, hogyha a Jóisten is úgy akarja, pályára léphetek a hétvégén. Ez óriási öröm számomra, hiszen négy héttel ezelőtt ez még egyáltalán nem tűnt biztosnak. Ám az orvosok már akkor is biztattak, hogy van esélyem a felépülésre, s a kölni játékra. Ezért mindent bevetettem a gyógyulás érdekében, reggel 8-tól este 8-ig csak ezt töltötte ki a napjaimat. A Budapesten végzett oxigénterápia nagyon sokat segített, akárcsak Sydó doktor lézeres és magnetoterápiája. S szintén nagyon hálás vagyok Végh Józsinak, illetve stábjának a velem elvégzett remek munkáért.
A kézrögzítő már a múlté
Az elmúlt hetekben csak futóedzéseket végeztem, majd a hét elején – ahogyan már említettem – a beálltam a kapuba is. Természetesen nem egyik napról a másikra kezdtem a csapattal edzeni, hanem előtte külön gyakorlatokat végeztem a fizikoterapeutánkkal. Szépen, fokozatosan kaptam egyre erősebb lövéseket, s kedd délután kb. fél órára már a fiúk közé is beálltam.
Talán megjegyeznem sem kell, hogy borzasztóan elszántak vagyunk, s nagyon várjuk már a hétvégi Final Fourt. Sokat hallottunk már a négyes döntőről, de a csapatunkból csak néhányan szerepeltek eddig ott. Húszezres csarnok, minden meccsen telt ház, különleges élmény vár ránk és szurkolóinkra.
A felkészülés menetén nem változtattuk, de most több időnk jut mindenre. Így a szokásosnál is többet tudtunk elemezni, ezen a héten pedig már a frissítésre, gyorsításra helyezzük a hangsúlyt. Szerdán kettő, csütörtökön és pénteken pedig egy-egy, tehát összesen négy komplett edzést tudok végezni a csapattal. Ez nem sok, de a semminél több. Már csütörtökön útra kelünk, hogy a helyszínen is tudjunk gyakorolni. Külön öröm számunkra, hogy a hozzátartozóink is velünk utaznak, engem a nagyfiam és a feleségem kísér el.
Úgy érzem, hogy a Kiel némileg gyengült a tavalyi önmagához képest, hiszen óriási nevek – Ilic, Narcisse, Ahlm és Omeyer – távoztak tőlük. De nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen, ha nehezen is, de idén is behúzták a német bajnokságot. Márpedig a Bundesligát megnyerni, s ebben az erős mezőnyben eljutni a Final Fourig, óriási fegyvertény. Biztos vagyok benne, hogy az újabb bajnoki címük megszerzése után örömmámorban úsznak, s önbizalomtól duzzadva, felszabadultan kézilabdázhatnak ellenünk. A már említett távozóik ellenére is őrületesen erős az első soruk, másodikról talán ez már kevésbé mondható el, de amennyire látom, a fiataljaik is kiválóan beépültek az együttesükbe, s kivették a részüket az eddigi sikerekből. Igazi ki-ki mérkőzésre számítok ellenük, játékosaik nagy része már szerepelt a négyes döntőben, aki kiválóan ismerik az ottani miliőt. S mégis csak ők játszanak „otthon”, a húszezer néző jelentős része nekik fog szurkolni.
A továbbiakkal egyelőre nem foglalkozunk, először a szombati meccset kell sikerrel megvívnunk. Carlos is folyamatosan ezt kéri tőlünk, olyannyira, hogy a másik két csapatról eddig egy szó sem esett. Éppen azért a vasárnapi találkozóról egyelőre én sem szeretnék beszélni. A BL négyes döntőben ráadásul bármi megtörténhet. Így volt ez tavaly is, amikor a brutálisan erős Kiel csak negyedik lett, a Hamburg, akinek győzelmére talán senki sem számított, pedig végül megnyerte a sorozatot.
A Kiel folyamatosan nehéz meccseket játszott, mi viszont az elmúlt három hétben végig edzettünk. Nem tudom, hogy ez előny vagy hátrány, ez csak a mérkőzésen fog kiderülni. Az biztos, hogy a bajnoki döntő után fáradtak voltunk, s jót tett a pihenés. Mindez jól is elsülhet, hiszen a labdaéhség, meccséhség akár kedvezhet is nekünk.
Három évet töltöttem a Gummersbach csapatánál. Az elsőben minden hazai meccsünket a kölni arénában játszottuk, szinte mindig telt ház előtt. A második idényben már csak kilenc találkozón szerepeltünk ott, az utolsóban pedig csak az EHF-kupa döntőjét vitték oda. Momir Iliccsel tehát jól ismerjük a gigantikus létesítményt, melyben mindig nagyon szerettem védeni.
Azt gondolom, hogy már azzal óriási sikert értünk el, hogy eljutottunk idáig, hiszen korábban ez még nem sikerült nekünk. Egy biztos, mind a négy gárda azért utazik Kölnbe, hogy mindkét meccset megnyerje és a végén az övé legyen az aranyérem. Ezt szeretnénk mi is, s csak ekkor lennénk elégedettek, ha ez sikerülne is.
Fazekas Nándor
